Talán sokakat elriasztott volna az angyalföldi lakás érdekes, hosszúkás alaprajza, Barnabás azonban éppen ebben látta meg a lehetőséget. „Már maga az 1933-ban épült ház is magával ragadott, ráadásul az is szívet melengető volt, hogy még mindig az eredeti lakók leszármazottai éltek a lakásban” – meséli az építész. A terek különlegességét az adja, hogy szinte minden fal íveket, szögeket zár be, így gyakorlatilag nincs olyan helyiség, aminek hagyományos négyzetes vagy téglalap alapú elrendezése volna.
A tipikus kispolgári lakás középpontjában megszokott módon egy ablaktalan hall helyezkedett el, amiből a többi helyiség nyílt. Az átépítés legfőbb célja így az volt, hogy egy modern, praktikus, jól használható elrendezés jöjjön létre, ami az eredeti adottságokhoz méltón kissé formabontó. „A belső falakat átmozgattuk, megszüntettük a hallt, és egybenyitottuk a tereket. Fiatalos, izgalmas és semmiképp nem szokványos megoldásként a hall helyére látványfürdőszobát álmodtunk meg.”
A teljes cikk az OTTHON magazin májusi számában olvasható.
(Szöveg: Hoffmann Nóra, Fotó: F. Tóth Gábor)