Ugye ismerős a mondás, hogy “nincs egy darab rongyom sem”?! Ezzel a gondolattal sokan szembesülünk, még ha csordultig is van a gardróbunk. Éppen ezért csak elcsábulunk újra és újra. Beszaladunk kedvenc márkánk üzletébe, hogy körülnézzünk. Aztán megtapogatjuk, felpróbáljuk, és ha tehetjük, megvesszük. Kimondhatjuk: ruhát vásárolni igenis jó. Sőt nagyon jó!
Evelin és Barbara – vagyis Evie & Barbie – is valószínűleg így volt ezzel. Elmondásuk szerint ugyanis ketten együtt az évek során rengeteg ruhát halmoztak fel. Az alapruhatáruk a következőből állt: 40 darab nadrág, 80 darab szoknya, 50 darab ruha, 150 darab felső.
Aztán jött Barbara ötlete, egy kísérlet – miszerint egy évig nem vásárolnak maguknak új ruhát. Megosztotta édesanyjával, és már együtt gondolták tovább és dolgozták ki a részleteket.
Vásárlásmániában szenvedtünk
“A projekt abból a megfontolásból született, hogy túl sok időt töltöttünk ruhavásárlással. Leginkább a second hand boltokat jártuk, egyfajta kincskeresőként. Mondhatni, vásárlásmániában szenvedtünk, rengeteg ruhánk halmozódott fel, megtöltöttük vele a lakást” – meséli Evelin.
Amikor a lánya elköltözött otthonról, az anya három szobába pakolta a holmikat, annyi ruhája volt. Mivel lányával egyezik a méretük – így egymás között alkalmuk is volt cserélgetni. “Ennek az egésznek, hogy túl sok ruhánk van, véget akartunk vetni, mert már nem igazodtunk ki rajtuk. A vásárlások céltalannak tűntek, hiszen mindenünk megvolt” – folytatja történetüket Barbara.
A fiatal lány olvasott korábban egy külföldi egyetemistáról, aki egy évet végigvitt vásárlás nélkül, ez adta az ötletet nekik. Mivel anya-lánya korábban is együtt járt vásárolni, így érdekesebbnek tartották, hogy együtt kössenek fogadást, és együtt mondjanak stopot a shoppingolásnak.
Egy boltnyi ruhánk gyűlt fel
“Főként azért gondoltuk, hogy meg tudjuk csinálni, mert egy boltnyi ruhánk gyűlt fel, így volt miből válogatni. A kísérletet azzal nehezítettük, hogy minden nap más szettet vettünk fel” – folytatja Evelin.
Az anya és lánya saját maguk hozta meg saját kihívásuk szabályait. Blogjukon mutatták be az egy évet és a mindennap más szettet. “Mi magunk is kíváncsiak voltunk arra, mik rejlenek a szekrényeink mélyén. A legnehezebb a fotózás része volt és a dokumentálás. Ugyanis közben rájöttünk, hogy variálni, kombinálni, próbálni a szetteket legalább annyi időbe kerül, mint amit régen vásárlással töltöttünk. De mi tartottuk magunkat a fogadásunkhoz. Szerencsére semmi vita nem adódott közöttünk, mindketten céltudatosak vagyunk, így ha nem is volt mindig kedvünk hozzá, mégsem adtuk fel.”
Barbara és Evelin minden nap más outfitbe bújt, sosem ismételték meg ugyanazt a szettet. Persze azt mondják, ez nem azt jelenti, hogy mindig jól érezték magukat az adott öltözékben.
Volt például olyan nap, hogy meglepő módon egy sosem viselt alkalmi ruhában mentek dolgozni.
Azt mesélik, régen sem voltak nagy kirakatbámulók, így nem okozott számukra különösebb problémát, hogy a kirakatok láttán nem csábulhattak el. Inkább egy-egy egyedi darab hiányzott nekik.
A család persze támogatta őket a projektben. Még jó, hiszen a férfiak örültek, hogy nem költik a pénzt, és nem töltenek sok időt az üzletekben. Amit viszont nem szerettek a “fiúk”, Evelin férje és Barbara párja, hogy túl sokat kellett fotózni a lányokat.
A ruháink 80-90 százaléka felesleges
“Az egy év leteltével rájöttünk, hogy ruháink 80-90 százaléka felesleges. Tanulságos volt. Önismeretünk, emberismeretünk, kreativitásunk sokat fejlődött ebben az évben. Idő- és pénzpazarlás az a szemlélet, ami majdnem minden nőben megvan, hogy például egy-egy alkalomra új ruhát vásárol. Érdemesebb, és nehezebb is persze, de sokkal jobban fejleszti a kreativitást, ha a meglévő készletből gazdálkodva, új párosításokat találunk ki. Biztos vagyok benne, hogy én a lányommal sokkal tudatosabb vásárlók leszünk a jövőben! Rájöttünk arra is, hogy a sok ruha egyáltalán nem fontos. Ha túl sok, az meg már szinte nyűg.”
Barbara és Evelin annyira belejöttek, hogy nincs megállás. Naponta posztolnak az oldalukon és követőiket öltözködési tanácsokkal látják el. A minimál gardrób az idei nagy falat számukra. Ruháikat kiselejtezik és eladományozzák.
És hogy mit vettek a ruhavásárlás-mentes 365 nap után? “Barbara még nem vett semmit. Én három felsőt, de már megbántam. Egyáltalán nem voltak szükségesek. Rossz érzés volt a vásárlás, és emiatt nem is tudtam örülni. Valószínűleg elajándékozom. Lehet, teljesen leszoktunk róla?!”
