5 dolog, ami a frontra készült és az élelmiszerpolcon kötött ki

Győr Ágnes | 2022. Március 18.
A hadsereg az élelmiszeripar egyik legnagyobb kísérleti konyhája. A katonák ellátására ugyanis számos esetben kellett a történelem során olyan megoldásokat találni, amik az addigi keretek szétfeszítésével lehetővé tették, hogy a harcolók bőséges, laktató, de legalábbis nem romlott ételhez jussanak. Íme öt élelmiszer, amiről talán nem is feltételeznéd, hogy a harcmezőkre készült.

Margarin

A margarin az az étel, ami aligha hiányozhat ma a reggelizőasztalokról. Azt viszont kevesen tudják, hogy az olcsó vajpótló feltalálása az 1870-1871 közötti francia-porosz háborúhoz köthető – olvasható a honvedelem.hu oldalon. A háborúskodás sok hátránya mellett azzal is járt, hogy megcsappant a vidéki állatállomány, a marhák teje nélkül pedig gyakorlatilag lehetetlenné vált az alapvető táplálékként szolgáló vaj készítése. Fontos volt tehát, hogy olyan kenhető zsiradékot állítsanak elő, mely tápláló, és ugyanakkor a vajjal, valamint a zsírral szemben nem avasodik meg, hosszasan eltárolható.

Fotó: Pixabay

Ennek megtalálására III. Napóleon versenyt hirdetett meg, melyet találmányával Hippolyte Mége-Mouriés francia vegyész nyert meg. Mége-Mouriés margarinját eleinte faggyúból készítette, és 1869. július 15-én szabadalmaztatta Angliában és Franciaországban. 1871-ben aztán eladta a szabadalmat a holland Anton Jurgens Margarinefabrieken cégnek, amely később az élelmiszeripari cégbe, az Unileverbe olvadt be. A margarin 1872-ben került kereskedelmi forgalomba. Hippolyte Mége-Mouriésnek nem csak a margarin fűződik a nevéhez. III. Napóleon már 1861-ben becsületrenddel tüntette ki azért, mert rájött, hogyan lehet adott mennyiségű alapanyagból a korábbinál 14 százalékkal több kenyeret előállítani. Szintén végzett kutatásokat és voltak fejlesztései a gyógyszer- és papírkészítés, valamint a cukor-előállítás terén.  

Konzervek

Egy évszázaddal korábbról, egészen pontosan az 1792–1797 közötti első koalíciós háború idejéről is származik egy olyan találmány, amely a napi napig megtalálható nemcsak a katonai étrendben, hanem mindennapjaink élelmezésében is. A konzerv ugyancsak a franciáknak köszönhető: 1795-ben a belügyminisztérium megelégelte, hogy nem tudja normálisan ellátni a háborúban részt vevő egységek katonáit. Összesen 12 ezer franknyi jutalmat ajánlottak fel annak, aki képes megoldani a normális élelmezés kérdését. A problémára Nicolas Appert találta meg a választ.

Fotó: Pixabay

A cukrász- és serfőzőmester rájött ugyanis arra, hogy ha a tartósítani kívánt élelmet egy ételtartó üvegbe helyezi, azt viasszal és huzallal lezárja, majd forrásba lévő vízbe teszi, akkor az hosszú ideig nem fog megromlani.

Amikor kinyitottuk az edényeket, és megkóstoltuk a bennük lévő 18 különféle tartósított élelmiszert, kiderült, hogy mindegyik megőrizte eredeti frissességét, és a tengeri út során a legkevésbé sem romlottak meg

– mondta Appert, miután kiderült, az általa tartósított élelmiszerek négy hónap és tíz nap után sem romlottak meg. 1810-ben a feltaláló személyesen – az 1812-es oroszországi hadjáratára készülő – Napóleontól vehette át a tekintélyes pénzdíjat és az Emberiség Jótevője megtisztelő címet. Érdekesség, hogy noha az „élelmiszertudomány atyjaként” ismertté vált Appert tudta, módszere működik, nem értette pontosan, hogy miért. Magát a tartósítási eljárást – a pasztörizálást –  ötven évvel később írta le tudományosan Louis Pasteur francia mikrobiológus. Még egy érdekesség: a konzervdoboz ötlete egy brit kereskedőtől származik, aki 1796-ban váltotta fel az ételtartó üveget fémdobozra. Persze ezt még nem volt annyira egyszerű kinyitni, hiszen a konzervnyitó feltalálására még harminc évet kellett várni. 

