Posztertapéta
Ki ne emlékezne az egész falat beborító, hangulatjavító poszterekre? Valószínűleg három verzió létezhetett, a pálmafás-tengerpartos, a vízeséses és az erdei táj. Természetesen a panelből általában a tengerparthoz vágyódtunk, ezért ha átmentünk a szomszédhoz, ugyanazt a pálmafás helyszínt láttuk, mint otthon, de legalább sehol sem kellett nélkülöznünk a karibi hangulatot.
Gyöngyfüggöny – Szalagfüggöny
A konyha és a szoba/folyosó „dekoratív” térelválasztására találták ki ezeket a különleges függönyöket, amelyek átengedték a fényt, könnyen tisztíthatók és egyszerűen felszerelhetőek voltak. Csak, ugye, minek felszerelni? Amikor átment valaki a gyöngyfüggönyön, arról az egész család értesült, és állandóan szét kellett választani a gyöngysorokat, hogy ne akadjanak össze, vagy hogy ne gabalyodjon bele a hajunk. A dekorativitásról pedig ne is beszéljünk: büntetés. Ennél már csak a színes szalagfüggöny volt horrorisztikusabb, amelynek szintén ugyanez volt a funkciója, csak erre még a forró lábas is rátapadt.
Hihetetlen, de igaz, mindkettőt lehet még kapni.
Szobai falvédő
Óvta a falat a piszkolódásoktól – szóval elvileg ma mindenkinek koszos az ágya melletti fal –, valamint puha, meleg volt. Vitathatatlan, hogy sokkal jobb egy kellemes anyagnak nekidőlni, mint a puszta falnak, így ebből a szempontból abszolút funkcionális volt. A klasszikus „szarvasok az erdőben” témától kezdve a geometriai formákon át jó pár minta létezett, mindezek ellenére szép szobai falvédőt mégis kevesen láttunk életünkben…
Üveges szekrény
A sötétbarnára vagy natúrra pácolt szekrények a nélkülözhetetlen, elhúzható üveges részekkel körülbelül mindenhol egyformák voltak, ugyanis ezekhez lehetett legkönnyebben hozzájutni. Majd bejöttek a piros, fehér színű, az elemeket könnyen variálható, összecsavarozható szekrénysorcsodák, amelyek némi önkifejezésre is lehetőséget adtak. Viszont a szekrények legfőbb díszítőeleme, a polcokra elhelyezett porcelán több évtizeden keresztül végigkísérte a bútoripar teljes megújulását: a bútorok változtak, a porcelánfigurák maradtak.
Asztalterítő
A nagyszobai asztalra mindenképpen kellett terítő, de csakis elfordítva lehetett rátenni, úgy, hogy az asztal sarkai kilátszódjanak! A háziasszony egyénisége itt már megmutatkozhatott, vásárolhatott csipketerítőt, illetve többféle mintájú lakástextília is elérhető volt, leginkább a fehér alapra hímzett absztrakt minták hódítottak.
