Tessék már odafigyelni egymásra itt a nagy teraszozás közepette, vagy baj lesz belőle!

Ahogy egy ismerősöm megjegyezte: robog a vonatunk egy betonfal felé és csak tehetetlenül várjuk, mikor csapódunk be.

Natasa

2021. Április 26.

Nézegetve a hétvégi teraszos őrület képeit, csak annyi villogott a fejemben, hogy „ész, hova mész?” Úgy tűnik, tömegesen elhagyta az embereket a józan ész és a vendéglátóhelyek kinyitásával együtt mintha az utóbbi egy év összes tapasztalata is elröppent volna a fejükből. Vagy kihirdették a vészhelyzet végét, csak lemaradtam a nagy bejelentésről, hogy vége a járványnak és eltörölték a koronavírust?

Van mitől félni a teraszon

Elárulom, ha valaki kétségek közt vergődött volna szombat óta a teraszozással kapcsolatban, hogy kicsit sem jó ötlet tömegben, maszk nélkül egymás nyakába lihegni, mikor a számok azt mutatják, hogy egyáltalán nem vagyunk túl a járványon. Nem vagyok virológus, csak a józan paraszti eszem mondatja ezt velem, hogy azért csak kéne némi távolságot tartani, nem hirtelen egymás nyakába ugrani – és úgy tűnik, a szakemberek is alátámasztják a véleményemet. A teljesség igénye nélkül három, a járvány kapcsán az elmúlt egy évben sokat nyilatkozó szakértő véleménye:

Kemenesi Gábor biológus, víruskutató a tömegjelenetekről készült képeket látva vasárnap posztolta a Facebookra, hogy: „Ezt nem egy buliként kell megélni, hanem felelősségként a még nem beoltottakért, akik továbbra is veszélyben vannak és kórházba kerülhetnek, és természetesen felelősségként, hogy az éttermeken segítsünk és az ágazat továbbra is működhessen, hetek múlva is és ősszel is. Felelősséggel egymásért…”

Sokan kérdezték mit gondolok a terasznyitásról és arról ahogy ezt sokan megélték. Egyetlen képpel válaszolnék így...
Közzétette: Gábor Kemenesi – 2021. április 25., vasárnap

Rusvai Miklós virológus szintén vasárnap nyilatkozta azt a Tényeknek, hogy nem igazán kellene a vendéglők teraszán tömörülni azoknak, akik még nincsenek beoltva vagy nem estek túl a fertőzésen, mert a számok alapján a járvány most tetőzik: „Lehetőleg még ne éljen a lehetőséggel az, aki még nem immunis, azaz nem kapott oltást, vagy nem esett át a fertőzésen. De természetesen ezt előírni nem lehet, hiszen ilyen korlátozás a rendelet szövegében nem szerepel.”

Zacher Gábor, a hatvani kórház főorvosa, kicsi országunk toxikológusa pedig hétfőn nyilatkozott a terasznyitásról, a tőle megszokott keresetlen szavakkal: „A terasznyitás utáni rajzásra annyit tudok mondani: mi, egészségügyi dolgozók ott leszünk a betegágy mellett, beadjuk a megfelelő gyógyszereket, mindent megteszünk majd az emberek életéért.

Nagyon nagyfokú felelőtlenségre, hihetetlen fegyelmezetlenségre vall, amit szombaton és vasárnap láthattunk.

És ennek nem holnap, holnapután lesz meg a böjtje, hanem egy-két hét múlva érzi meg az egészségügy. A pincérek fiatalok, sokan még az első oltásukat sem kapták meg, és hiába van rajtuk maszk, elkaphatják a fertőzést egy vendégtől.”

A vendéglátóhelyek teraszain hömpölygött a tömeg maszk nélkül (Fotó: Neményi Márton)

„Egy éve be vagyok zárva!”

A hétvégén legtöbbet elhangzott mondat címét biztos elvihetné az, hogy „Egy éve be vagyok zárva!” Ezzel védekeznek legalábbis a legtöbben a közösségi oldalak kommentszekcióiban, ha valaki felszólal a nagy, tömeges teraszozás ellen. Ezzel a mondattal egyrészt az a gond, hogy egyszerűen nem igaz: nyáron például senki sem volt bezárva, kedvünkre ülhettünk a teraszokon, másrészt pedig azért is sántít ez a magyarázkodás, mert annyira brutális szabályok nem voltak eddig sem. Igazából csak az volt teljesen bezárva szeptember óta, aki épp karanténban volt a vírus miatt.

A terasznyitás előtti élet a piálás szempontjából annyiban különbözött csak, hogy szűk körben otthon vagy a parkokban ittuk a kisboltból hozott italt, míg most drágán megvehetjük a teraszokon és ülhetünk székeken a fű helyett. Persze értek mindent, a terasznyitás egy jelkép, annak az illúzióját adja meg, hogy szabadok vagyunk, vége van a járványnak, amin nem segít a kormányzati kommunikáció és a tömegben sörözgető miniszterelnök képe sem. Ugyanilyen jeleneteket mutogattak Londonból is pár hete, ami szintén növelheti a hamis biztonságérzetet. Ha egy éve nem is vagyunk bezárva, de kétségtelen, hogy mindenki őrülten vágyik arra, hogy másokkal kapcsolódjon, akár teraszon, akár máshol – a „máshol” pedig még nincs nyitva (majd négymillió oltásnál lesz nemulass a mozikban!), hát marad a terasz.

És ez érthető is, csak miért nem lehet ésszel? Miért nincs annyi józan ész az emberekben, hogy ha látják, hogy csurig van egy vendéglátóhely terasza, akkor már nem mennek oda és vetik bele magukat arccal előre a tömegbe? Hol voltak az elmúlt egy évben, nem látták, mi történik a világban?

A legnagyobb probléma azonban mégis az, amire Rusvai Miklós is utalt egy fél mondat erejéig: „De természetesen ezt előírni nem lehet, hiszen ilyen korlátozás a rendelet szövegében nem szerepel” – tehát miért nem lehetett normálisan szabályozva, biztonságosabb keretek között, például létszámlimittel nyitni ezeket a teraszokat? Már megint olyan ez a döntés, mintha a döntéshozók csak úsznának az árral, arra kanyarodva, amerre a közhangulat kívánja, és nem a szakemberek szavára hallgatva, ahogy kellene. Persze, tudom, sok „kellene” halmozódott fel az elmúlt egy évben, és különben is, már unalmas, hogy számokkal dobálóznak a fejünk felett egyfolytában, de azért mégis az lenne a legjobb, ha a kormány helyett inkább a szakértőket figyelnénk és az ő tanácsukat követnénk a teraszozástól kezdve az oltásig mindenben, ami a járvánnyal kapcsolatos, ha valaha ki akarunk lábalni a hullámokból.