Elsőre talán furcsán hangzik, de egy hétköznapi mágnes is hasznos segítség lehet, ha szeretnéd kideríteni, milyen csövek futnak a házadban. Különösen régebbi épületeknél lehet ennek jelentősége, hiszen a vezeték anyagától és állapotától függően egészen eltérő felújításra lehet szükség.
A teszt mindössze néhány másodpercet vesz igénybe: fogj egy mágnest, és érintsd a csőhöz.
Ha erősen odatapad, jó eséllyel vastartalmú csővel, például acéllal vagy öntöttvassal van dolgod. Ha viszont nem vonzza a mágnes, akkor további vizsgálatra van szükség.
Egy hűtőmágnes is sokat elárulhat
A módszer mögött egyszerű fizika áll. Az acél és az öntöttvas reagál a mágnesre, a réz és az ólom viszont nem.
Éppen ezért fontos, hogy a teszt eredményét helyesen értelmezd. Ha a mágnes nem tapad a csőhöz, az nem jelenti automatikusan azt, hogy ólomcsövet találtál. A rézvezeték sem vonzza a hagyományos mágnest.
A mágnes tehát elsősorban arra jó, hogy gyorsan elkülönítsd a vastartalmú vezetékeket a nem mágneses anyagoktól.
Mágneses teszt is segíthet felfedezni az ólmot a régi csövekben. (Forrás: Getty Images)
Itt keresd a legrégebbi csöveket
Ha régi házban élsz, érdemes a pincében kezdeni a vizsgálatot. Nézd meg a vízóra előtt és után futó fővezetéket, a gépészeti helyiségben található vastagabb csöveket, illetve társasházban a felszállóvezetékeket. Ezek a rendszer legrégebbi, még használatban lévő részei közé tartozhatnak.
A vizsgálat során érdemes kesztyűt viselni, különösen akkor, ha nem tudod, milyen anyagból készült a vezeték. Régi, ismeretlen eredetű csövek vizsgálata után pedig alaposan moss kezet.
Ha odatapad a mágnes, még nem biztos, hogy minden rendben
Ha a mágnes határozottan vonzza a csövet, akkor azon a szakaszon nagy valószínűséggel nem ólommal van dolgod.
Ez azonban még nem jelenti azt, hogy hátradőlhetsz.
A régi horganyzott acélcsövek belsejében az évtizedek során korrózió és lerakódás alakulhat ki. Ez fokozatosan csökkentheti a cső belső átmérőjét, ami gyengébb víznyomáshoz, elszíneződött vízhez, végül pedig szivárgáshoz vezethet.
Az öntöttvas vezetékeknél ugyancsak komoly problémát jelenthet az öregedés és a korrózió.
Figyelmeztető jel lehet, ha:
- érezhetően csökkent a víznyomás;
- barnás, rozsdás elszíneződés jelenik meg a vízben;
- nedvesedést vagy szivárgást tapasztalsz a vezeték körül;
- a cső felülete erősen korrodált.
Ilyenkor már érdemes vízvezeték-szerelőt hívni.
Ha nem tapad oda, nézd meg alaposabban
Ha a mágnes nem vonzza a csövet, még mindig több lehetőség marad. Lehet például réz, de akár ólom is. A két anyag között a felületük is segíthet különbséget tenni.
Egy kevésbé feltűnő ponton végzett óvatos karcolásnál a réz jellegzetes vöröses-narancssárga színt mutat. Az ólom ezzel szemben szürkés, puhább fém, frissen megkarcolt felülete pedig fényes, ezüstös lehet.
A régi ólomcsövek alakja is árulkodó. Mivel az ólom puha és könnyen alakítható, az ilyen vezetékek kevésbé szabályosak lehetnek, enyhén deformálódhatnak, az illesztéseik pedig vaskosabbnak tűnhetnek.
Fontos azonban: ha felmerül benned a gyanú, hogy ólomcsövet találtál, ne kezddel nagy felületen csiszolni vagy kapargatni.
Ezért lehet drága meglepetés az ólomcső
Egy régi ólomvezeték nem pusztán azért probléma, mert elavult. Az ólom egészségügyi kockázatot jelenthet, ha a csőből vagy régi szerelvényekből az ivóvízbe kerül. Ráadásul ennek nem feltétlenül van szemmel látható jele: a víz lehet teljesen tiszta, miközben tartalmaz ólmot.
A vezeték cseréjének költsége pedig nagymértékben függ attól, hogy hol és hogyan fut a cső.
Egy pincében könnyen hozzáférhető rövid szakasz cseréje egészen más feladat, mint egy falba vagy födémbe épített teljes vezetékrendszeré. Utóbbi esetben nemcsak a vízvezeték-szerelésért kell fizetni, hanem a bontás és az azt követő helyreállítás is jelentősen megdobhatja a számlát.
Ezért számíthat ennyit a mindössze néhány másodperces mágneses próba.
Nem minden esetben kell szétverni a falakat
Bizonyos problémáknál léteznek olyan csőfelújítási technológiák is, amelyek kevesebb bontással járnak.
Egyes vezetékeknél szóba jöhet például a belső csőbélelés, amikor a meglévő vezeték belsejében alakítanak ki új réteget. Így bizonyos esetekben elkerülhető a teljes csőszakasz kibontása.
Ez különösen társasházaknál lehet előnyös, ahol egy felszállóvezeték cseréje egyszerre több lakást és közös területet is érinthet.
A csőbélelés azonban nem univerzális megoldás. Hogy egy adott vezetéknél alkalmazható-e, és ivóvízhálózat esetén megfelelő-e az adott technológia, azt minden esetben szakembernek kell megállapítania.
A mágnes csak az első lépés
Bármilyen praktikus is ez a módszer, a mágnes természetesen nem helyettesíti a szakembert és a megfelelő vizsgálatokat.
Arra viszont nagyon jó lehet, hogy gyorsan szerezz egy első információt a régi csövekről. Ha a mágnes odatapad, valószínűleg vastartalmú vezetéket találtál. Ha nem tapad oda, réz vagy más nem mágneses anyag – akár ólom – is lehet előtted.
Ha pedig felmerül az ólom gyanúja, érdemes szakemberhez fordulni, és szükség esetén az ivóvizet is bevizsgáltatni.
Van még egy fontos részlet: attól, hogy a fővezeték rézből készült, a régebbi csaptelepek, szelepek és egyéb szerelvények még tartalmazhatnak ólmot. Emiatt különösen a hosszabb ideig a vezetékben álló víznél lehet indokolt az óvatosság.
Egy mágnes tehát nem mond el mindent a ház vízvezetékeiről – de néhány másodperc alatt megmutathatja, hogy érdemes-e tovább vizsgálódni.
