Újabb próbababakampányba kezdett egy angol ruházati cég. Az apropó csakúgy, mint mindig, most is az, hogy a fröccsöntött manökenek kinézete köszönő viszonyban sincs a valódi nőkével, és követelik a nagyobb babákat a boltokba. Eddig okés is. De csak testes babákkal telepakolni egy boltot nem ugyanolyan érzéki csalódás, mint csupa girnyóval? De. Ráadásul akármennyire is tagadjuk, léteznek vékony, XS-es lányok, csak nem olyan hangosan kampányolnak, mint az L-esek. A próbababa célja, hogy valamilyen képet adjon arról, hogyan is néz ki az adott darab, ha nem egy műanyag vállfa hordja.
 |
 |
Dupla esély!
Nem úgy fair, hogy megadjuk az esélyt a moletteknek és a ropiknak is? De. Legyen két méret, hogy mindenki lássa, hogy az ő testalkatához legközelebb eső babán hogyan is áll a ruha. Ez persze számtalan veszélyt rejt magában, amelyet a boltoknak kellene bevállalni, például egy tapadós spagettipántos ruha nem biztos, hogy jól fog mutatni L-es méretben, és ez így is van rendjén. Ráadásul, ha a vevő szembesül azzal, hogy az ő alkatára nem passzol, akkor valószínűleg nem veszi meg, a termék pedig a bolt nyakán marad. Ördögi kör. De ha végiggondoljuk, nem lenne rossz megoldás a babaduplázás, egyrészt megspórolhatunk néhány kudarcot, amely a próbafülkében ér minket, ráadásul a duci lányok hamar ráébredhetnek, hogy a pöttyös szoknya nem az ő stílusuk, a vékony, lapos csajok pedig végre szembesülhetnek azzal, hogy vannak fazonok, amelyek jobban mutatnak „kitöltve”.
|
Nem a méret a lényeg! Mielőtt még bárki sokkot kapna a próbafülkében, jobb, ha megtanulja, hogy minden országban más az alapméret. Ami Amerikában XS-es, az Európában S-esnek számít. Ezért van az, hogy ameddig az egyik márka S-es pólója lötyög rajtunk, addig egy másikban az M-es is szűk. A német és az amerikai márkák általában nagyobb konfekcióméretekkel dolgoznak. Az olaszok és a spanyolok a szűk szabást szeretik és a kis méreteket. Az angolok a ruháknál pedig figyelembe veszik, hogy a brit nők nem a vékony derekukról híresek. |
