Netezünk? Igen!!! De tényleg tudjuk használni?

Amióta egyre népszerűbb az internet és egyre több mindent találunk meg a világhálón, valahogy úgy érezzük, könnyebb dolgunk van. Hiszen hurrá, van egy virtuális retikülünk, amiben minden benne van, amire csak szükségünk lehet (férfiaknak virtuál-Rambókés). A probléma ott kezdődik, hogy ezt el is hisszük…

A net annyi mindenre jó. Akkor miért nem használjuk?

Az addig rendben van, hogy elolvassuk a híreket, levelezgetünk, csetelünk, fórumozunk, megnyitjuk a vicces – és kevésbé vicces – linkeket, amiket kapunk, elolvassuk a szakértők és a celebek jótanácsait, hirdetéseket nézünk. Csakhogy a legtöbben itt meg is torpannak, mert vagy úgy gondolják, hogy ennyiből áll a net, vagy nem mernek egy idő után tovább merészkedni a hálón – „Járt utat járatlanért el ne hagyj!” alapon.

Persze vannak, akik más okból nem tudnak úgy netezni, ahogy szeretnének. Vagyis tudnak, de körülbelül olyan hatékonysággal, mint hátrakötött kézzel tésztát nyújtani. Ők azok, akiknek irtó lassú az internet-összeköttetésük, és emiatt számtalan oldalról, videó megnézéséről és még mi mindenről kell lemondaniuk – mert vagy megunják a várakozást, amíg töltődik, vagy, ha már betöltődött, akkor szaggat. Ez pedig hosszútávon kopaszodást okoz a sok hajtépés miatt.

Pedig a megoldás elég triviálisan hangzik: gyorsabb internet-összeköttetésre kell váltani. Erre viszont általában az a válasz érkezik, hogy: „Tudom, de a gyors internet drága.”

Nem feltétlenül: amíg egy jobb ruhadarab, egy könyvsorozat vagy egy szobabicikli nem jön ki 4000 forintból, addig például a UPC-nél a szupergyors chello bronze internet csomag bizony elérhető ezért a pénzért!

Ezzel a gyors internettel pedig több dolgot is nyerünk egyszerre: egyrészt időt, mert nagyobb az adatforgalom, így minden sokkal hamarabb betöltődik. Másrészt pénzt, hiszen az idő pénz, és gyorsabb internet mellett több időnk marad másra. Harmadrészt is pénzt, hiszen 4000 forint havonta nem egy nagy összeg, pláne, hogy a befektetés megtérül.

És ami talán a legjobb, hogy kevesebb lesz a várakozás és közben az ideges ujjdobolás a klaviatúra mellett. Ellenben sokkal jobb lesz a közérzetünk, és többet fogunk mosolyogni is. És az kinek rossz?