Anyukák praktikái: így öltöztesd olcsón, mégis divatosan a gyereket

A lányom elmúlt 8. Mint a legtöbb anya a kislányát, én is imádom öltöztetni. Iszonyú mennyiségű ruhát halmoztam fel neki az elmúlt években. Nehéz ellenállni a szép gyerekruháknak, és biztos sokaknak ismerős a mondat: “mert mindegyikben olyan tündér”! Vettem újat. Kaptunk használtat. Kiadtam drágára. Beszereztem olcsót. Mindent felvett, amit én választottam neki. Nem válogatott. Sőt az unokatestvérétől örökölt holmiknak számára külön értéke volt. Eddig. Aztán elkezdődtek a sulis évek. Amit én szeretnék, hogy hordjon, az már nem tetszik neki. Az unokatesó pár éve még divatos bő szárú farmere most “gáz”  a suliban. “Anya, csak a szűk szárú, skinny farmer a menő!” A jelenlegi stílusát tekintve egyáltalán nem örülök, hogy az osztálytársai diktálnak. Némi előnnyel azért jár mindez: egy szezonban elég két farmer, néhány pólóval és egy tornacipővel.

A kisfiam féléves. Hiába tettem el a lányom szép babaruháit, most nem adhatom rá. Többen ajánlják a turkálókat. Kiállok érte, de nem az én világom. Se türelmem nincs hozzá, se érzékem, hogy kincseket találjak. Másét sem szívesen adom rá.

Így spórolok én

Hogy én mivel tudok spórolni? Egyrészt magamon. A shoppingmániámból visszavettem, helyette a gyerekeknek veszek új ruhát. Illetve törekszem arra, hogy kevesebb, de szép, minőségi darabokat tegyek a kosárba, amelyek addig tudnak szolgálni, amíg nem jön a méretváltás. Sokszor tapasztalom, hogy egy olcsóbb holmi lényegesen kevesebb ideig bírja a strapát, a gyakori mosást, így okosabb dolog a minőségre törekedni. Rendszeresen vásárolok online webshopokban, ahol feliratkozom a hírlevelekre és a kiválasztott darabra leárazáskor csapok le.

Régen cikinek tartottam eladni a gyerekek ruháit, ma már egyáltalán nem gondolom ezt. Babás fórumokon, ha csak jelképes összegért is, de szívesen megválok attól, amit feleslegesnek tartok tárolni. Jó érzés, amikor látom, hogy a vevő és új kis gazda ennek mennyire örül. A “bevételeket” a lányomnak adom  a perselyébe, amiből legtöbbször aztán összegyűjtve egy új ruha kerül a szekrényébe. Ami a vásárlásaimat illeti, szeretek előre szettekben gondolkodni, így próbálok nem pénzt költeni olyan felesleges darabokra, amelyek aztán nem kombinálhatóak a gyerekek gardróbjának többi darabjával.

Fotó: Pure & Pastel Photography

Erika, a négygyermekes anya

Erika négy gyermek édesanyja. Sári 18, Csongor 15, Boldizsár 12, Bori 9 éves. “Sári volt az első lány az egész nagycsaládban, így amikor megszületett, muszáj volt neki vásárolnom új ruhákat. Amikor a fiúk érkeztek, addigra már több fiú is volt a rokonságban. Sok szép darabot örököltünk meg, amit igazán nagy segítségnek éreztem. Mindig nagyon szép állapotban érkeztek, így nem volt kérdés, hogy rájuk adom-e. Később, ahogy nőttek a fiúk, iskolások lettek, ezek sajnos már nem tudtak ilyen jól működni. Azóta kevésbé tudnak vigyázni a ruhájukra, gyorsabban elhasználódnak. Csúsznak, másznak, nincs az az intelligens mosópor, ami kivinné a foltokat” – meséli az édesanya. Erika azt mondja, régen szeretett second handben is vásárolni, manapság ritkábban. “Mintha nem olyan lenne már a kínálat, mint pár éve volt.”

Néhány év alatt változik a gyerekdivat is, így érthető, hogy Borira nehezebben tudja rákönyörögni Sári félretett ruháit. A család legkisebb gyermeke rendre azt a választ adja, hogy ez nem az ő stílusa. “Tetszik, hogy van önálló véleménye, de olykor rosszulesik, mert Sárit is próbáltam szép ruhákba öltöztetni. Azonban jó dolog, hogy ha már rám nem is hallgat Bori, a nővérének engedi, hogy javaslatot tegyen, melyik ruha áll neki jobban. Mindegyik gyerek saját maga választja ki reggel, hogy mit vegyen fel, Borinak még szólok, ha nem az időjárásnak megfelelőt húz magára.” Az anyának könnyebbséget jelent, hogy a nagyobb lánya azonos méretű ruhákat hord vele, így tudnak csereberélni.

