Elbukunk vagy megedződünk?

Az elmúlt évtizedekben a pszichológia elsősorban a mentális betegségekkel foglalkozott. Az ezredfordulóra kibontakozó új ága azonban az egészséges személyiséget állítja középpontba. A pozitív pszichológiának keresztelt tudomány egyik központi kérdése, hogyan élhetünk teljes életet, és hogyan lehetünk boldogabbak. A boldogságkutatás egyik fontos momentuma pedig az, hogy miként lépünk túl a nehéz helyzeteken: elbukunk vagy megedződünk. Ki kerül a győztes oldalra, és vajon tanulható-e a boldogságra való képesség?

Meg kellett küzdeni a sikerért

Az élet mindenkinek szán nehéz feladatokat. A kérdés csupán annyi, megbirkózunk-e ezekkel vagy feladjuk. Kocsisné Péterfy Hajnal vállalkozása sokszor állt bizonytalan lábakon. A kívülről sikersztorinak tűnő történet mögött számos nehéz döntés áll, és több olyan mérföldkő, amikor Hajnal feladhatta volna a terveit. De nem így történt.

Kocsisné Péterfy Hajnal

A Babafalva internetes portál kitalálója a gyes alatt indította be a honlapot, amely a vártnál sokkal gyorsabban kezdett fejlődni. A hihetetlen látogatottsággal, megsokszorozódó feladatokkal Hajnal nem tudott mit kezdeni. Szinte letaglózta a növekedés, és annyira megrémítette a gyors siker, hogy majdnem feladta kezdeti terveit.
– Nem tagadom, nem mindig voltam ura a helyzetnek. A vállalkozáshoz tartozó harminc szakértővel egész egyszerűen nem tudtam dűlőre jutni. Ezért egy coachhoz (életvezetési tanácsadóhoz) fordultam, aki néhány találkozás után rávezetett, hogy ennél sokkal mélyebb a probléma. A gyors növekedés miatt a régi módszereimmel már nem tudom irányítani a dolgokat, ezért új irányvonalakra volt szükség, amelyekkel egyből működni kezdett a vállalkozás.

Közben megszületett Hajnal második kisfia, és az ő betegsége miatt újabb gondok szakadtak a családra. Közben a gőzerővel fejlődő vállalkozást nehezen tudta összeegyeztetni az anyasággal. Igazán minden oka megvolt arra, hogy hagyja az egészet, visszalépjen, kilépjen, ehelyett inkább megoldásokat keresett a gondjaira. Ekkoriban hallott egy olyan kezdeményezésről, amely kisgyerekes anyáknak segített összehangolni a munkát és az anyaságot. Azonnal jelentkezett a csoportba.

– Itt hasonló helyzetben lévő nőkkel, csoportvezető segítségével próbáltuk más megvilágításba helyezni a problémáinkat – meséli. – Már az felszabadító volt, hogy a többiek is az enyémhez hasonló gondokkal küzdöttek. Nagyon sok fontos felismerésre jutottam, amelyeket azonnal, közvetlenül be tudtam építeni az életünkbe. Örülök, hogy nem adtam fel, hiszen így talán még jobban tudom értékelni
a sikert, a megszerzett boldogságot.

Túl sok helyen kell megfelelni

Dr. Battonyai Tünde pszichiáter

Talán ma már eljutottunk oda, hogy pszichológushoz járni nem szégyen. A bátorságon túl önismeret, nyitottság kell, hogy szakembertől kérjünk tanácsot. Dr. Battonyai Tünde pszichiáter is megerősíti, hogy egyre többen keresik fel gondjaikkal a szakembert.
– A modern élet számos olyan problémát vet fel, amelyekre nincsenek magától értetődő és könnyű megoldások – szögezi le. – Komoly kihívást jelent például a feldolgozhatatlan sebességgel változó világ. Az előző generációk tapasztalatai mára használhatatlanná váltak, de ha a hagyományokból nem lehet meríteni, akkor minden kérdésben önálló döntést kell hozni. Az a szabadság, amelyet a régi korlátok elvesztése hozott, óriási teherként nehezedik ránk.

Egy másik tipikusan visszatérő probléma, hogy az emberek nem tudnak megfelelni a saját, illetve a társadalom elvárásainak. Lehetetlen ambiciózus, naprakész munkaerőnek, jó anyának, jó feleségnek és persze mindeközben boldog embernek is lenni. Tudni kell sorba rendezni az elvárásokat.
Sokan pszichológusnál kötnek ki a kapcsolatok szétzilálódása, a régi, jól bevált kötelékek fellazulása miatt is. Egész egyszerűen nincs kivel megbeszélni a fontos kérdéseket. De vég nélkül sorolhatnám azokat a kihívásokat, amelyekkel ma egy átlagembernek szembe kell néznie.
A pozitív pszichológia éppen azt tűzte ki célul, hogy segítsen a mindennapi élet során felmerülő akadályok leküzdésében.

Mitől leszünk boldogok?

Amerikában kezdték el széleskörűen vizsgálni az emberi boldogság feltételeit. Csíkszentmihályi Mihály, a népszerű Flow kötet szerzője világhírűvé vált kutatása során azokat a tényezőket vizsgálta, amelyek pozitív élményekhez juttatnak. A különböző foglalkozású, eltérő érdeklődési körű emberek más és más tevékenységek során érezték magukat boldognak, mégis sok általános törvényszerűség rajzolódott ki.
– Az első meglepetés az volt, hogy a külső körülmények sokkal kevésbé számítanak a boldogság megélésében, mint azt a legtöbben gondolták – mondja Oláh Attila, a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke. – Például bizonyos szinten túl már nem leszünk boldogabbak a pénztől. Hogy a legörömtelibb pillanatok az emberek életében általában nem a passzív pihenéshez kapcsolódtak, hanem sokkal inkább különféle leküzdendő feladatokhoz kötődtek.

