A brit Matt Weatherall pontosan tudja, milyen nehéz megfelelő albérletet találni, ráadásul emberi áron. A Londonban élő fiatal srác két éve határozta el, nem akar többet főbérlőkkel egyezkedni, leleményesebben oldja meg inkább a lakhatását. Így lett belőle profi macskaszitter, aki ma már több százezer forintnak megfelelő összegeket spórol meg havonta.
A húszas éveiben járó Matt Weatherallnak – sok más millenniálhoz (avagy Y generációs emberhez) hasonlóan – szinte elképzelhetetlen álom, hogy valaha saját lakása legyen. Éppen ezért neki is, mint a kortársainak, sokáig komoly problémát okozott, hogyan oldja meg az kiköltözést a mamahotelből úgy, hogy közben ne rokkanjon bele anyagilag. Kezdetben azzal próbálkozott, hogy saját albérlet helyett hostelekben bérelt ágyat több férőhelyes szobákban, míg egyszer teljesen véletlenül az egyik haverja meg nem kérdezte tőle, hogy nem költözne-e be a lakásába egy kis időre gondozni a macskáját, míg ő elutazik. Így kezdődött Matt macskaszitteri karrierje, amely most már két éve tart és virágzik.
„Több mint harminc macskára vigyáztam már 19 különböző lakásban, mióta 2017-ben elkezdtem ezt az egészet” – kezdte az nlc-nek Matt, aki hozzátette, bár a fő profilja a cicafelügyelet, emellett élő betörőriasztóként és profi növénylocsolóként is funkcionál.
Az eredetileg rendezvényszervezőként dolgozó srácnak egyébként nem véletlenül jött be a macskaszittelés. Elmondása szerint alapból is inkább cicás, plusz van egy saját, Suki nevű macskája, aki a szüleinél lakik. Bevallotta, hogy egyszer megpróbálta kiterjeszteni a szolgáltatásait kutyákra is, de nem jött be a dolog.
„Egyetlen alkalommal kísérleteztem a kutyaszitteléssel, de az első állat, amelyikre vigyáznom kellett, fogerősítő játéknak nézte a bokámat. Gondolom, érezte rajtam, hogy jobban csípem a macskákat. A végére egyébként sikerült összebarátkoznunk, de mégis, ez az alkalom világossá tette számomra, hogy nekem macskákkal kell foglalkoznom” – meséli a profi cicadada.
De hogy is néz ez ki a macskaszittelés a gyakorlatban?
Matt elmondása szerint némileg hektikus ugyan cicaszitterként élni, mégis kényelmesebb, mint vadidegenekkel együtt aludni különböző hostelekben.
„A legnagyobb kihívás a munkámban nem is az, hogy összebarátkozzam a macskákkal, általában ezzel nincs probléma, de a folyamatos költözés néha fárasztó. Éppen ezért mostanában két hétnél kevesebb időt nem is nagyon szoktam vállalni” – magyarázza Matt, aki azt is hozzátette: pénzt soha nem kér a szolgáltatásaiért. Főállásban változatlanul rendezvényeket szervez, a macska- és házszittelést pedig ingyen vállalja a lakhatásért cserébe. Elmondása szerint így is havi nagyjából 600 fontot (közel 230 ezer forintot) spórol azon, hogy nem kell albérletet fizetnie.
És hogy mekkora az igény erre a szolgáltatásra? Meglepően nagy. Mint Matt mondja, szinte alig vannak üresjáratai, idén például április elején már júniusig szinte az összes időpontja le volt foglalva. Ennek ellenére ő is tisztában van azzal, hogy ezt sem lehet a végtelenségig bírni.
„Szerintem még egy-két évig tudom ezt csinálni, mielőtt kénytelen leszek találni magamnak egy fix helyet. De addig is a macskaszittelés lehetőséget ad arra, hogy olyan különleges helyeken lakhassak, ahova sose jutnék be, és olyan érdekes emberekkel találkozhatok, akikkel egyébként nem hozna össze a sors. Persze nekem is nagy álmom, hogy egyszer saját otthonom legyen, de amíg erre nincs semmilyen esély, a macskaszittelés a legjobb megoldás” – mondta a srác, aki azt az egyetlen dolgot viszont nem árulta el nekünk, hogy profi macskaszakértőként sikerült-e már teljességgel kiismernie, hogyan működnek ezek a földi halandók számára sokszor csukott könyvként viselkedő különös lények. Erre valószínűleg mindenki kénytelen lesz maga rájönni, vagy egyszerűen csak bele kell törődnünk, hogy a macskák örök rejtélyek maradnak számunkra.