Habár sokan még mindig nem hisznek benne, a globális felmelegedés és a klímaváltozás tudományos tény, hatásai az egész világon jelentkeznek, nekünk pedig nincs más választásunk, alkalmazkodni kell a változáshoz a túlélésünk érdekében. Az igazi veszély persze innen, a kényelmes fotelből nézve még eléggé távolinak tűnik, különösen abban a jóléti világban, ahol mesterséges luxusszigeteket építenek a tengerbe és sípályát a trópusokon. Aki azonban valami miatt jobban rá van utalva a természetre (és most nem feltétlenül az amazonasi őserdő mélyén élő indián törzsekre gondolok), máris a bőrükön érzik a változást szinte mindennap, és egyáltalán nem kellemes.
Így például azok a termelők is, akik az élelmiszert állítják elő, a mezőgazdaság ugyanis eléggé függ az időjárástól és az elemektől. És ha azt gondolnánk, hogy ez az ő bajuk, nem a miénk, bizony, nagyot tévedünk, mivel végső soron, előbb-utóbb mindent a fogyasztó fizet meg. Enni márpedig kell.
A változást már most is érezni lehet, de mire számíthatunk fogyasztóként, hogyan fog a klímaváltozás hatására megváltozni a növénytermesztés, magyarul: milyen zöldségektől és gyümölcsöktől kell elbúcsúznunk és mik jönnek helyette? Erről kérdeztem a a magyar zöldség-gyümölcs szakmaközi szervezet, a Fruitveb elnökét, Apáti Ferencet.
Sajnos az éghajlatváltozás nem olyan egyszerű és vicces dolog, ahogy első blikkre kinéz, vagyis
nem arról van szó, hogy érzékeny búcsút veszünk a hűvösebb éghajlatot kedvelő növényektől, például a málnától és áfonyától, de kit érdekel, majd lesz helyette narancs meg papaya – ez egyáltalán nem így megy.
Apáti Ferenc (Fotó: Fruitveb.hu)
A valóságban sokkal inkább azt tapasztalják a termelők, hogy a hőmérséklet egyenletes emelkedése helyett a szélsőséges időjárási események szaporodtak meg.
Egyre gyakrabban zúdul le özönvízszerű eső akkor, amikor nagyon nem kellene. Ilyen volt az elmúlt három év júniusa, aminek következtében lerohadt a meggy, a cseresznye és a szamócatermés nagy része, vagy a tavalyi ősz, amikor mocsárszerű körülmények között kellett szüretelni. Máskor viszont teljes aszály sújtja a mezőgazdaságot, ami nyáron nem is lenne szokatlan ezen az éghajlaton, de 2020-ban télen és tavasszal sem esett csapadék egyáltalán, három-négy hónapon keresztül. Viszont ettől még a sok napsütésnek sem lehet örülni, amitől olyan finom lesz a gyümölcs, mivel egyre többször jár együtt perzselő UV-sugárzással és hőséggel, amitől a gyümölcs napégési kárt szenved – máskor viszont ki sem süt a nap.
Egyre gyakoribbak a jégesővel járó heves zivatarok is, amik szintén jelentős károkat okoznak a gyümölcsösökben, ám még ennél is nyomasztóbb probléma, hogy a tavaszi fagy is egyre többször jön. Míg ilyesmi 15-20 éve még csak nagyon ritkán fordult elő, az utóbbi időben minden évben volt fagykár, ami szinte mindenhol és mindenféle gyümölcsöt érintett. Az utóbbi években meg már ott jártunk, hogy nemcsak egy-két fagyos éjszaka fordult elő, hanem 15-20, ami azért tragikus, mert 5-8 fagy is drasztikus károkat tud okozni, ezzel a gyakorisággal azonban egyenesen tragikus – magyarázta Apáti Ferenc. Ezeket a fagykárokat okolhatjuk azért is, hogy tavaly, de idén is megsemmisült a kajszi- és őszibaracktermés nagy része.
Sérült meggyszemeket válogat egy szüretelő egy palkonyai meggyültetvényen (Fotó: MTI / Sóki Tamás)
Akkor bezzeg, amikor kellene, nem fagy: az utóbbi 10-15 évben alig volt igazi tél, ami azért baj, mert a kártevők és a kórokozók így vidáman áttelelnek, sőt, újak is akadálytalanul megjelennek.
Szóval, amikor David Attenborough és más természettudósok arra figyelmeztetnek, hogy nagy ára lesz annak, hogy tönkretettük a természetet: a jövőben egyre gyakrabban jelentkeznek szokatlan időjárási szélsőségek, akkor nem nyugodhatunk meg azzal, hogy biztosan a cunamikra gondolnak valahol Délkelet-Ázsiában, és a tengerszint emelkedése sem a mi ügyünk, mivel nem élünk tengerparton, mivel minket is, és máris sújt a klímaváltozás.
De hogy hat mindez a gyümölcsökre?
Azon kívül, hogy egyre drágábbak lesznek a gyümölcsök, az utóbbi években mindezek miatt gyakorlatilag megszűnt a málna, a szeder, az egres és a fekete ribiszke hazai termelése. Persze, ez nemcsak a klímaváltozás számlájára írható egyedül: a munkaerőhiány is hozzátette a magáét.
A zöldségek közül a karfiol, a brokkoli, a kínai kel és a nyári salátafélék termelése vált különösen nehézkessé, habár ezeket – például egy cseresznyefával ellentétben – legalább be lehet vinni üvegházba vagy fólia alá, ami azonban megint csak jócskán megdobja a termelési költségeket.
A barack és a kajszi viszont most már lassan évről évre elfagy, úgyhogy sokan meggondolják, hogy érdemes-e egyáltalán tovább foglalkozni ezekkel a gyümölcsökkel, vagy inkább újakat kell keresni, amik jobban tűrik a megváltozott klímát.
Barackok a szegedi nagybani piacon (Fotó: MTI / Rosta Tibor)
Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Igaz, a kivi, a datolyaszilva, a füge termelésére már van példa Magyarországon, de azért ezekre még nem alapoznánk az ország gyümölcsellátását. Mivel ezek eredetileg mediterrán vagy szubtrópusi gyümölcsök, akár jók is lehetnének az új klímán, sajnos azonban, éppen az időjárás kiszámíthatatlansága és a gyakori szélsőségek miatt, gyakorlatilag nincs egyértelműen jó megoldás.
Egyelőre tehát a gyümölcstermelők az időjárási ártalmak minél hatékonyabb kivédésére törekednek, ami technikailag már lehetséges – csak hát egy bizonyos szint felett már többe kerül a leves, mint a hús, drágább a védekezés, mint amennyiért el lehet adni a termést.
Következik tehát egy jó évtizedes időszak, ami zöldség és gyümölcs szempontjából eléggé kiszámíthatatlan lesz a termelőknek – és nekünk, fogyasztóknak egyaránt.