Fotó: Pure & Pastel Photography

“A fiúk abszolút a praktikumra mennek. Nekik ebből a szempontból egyszerűbb a ruhabeszerzés, mert ők kevésbé divatoznak. Legyen egy jó sportcipő, amit lehet nyúzni, és egy melegítőalsó, ami nem baj, ha sportolás közben kilyukad. Vásárolni azért, ahogy kamaszodnak, egyre inkább eljönnek velem. De jobb is ez mindenkinek, ha együtt nézelődünk, így kevésbé tudok mellényúlni. A férjem viszont szeret kimaradni ezekből a programokból, és mi is jobbnak látjuk ebből kihagyni őt.” Erika figyeli az akciókat és az aktuális kuponos kedvezményeket. Az a tapasztalata, hogy ezzel tényleg nagyon sokat lehet megtakarítani nemcsak a konyhapénzből, hanem a ruhára fordított keretből is.

Anna, három fiú édesanyja

Anna három fiú édesanyja. Balázs 7 éves, az ikrek, Bálint és Berci 1 évesek. “Szeretek csinosan öltözködni és kedvelem a szoknyákat. Mindig arra vágytam, hogy majd ha kislányom lesz, milyen szép ruhákba fogom öltöztetni. Ennek ellenére lett három fiam, amit persze nem bánok, hogy így alakult, de a szoknyák helyett a kényelmes leggingseket és melegítőalsókat részesítem előnyben a srácoknál. Ezek azok a ruhadarabok, amire eddig a legtöbb pénzt költöttem. Balázs focizni jár, így edzésen a sok vetődés, esés során kiszakad a nadrág, a picik pedig, amikor elkezdtek mászni, akkor »ették« a cicanadrágokat” – mondja. Annáék nagy családjában és baráti körükben többnyire lányok vannak, így ruhát nem igazán kaptak kölcsön, inkább ha látogatóba jöttek hozzájuk, akkor újat hoztak a fiúknak. Balázs szép állapotban lévő ruháit eltette, így az ikrekre rá tudja adni némelyiket.

“Sajnos méretben nem pont ugyanott tartanak, így van, hogy ami Balázsnak télen volt jó méret, az most az ikreknek épp nyárra esne. Ezeket a ruhákat bababörzén el szoktam adni, így teljesen nem vesznek kárba. Nagyon szeretek adni is rászorulóknak, vagy például anyás csecsemőotthonoknak, erre a célra kihelyezett ruhás konténerekbe. Jólesik, hogy ezzel más kisgyereknek segíthetek.” A fiatal házaspár kiadása az ikrek miatt megduplázódik, a ruhavásárlás terén is. Előnyben részesítik azokat a termékeket, amelyekben több darab van és figyelik az egyet fizetsz kettőt kapsz akciókat is. “Kedvezőbb áron jutunk hozzá ha mondjuk egy 5 termékből álló body- vagy pizsamacsomagot veszek. Ilyenkor legalább tudom az ikreket egyformába, de mégis más színűbe, vagy más mintájúba öltöztetni. Rajongok a környékünkön lévő garázsvásárokért is, amelyeket mamitársaim kéthavonta szerveznek. Bennük megbízom. Jó áron, jó dolgokat tudok beszerezni tőlük. “

Fotó: Pure & Pastel Photography

Orsi, aki nagy turizós

“Egyáltalán nem szégyellem, nagy turizós vagyok! – meséli magáról mosolyogva Orsi, a 3 éves Aliz anyukája. Kislánya féléves kor óta jár second hand üzletekbe. – Egyszerűen lenyűgöz a turkálók hangulata. Legelőször, emlékszem, azért mentem el, mert láttam ismerősöknél, hogy sokszor új vagy újszerű babaruhákkal térnek haza. Amit töredék áron vettek – meséli a csinos anyuka. – Élvezetes ebben a fajta vásárlásban, hogy ritka szép, egyedi, akár új, címkés rucikra is rá lehet bukkanni. Fele-fele arányban vásárolok új és használt ruhát a gyermekemnek. Fehérneműt, zoknit, harisnyát azt minden esetben újat. Minden másból jöhet a használt, de természetesen azokból is csak a jobb állapotban lévőeket veszem meg. Néha meglepődöm, hogy pár ezer forintból milyen tartalmas ruhacsomagot sikerül összevadásznom. Már megvannak a kedvenc lelőhelyeim, ahol tudom, hogy mikor hoznak új árut, és akkor próbálok szinte nyitásra ott lenni. Muszáj ilyen helyen szemfülesnek lenni” – javasolja.

Orsi többnyire új ruhát is akciósan vásárol Aliznak, azt mondja, irreálisan magasnak tartja a gyermekruhák árait. “Ha megvehetjük ugyanazt a terméket olcsóbban, akkor miért ne várnánk ki, amíg leárazzák?”

Aliz édesapja nem szól bele a gyermekruha-vásárlásba, ez Orsi reszortja, de nyilván örül, ha felesége okosan dönt a költekezést illetően. “A legtöbb kinőtt ruhát eladom. Se helye, se értelme nincs tartogatni. Nem tudom, mikor jön nálunk a kistesó, és úgysem lehet tudni előre, hogy milyen nemű lesz. Szerintem aranyat ér egy használt, játszós ruha is, amit rokonoktól kapunk. Oviba, játszótérre tökéletesen megfelel. Különleges alkalmakra pedig jöhet az új és a flancolás. De persze csak mértékkel.”

Fotó: Pure & Pastel Photography