Nyereményjátékok

Élménypillanatok

Végre úton... Álmos pilláim alól figyeltem az elsuhanó tájat, ahogy zöld folyammá alakulnak a bokrok és a fák, közben azon töprengtem, mennyire más most minden. A mai nap kora reggeltől csak a feladatokról szólt, de úgy tűnt, mire a nappal éjszakába fordul, teendőim helyett újra én leszek önmagam középpontjában. Folyamatos átalakulás volt ez, ahogy a mindennapi énemet kilométerről kilométerre váltotta fel az, aki valójában vagyok.

ÉlménypillanatokValahogy fontosnak tűnt az idő folytonosságának és egységességének gondolata, ezért úgy döntöttem megörökítem a pillanatot, ami talán ellentmondás, de én szeretem az ellentmondásokat. Szerencsére mindent a lehető legjobb helyre pakoltam, így anélkül, hogy oda néztem volna varázsoltam elő kézitáskám egyik rejtett zsebében lapuló fényképezőgépemet. Persze a telefonom is elég lett volna, hiszen fényképezésre alkalmas készüléket választottam, ráadásul, mint nem olyan régen megtudtam, abban is van memóriakártya. Méretét tekintve persze sokkal kisebb, mint azok, amelyeket a fényképezőgépekbe kell tenni, ám a tárkapacitásuk megdöbbentő, számomra legalábbis mindenképpen! Ugyanis a telefonomban duruzsoló 4 gigabájtos microSDHC memóriakártyám a kicsit több mint 700 kedvenc dalom mellett szinte tele volt a tavalyi fotóimmal és a tennivalóim listáival, így nem mertem kockáztatni, hogy épp akkor telik be, amikor én egy tökéletes pillanatot akarok megörökíteni.

De már megint elvesztem a pillanatban, csak most épp egy másikban… Visszatérve az eredeti gondolatomhoz rutinosan beállítottam a kamerámat, majd megnyomtam a gombot és a kép máris biztonságban ott raktározódott a fényképezőgépem SDHC kártyáján. Másnak talán nem sokat jelent, ha ránéz e képre, de én tudom mi az üzenet a pixelek között. Dél felé haladtunk, egyenesen a horvát tengerpartra.

Hajnalra megérkeztünk Makarska-ra. A tagjaim kicsit elgémberedtek az út során, de a tenger látványa az út minden viszontagságáért kárpótolt. Miután átvettük a szállást és kipakoltunk egy könnyű séta mellett döntöttünk. A kikötőnél eszembe jutott, hogy édesapám gyermekkoromban készített rólam itt egy képet, ahol mai szemmel nézve kissé idétlen ruhákban pózolok, akár egy igazi díva. Megkértem a páromat, aki egyébként profi fotós és természetesen úgy nézett ki, mint egy fényképezőkkel, objektívekkel és vakukkal feldíszített karácsonyfa, hogy készítsen rólam egy képet, ahogy ugyanott ugyanúgy állok. Szerettem volna kontrasztot állítani egy régi fekete-fehér kép és egy professzionális géppel, professzionális kártyára, professzionális kézből ‘lőtt’ fotó között, ahol látszik mi minden változott az elmúlt huszonvalahány évben. Nos, volt különbség!

Az idő azt mondják gyorsabban telik, ha jól telik és ez sajnos igaz volt a mi nyaralásunkra is. Én igyekeztem minél többet pihenni, míg a párom nem győzte nyüstölni az utazás előtt vásárolt Kingston CompactFlash Ultimate 266X memóriakártyát. Ezt csak azért tudom ilyen pontosan, mert az eltelt tíz napban annyit áradozott róla (és persze mindig kimondta a teljes nevét…), hogy kénytelen voltam megtanulni. Én a hobbifotósok lelki nyugalmával kattintgattam, és be kell vallanom, volt is mit. Csak az én fényképezőgépemmel több, mint ötszáz nagyfelbontású fénykép készült, ahogy sziklákról ugrálunk a tengerbe, ahogy párom a medúzával küzd, ahogy jet-ski-zünk, vagy éppen a tengeri sün tüskéit próbálom kioperálni a lábamból, de magam is meglepődtem, hogy még körülbelül két és fél hónapnyi nyaralásra lenne szükségünk, hogy megtöltsem élményekkel a 8GB-os SDHC kártyát. Esténként rengeteget kacagtunk, amikor az ágyban visszanéztük az aznap készült képeket, és örültünk, hogy nem kellett türelmetlenkednünk a képek megnyitása közt – egy apró pillanat volt az egész.

Élménypillanatok

Az út hazafelé valahogy rövidebbnek tűnt. Sokat beszélgettünk, énekeltünk, nevettünk, számoltuk a lehagyott autókat, de gyakran csak csendben ültünk, néztük a tájat és hallgattuk saját szívdobogásunkat. A hazaérkezés után még egy hétvége rendelkezésünkre állt akklimatizálódni, ezért némi házimunka letudása után áthívtuk a barátokat élménybeszámolót tartani. Az SDHC kártyám és párom új CompactFlash kártyája ezúttal sem hagyott cserben, minden kép hibátlanul a helyén volt méghozzá kiváló minőségben. Barátaink közül többen is megemlítették milyen jó minőségűek a képek, ami bevallom nekem is jól esett, mert ez a masina és a memóriakártyák mellett óhatatlanul a fotós dicsérete is.

Élményekben gazdag és pihentető tíz nap volt tehát mögöttünk, de lassan ideje volt újra felvenni a ritmust, mert tisztában voltam vele, hétfőn rengeteg munka vár rám…

A történet és a nyereményjáték újabb Kingston ajándékokkal folytatódik a jövő héten!

Látogass el honlapunkra!

Élménypillanatok

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top