Sűrített tej

A sűrített tej megalkotásával Nicolas Appert is kísérletezett, de létrehozása igazából az amerikai feltalálóhoz, Gail Bordenhez köthető. Egyes források szerint azután fordította figyelmét a tejtermékek konzerválásának lehetőségei felé, hogy egy hajóút során több gyermeket is látott meghalni, miután fertőzött tejet kaptak. A tápláló tejkoncentrátum receptjét 1836-ban alkotta meg, ám akkor még nem hozott sikert a feltalálónak. Sőt, kétszer tönkre is ment a vállalkozása mielőtt a termék az amerikai polgárháborúban közismertté vált. Eagle Brand márkájú termékét előszeretettel használták az uniós hadsereg katonáinak élelmezéséhez. A hazai sikert a háború után nemzetközi siker követte.

Fotó: Pixabay

Bordennek találmányát 1856 augusztusában sikerült szabadalmaztatnia az Egyesült Államokban és Angliában és az általa megalkotott sűrített tej elvileg jelentős mértékben csökkentette a csecsemőhalálozást Észak-Amerikában. 

Tojáspor

A tojáspor megalkotása az 1939–1945 közötti világégéshez köthető. Előállítására azért volt szükség, mert a friss tojás gyorsan megromlik, és ráadásul könnyen össze is törik. Ezért kísérletező szakácsok kitalálták azt, hogy ha a tojáslevet porítják, akkor az nemcsak könnyebben szállítható, hanem minőségét is hosszabb ideig őrzi meg. A tojáspor megfelelő körülmények között – hűvös helyen, levegőtől elzárva – tárolva 5-10 éven keresztül is eláll. 

Fotó: Pixabay

A tojáspor többnyire ma is használt előállítási módszere Albert Granthez és süteménykészítéssel foglalkozó cégéhez köthető. A vállalat eleinte Kínából importált tojásokat, a változást azonban az indította el, hogy a személyzet egyik tagja rámutatott, a tojásoknak tulajdonképpen 75 százaléka víz. A cég először Szingapúrban hozott létre egy, a tojások porlasztására alkalmas üzemet, majd a háború közeledtével áttelepítették Argentínába. A második világháború alatt a szabadalmat feloldotta a brit kormány, és világszerte számos cég kezdett el foglalkozni a termék előállításával, mely a mai napig nagy népszerűségnek örvend az élelmiszeriparban.

Instant kávé

Feltalálása ugyan nem kötődik a háborúkhoz, viszont népszerűsége az első és második világháborúban harcoló amerikai katonáknak köszönhető. Elvileg 1771-ben készült el az első, kezdetleges instant kávé, méghozzá Nagy-Britanniában, ahol a kormány szabadalmaztatta is a találmányt. 1890-ben az új-zélandi David Strange fedezett fel és szabadalmaztatott egy instantkávé-receptet. Ezzel párhuzamosan a japán-amerikai származású, Sartori Kato nevű gyógyszerész állított elő egy olyan instant kávét, amihez valóban csak vizet kellett hozzáadni. 

Fotó: Pixabay

A tömegesen gyártható instant kávé „atyjaként” George Washingtont, a belga származású amerikai feltalálót és üzletembert tartják számon. A férfi 1897-ben emigrált New York-ba, majd pár évvel később, amikor Guatemalába utazott, megfigyelte, hogyan vált ki és rakódott le a kávédara egy ezüst kávéskanna kiöntőjére. 1909-től már árulta is a saját instant kávéját és 1910-ben instant kávémanufaktúrát is alapított G. Washington Coffee Company névvel és a termékből az amerikai honvédelmi minisztérium hamarosan napi majdnem 17 ezer kilogrammot vásárolt katonáinak. 

Exit mobile version