Amikor tinédzserként megtudtam, hogy az első szerelmem szülei külön hálószobában alszanak, magamban halálra ítéltnek könyveltem el a házasságukat. A 30 felé közeledve egészen más nézeteket vallok: már hiszem, hogy a különalvás nemhogy aláássa, inkább megtámogatja a házasság intézményét.
Nemcsak a horkolás, vagy az ágy 2/3-ának elfoglalása okozza a problémát, hanem a takaró kisajátítása is. Persze, emiatt nem kell egyből szétköltözni, pláne, hogy kitaláltak egy eszközt, ami megoldja a problémát – még ha eléggé a kicsinyesség érzetét kelti is.
Egy nagy méretű csipeszről van szó, amivel lefekvés előtt az ágy egyik oldalához rögzíthetjük a takarót, így bebiztosítva magunkat partnerünk önző magánakciója ellen. Ha pedig ez sem válik be, jöhet a külön ágynemű. (Aztán a külön ágy.)
