Ráadásul nem új hóbort. Ez a zöldség évszázadokkal ezelőtt is ismert volt, sőt a 17. században már a hazai konyhákban is használták. Most pedig úgy tér vissza, hogy közben a dietetikusok és az egészségtudatosan étkezők is egyre gyakrabban emlegetik.
A fodros kel igazi történelmi ínyencség
A fodros kel története jóval régebbre nyúlik vissza, mint hinnénk. Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték, később pedig Közép-Európában is elterjedt, mert jól bírta a hideget és viszonylag sokáig eltartható volt. A 17. században már nemcsak köretként vagy főzelékalapként számoltak vele: természetes zöld színezőként is használták süteményekhez, tésztákhoz, krémekhez.
Azután hosszú időre háttérbe szorult, és sok helyen afféle mellékszereplő maradt a tányéron. Az utóbbi években viszont újra felfedezték, részben azért, mert táplálkozási szempontból valóban értékes zöldség, részben pedig azért, mert sokkal változatosabban elkészíthető, mint ahogy korábban gondoltuk.
Miért tartják ennyire egészségesnek?
A fodros kel egyik nagy előnye, hogy sok benne a rost, emellett jelentős mennyiségben tartalmaz A-, C- és K-vitamint is. Ezek hozzájárulhatnak az immunrendszer normál működéséhez, a látás támogatásához és a csontok egészségéhez. Antioxidánsokat is tartalmaz, ezért gyakran emlegetik olyan zöldségként, amely jól illeszkedik a zöldségekben gazdag, kiegyensúlyozott étrendbe.
A vasról szóló állításokat azért érdemes kicsit józanabbul kezelni. A fodros kel valóban tartalmaz vasat, de a növényi eredetű vas rosszabbul hasznosul, mint az állati forrásból származó. Ettől még lehet helye az étrendben, főleg ha C-vitaminban gazdag alapanyagokkal, például paprikával vagy citrusfélékkel együtt fogyasztjuk.
A szív- és érrendszer szempontjából is kedvező választás lehet, mert alacsony energiatartalmú, rostos zöldség, és jól beleillik egy zöldségekben gazdag, tudatos étrendbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy önmagában csodát tesz, inkább azt, hogy rendszeresen fogyasztva értékes része lehet egy egészséges táplálkozásnak.
Kinek nem árt az óvatosság a fodros kellel?
A fodros kel nem mindenkinek ideális nagy mennyiségben. Pajzsmirigyproblémák esetén, főleg ha valaki nem jut elég jódhoz, érdemes mértékkel fogyasztani, mert a keresztesvirágú zöldségek tartalmaznak olyan vegyületeket, amelyek befolyásolhatják a jódhasznosulást. Vesekőre hajlamosaknál pedig az oxaláttartalom miatt lehet fontos az egyéni óvatosság.
Ez nem azt jelenti, hogy tiltólistás zöldségről van szó, inkább azt, hogy akinek ilyen alapbetegsége van, annak nem érdemes korlátlanul, nap mint nap nagy adagban ennie.
Így érdemes használni a konyhában
A fodros kel egyik legjobb tulajdonsága, hogy nyersen és főzve is jól működik. Nyersen salátába kerülhet, de érdemes előtte egy kevés olívaolajjal átmasszírozni, mert így puhább és kellemesebb lesz az állaga. Dióval, fetával, parmezánnal vagy citrusos öntettel különösen jó párosítás.
Turmixba is mehet, főleg almával, banánnal, ananásszal vagy őszibarackkal. Ha valaki nem szereti túl markánsan a zöld ízeket, érdemes először kisebb mennyiséggel kezdeni.
Hőkezelve még több lehetőség van benne. Fokhagymával, olívaolajon gyorsan átpirítva remek köret, paradicsommal és hagymával párolva jó töltelék lehet, de levesbe, tésztához, rakottasba vagy tartalmas téli egytálételekbe is beleillik. A sütőben ropogós chips is készülhet belőle, ami jó alternatíva lehet a klasszikus sós rágcsák helyett.
Fotó: illusztráció, Getty Images
