A hagyományos városi és falusi konyha még a 20. század közepén is sokkal kevésbé volt kényelmes, mint ma. Kevesebb háztartási gép állt a háziasszonyok rendelkezésére, és azokat sem elektromos áram hajtotta, hanem a háziasszonynak kellett tekernie, vernie, ütögetnie.
Hetente kétszer vettek jeget
Még az olyan, ma már nélkülözhetetlennek tűnő berendezések sem voltak mindennapiak, mint a hűtőszekrény vagy éppen a gáztűzhely. Előbbi helyett jégszekrényt használtak, amelyhez a jeges hordta a jeget. A háziasszonyok vödrökben vásárolták meg a hatalmas jégtömbökből lehasított nagyobb darabokat, amelyek addig hűtötték a jégszekrényt és a benne lévő ételeket, míg el nem olvadtak. Így nagyjából 2-3 napig tartott ki egy-egy adag jég, hetente kétszer-háromszor kellett újabb adagot vásárolni. Vidéken vagy a hűs pincékben tartották a romlandó ételeket, vagy leengedték a kútba, ahol nyáron sincs meleg.
Amikor a mosogatás tényleg külön program volt
Nem volt egyszerű mosogatni sem: meleg víz legtöbbször nem folyt a csapból, és az akkori mosogatószerek is kevésbé voltak hatékonyak. Vidéken, ahol a mosogató nem volt beépítve a konyhákban, többnyire két nagy vájdlingot töltöttek meg forró vízzel. Az egyikbe egy kis lúgot tettek, a másikban volt a tiszta víz, amiben leöblítették az edényeket.
Először a boros és vizes üvegpoharakat, majd a tejesbögréket és a kávéscsészéket mosogatták el. Utána a lapos és mély tányérok, legvégül a zsíros lábosok és serpenyők jöttek. Az elmosott edények pedig a konyhaasztalra kiterített, nagy fehér konyharuhán száradtak. A városi lakásokban ugyan volt kétágú mosogató és falikút is, de a vizet ott is hatalmas fazekakban melegítették.
A habverő villanyosítása
A forradalmi változást az 1960-as évek hozták. Akkor kezdtek tömegesen elterjedni a konyhai eszközök, gépek, berendezések, illetve a különböző, modernebb tisztítószereket is akkorra fejlesztették ki. Először az egyszerűbb kézi elektromos habverők, keverők és a turmixgépek jöttek divatba. Ezek lassan kiszorították a régi, hagyományos eszközöket, a darálókat, mozsarakat, habverőket.
A 70-es, 80-as években egyre gyorsabb ütemben jelentek meg a bonyolultabb szerkezetek: például elektromos kávédarálók, amelyekkel cukrot, mákot is lehetett darálni, majd következett a kenyérpirító. Aztán már nem volt megállás: lett elektromos kés, villanymotorral hajtott szeletelő, és jöttek a mindentudó, dagasztást is végző robotgépek, az elektromos húsdaráló, a nehezen tisztítható fritőz, az elektromos ostyasütők, és legújabban elektromos grilltálcák, elektromos fűtött sütőserpenyők – néhány feleslegesnek bizonyult, és porfogó lett belőle a háztartásokban, de sokaknak elképzelhetetlen a sütés-főzés a konyhatechnika vívmányai nélkül.
Száz éve még török kávét ittunk otthon
Ha megnézzük például, hogyan készült egykor és ma néhány olyan kedvenc, amely nélkül a jelen kor embere el sem tudná képzelni a világot, kiderül, hogy bizony hosszú utat kellett megtennünk, míg eljutottunk oda, hogy egy-két gombnyomással el tudjuk készíteni azokat.
Az egyik ilyen például a kávé, amely török áru- és italként a 16. században jelent meg Magyarországon, de akkor a magyarok még nem itták. Itt a 17. század végétől kezdték el fogyasztani, főleg a városban élők, ebéd és vacsora után, tejjel vagy anélkül, édesítve. A parasztság bő egy évszázad múlva, a vásári kávéméréseken találkozott vele, majd még további száz évnek kellett eltelnie, hogy fogyasztása általános szokássá váljon lakodalmakban, búcsúkban. A kávézás a két világháború között vált divatossá.
Ám akkor még híre-hamva sem volt a mai, modern kávégépeknek. Még úgynevezett török kávét ittak: ehhez a nagyon finomra darált pörkölt kávét hosszú nyelű sárgaréz edényben cukorral együtt főzték. Minden csészéhez egy teáskanál kávéval számoltak, amit vízzel leöntöttek, és állandó kavargatás mellett forralták fel, majd a zaccot a kész kávéba cseppentett hideg vízzel ülepítették le.
Aztán jöttek a mai napig elnyűhetetlen kotyogók, csak a gumigyűrűt kellett cserélni, ha néha a gázon felejtettük, és leégett. A kávét pedig sokáig a boltokban felállított kávédarálókon őröltük hozzá. A mai kávéfőző gépek már frissen őrlik és főzik a kávét, a még modernebbekbe elég egy aromatartó kapszulát betenni, ezek különböző ízű és erősségű kávét tartalmaznak, mindenki ízléséhez alkalmazkodva. Szerbiában vagy Törökországban viszont sokan most is a török kávét isszák, amiből a tejeskávé nem az igazi, de legalább jósolni lehet a sok zaccból az alján.
Fagyi? Majd ha jég esik!
A fagylalt készítése sem volt mindig olyan egyértelmű és könnyű, mint manapság. Régen, amikor még nem volt a háztartásokban fagyasztó, a háziasszonyok csak akkor készíthettek nyáron fagyit, ha jött a jégverés. A jeget gyorsan összesöpörték és vájdlingba gyűjtötték. Aztán pillanatokon belül megfőzték a krémet, lehűtötték, és habüstbe, vagy zárható fagylaltformába öntötték.
A jeget rétegenként sózták, majd 15-20 percig forgatták benne a fagylaltos edényt, melynek oldaláról le lehetett kaparni a kész fagylaltot. Azokon a nagyobb településeken, ahol járt a jeges, fagylaltot ugyan gyakrabban lehetett készíteni, de ott is a háziasszonyok forgatták a jéggel teli edényben a főzött krémmel töltött edényt. Ehhez képest ma az otthoni fagylaltkészítés nem igényel nagy munkát, hiszen a fagylaltgép dolgozik helyettünk, ami saját hűtőrendszerével akár le is hűti kedvenc nyári édességünket.
| Ha bővebben is érdekel, mit tudnak a mai ultramodern és dizájnos háztartási gépek, a legújabbakat és leghasznosabbakat megnézheted ezen a hétvégén a Budapest Sportarénában, ahol idén ötödik alkalommal rendezik meg a legfrissebb trendeket felvonultató Konyhakiállítást. |
