Dedós és ciki, pontosan ezek a jelzők hangzottak el a 12 éves lányomtól. Ja, meg az is, hogy kicsi a szoba, nem tudnak a barátnőivel tornázni benne, mert a matrac sem fér el. Gondolkodtam, milyen érvekkel állhatnék elő, de beláttam, hogy ő már inkább nagylány, mint kicsi, ezért tényleg érdemes megfontolni a nagy gyerekszoba-átalakítást.
Nekünk szerencsénk van, mert volt az emeleten egy kicsit nagyobb szoba, tehát a méret-kérdéssel könnyen dűlőre jutottunk, nem volt akadálya az átalakításnak. Az ágyával nem volt baja, legalább azt nem kellett kicserélni. A bútoráért vérzik a szívem: tök szép kék gyerekbútora volt, teljesen komplett, íróasztallal, mindennel, de állítólag kinőtte és a fogantyúk pedig annyira, de annyira dedósak, hogy az őrület.
Így aztán natúr fenyő bútorok mellett voksoltunk, amit soha, de soha nem lehet kinőni, egy felnőttnek is tökéletesen megfelel. Kis, különálló, jól variálható részeket választottunk: íróasztalt, komódot, szekrényt, könyvespolcot.
A gyerekkönyveket nem lehetett átvinni az új szobába, még azokat a díszeket sem, amiket saját kezűleg készített a lányom, és évekig nagy becsben tartott. Ciki, hangzott el ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, pedig nekem vérzett a szívem minden darabért, ami a gyerekszobában maradt.
Aztán a társasjátékok is ugrottak. A kidobás szóba sem került a könyveknél és a társasoknál, de nem mehettek az új szobába. Pedig a felnőttek is társasoznak, próbáltam érvelni, mindhiába…
Fotel és lábtartó szükséges volt, igaz, azokban a macskáink fekszenek leginkább, viszont olyan nagylányosan mutat, és ki tudja, hátha egyszer majd a gyerek szerint is jó lesz odakuporodva olvasgatni. A teljesen felfoghatatlan nekem a színes csíkos szőnyeg, ami nem illik az új szobába, ezt hófehérre cseréltük, mert az trendibb, és jobban lehet rajta tornázni, mert nem csúszkál. Szerinte, nekem továbbra sem kislányos a csíkos szőnyeg.
A gyerekes dolgokból csak néhány plüssállat maradhatott, ők már nem az ágyán, hanem az ágya végében egy ládán foglalnak helyet.
Az összes díszítőelemet saját maga helyezte el, nagyrészt ékszerek, sminkcuccok, parfümök, kis állatfigurák: ezek ülnek a polcokon, komódon.
A falat halványliláról fehérre váltottuk, viszont rengeteg fényfüzérrel dekorálta a kislányom, minden minta, forma saját ötlet.
Az egykori gyerekszobai képek anno házi praktikával készültek, ugyanis sehol nem lehetett olyan képeket kapni, mint amilyet szerettem volna, de volt egy nagyon cuki csomagolópapírunk, ezért a férjemet megkértem, hogy fotózza le a figurákat és nagyítsa fel, majd nyomtassa ki, ezek kerültek üvegkeretbe. Az új szobába már nem mehettek, szomorúan és magányosan árválkodnak tehát, pedig továbbra is nagyon édesek, persze csak szerintem.
Egészében véve megvalósult az, amit óhajtott: nagylányos szobába költözött, ezek a bútorok már bármeddig használhatók.
Az íróasztal nagy és tágas, jól lehet tanulni, igaz ebben a korban az ágyon fekve írnak leckét a lányok. És ami a legfőbb, a barátnői szerint is tök jó lett az új szoba!