A sakkozó egy szellemes sakkparti közben, a hegymászó egy meredek sziklafal megmászásakor, a navahó indián a vadászat során, a gettólakó tizenéves a motoros banda tagjaként száguldva ugyanazt az élményt éli át. Nagyon hasonló szavakkal írják le azt az elragadtatott érzést, amit a pozitív pszichológia áramlatélménynek (flow-nak) nevez. Más közös vonások is felfedezhetők ezekben a különösen nagy örömet szerző helyzetekben. A tevékenységet saját magáért végzik, nincs külső nyomás vagy kényszer. Annyira elmélyülnek benne, hogy minden más megszűnik körülöttük. Olyan képességeket kell használniuk, amelyekben jók, ugyanakkor kihívást is jelent számukra a feladat.

– Sokszor csak kevés hiányzik ahhoz, hogy örömteli legyen az adott tevékenység. A munkahelyeken vagy túl nagyok az elvárások, vagy éppen ellenkezőleg, túl egyszerű, ismétlődő feladatokat kell végezni. Előbbi esetben stresszről beszélünk, míg utóbbiban unalomról. Bonyolítja a helyzetet, hogy az a feladat, amelyet eleinte kihívásként élünk meg, egy idő után untat, mert rutinná válik. Tartalmas életet csak sok energiát és önismeretet igénylő módon lehet felépíteni. Újabb és újabb célokat kell kitűzni magunk elé, azokat a képességeinket kell dolgoztatni, amelyekben tehetségesek vagy képzettek vagyunk. Fontos az is, hogy egy bizonyos ponton túl az új célokhoz vagy új képességeket kell kialakítani, vagy a meglévőket magasabb fokra fejleszteni – mondja Oláh Attila.

Sárai Rita

A példámmal utat mutatok

Aki kerekes székbe kényszerül, annak legalább két élete van. Az új időszámítás a balesettel kezdődik.
– Nekem előtte tényleg mesébe illő életem volt – meséli Sárai Rita (képünkön), a Gördülő Tánccsoport alapítója. – Fehér csipkés zoknis gyerekkor, szerelem, gyerek, főiskola. Imádtam dolgozni, a szakmámat hivatásnak éreztem. Meg voltam győződve arról, hogy óvónőnek születtem. Délutánonként aerobikórákat tartottam, este pedig a helyi tévében voltam bemondónő. Rózsaszín felhőben úsztam egész nap. Közvetlenül a baleset előtt váltam el, de gyorsan hozzáidomult az életem az új helyzethez. Amikor egy építkezésen a félig kész házról kétemeletnyit zuhantam, egyszer s mindenkorra vége lett ennek a korszaknak.

Egyik pillanatról a másikra magatehetetlen lettem

A gyógykezelést a rehabilitációs intézetben elutasítottam, vegetatív szintre süllyedtem. A gyereket ideiglenesen az apja látta el, engem viszont az anyukám vitt haza az intézetből a szülővárosomba, otthagyta a munkáját, hogy engem el tudjon látni. Elvesztettem a munkámat, a hobbijaimat, mindent, amivel addig azonosítottam magam. Az első év borzasztó volt. Apátiába süllyedtem, öltöztettek, etettek, kitoltak levegőzni, néztem a brazil sorozatokat. Huszonkilenc éves voltam.

A fordulatot az Önálló Élet tábor hozta, ahol két hetet töltöttem el részben velem egykorú mozgássérültekkel, és döbbenten láttam, hogy a sorstársaim élete messze nem arról szól, mint az enyém. Önállóan élnek, segítő nélkül, egyedül öltöznek, gyereket nevelnek, sportolnak, dolgozni járnak. Itt láttam először ilyen sport-aktív kerekes széket, amiben most is ülök, az addigi „nyanyaszék” valóságos erőd volt ehhez képest. A szervezők sokat beszélgettek velem, kiderült, hogy sokat mozogtam, táncoltam az előző életemben. Ők ültették a bogarat a fülembe, hogy akkor csináljam most is ezt. Táncoljak? Kerekes székben?

Néhány héten belül Budapesten megalakítottuk a Gördülő Tánccsoportot, amelynek vezetőségi tagja lettem. Első fellépésünkre lázasan készítettem a koreográfiát. Leginkább egy műkorcsolyakűrhöz tudnám hasonlítani, mert mi is úgy suhanunk, mint a korcsolyázók. Nem volt megállás, a hírünk szájról szájra terjedt. Az újabb és újabb célok szinte maguktól bukkantak fel. Koreográfiák, kosztümök, kirándulások és szerelmek, mindig volt mire készülni, és egy idő után az ember elfelejtett a veszteségeivel foglalkozni.

Ma már alapítványi formában működünk, és én főállásban csak a tánccsoport ügyeivel foglalkozom. Előadás után nagyon sokan odajönnek hozzánk megköszönni az estét. Nem csak a produkciót. Mi ugyanis utat, lehetőséget mutatunk. Egy idős hölgy úgy fogalmazott, hogy erőt adunk. Ha mi ilyen nehézséget le tudunk győzni, és örülni tudunk az életnek, akkor ez neki is sikerülni fog. Nem lehet belemerülni az önsajnálatba, hanem pozitívan kell látni a holnapot.

A cikkünk a Nők Lapja Egészség novemberi számában jelent meg.

A legfrissebb szám tartalmából:

• Szilveszterig lefogyok?
  
• Karácsony veszélyek nélkül
• Élelmiszernek látszik, mi az?
  
• 7 jel, ami csontritkulásra utal

Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!