Egészen későn, általános iskolásként kapott el a babázási mánia, akkor aztán alig győztem öltöztetni, vetkőztetni a Barbie-mat a különböző csilli-villi ruhákba. Nadrágja speciel nem volt, efféle feminista kapukat az én babám nem döngetett, de be kell valljam, egészen mostanáig eszembe sem jutott ennek hiánya. Igaz, akkor még jóval kevesebb változat után epekedhettem. Volt a tündér Barbie, a hercegnő Barbie, a modell, a görkoris vagy esetleg az anyuka Barbie, a karrierista változatok közül pedig menő volt az állatorvosos, ha másért nem, hát a cuki kiskutyák miatt.
Az űrhajós és tudós babák nem terjedtek széles körben, de valójában a többség előbb könyörgött ki magának egy Barbie lovat, autót vagy az álmok netovábbját, egy Barbie házat, mint egy szkafandert. Nem volt igazán alternatíva az öltöztetős baba esetén, amiből láthattuk volna, van élet a tüllszoknyán túl is. Persze az is lehet, hogy nálunk nem is nagyon lehetett “okos Barbie”-kat kapni, mint ahogyan most sem roskadoznak az üzletek polcai tőlük.
Pedig a gyártó cégnek, a Mattelnek éppen az lenne az érdeke, hogy ne csak a hercegnős változatokba fussunk bele, azok ugyanis a mai szülőknek már jóval kevésbé szimpatikusak, ha arról van szó, milyen játékot vegyenek a gyereknek. A kereslet ugyanis az 56 éve megjelent baba iránt évek óta csökken, csak 2012 és 2014 között 20 százalékot zuhant az eladott babák száma.
Illusztráció: Getty Images
Ennek legfőbb oka az a negatív kép, ami a babáról az évtizedek alatt kialakult: a túl keskeny derék, az aránytalan mellméret és hosszú lábak olyan testképet sulykoltak a kislányokba hosszú időn keresztül, amit elérni lehetetlen, de minimum őrültség. Hiába állapította meg több vizsgálat és a szülők szemei, hogy az egészséges testkép-tudatot rombolhatja a Barbie babák alakja, 2016-ban jelent csak meg az első “molett” Barbie, amit inkább nevezhetnénk normál testalkatúnak, mint plus size-nak.
Ashley Graham plus size modell a róla formázott Barbie babával, 2016 novemberében (Fotó: Getty Images)
A tökéletes baba képéhez hozzáadódott, többrétegnyi flitterrel borított sztereotip női szerepkör, amibe a babát tették, pedig szintén elég levakarhatatlannak tűnik – és épp ez a másik tényező, ami miatt egyre kevésbé szimpatikus a millenniumi generációs szülők számára a játék.
Pedig voltak a Barbie babának igencsak előremutató karrierlépései is. Előbb adtak ki űrhajós Barbie-t, minthogy a NASA embereket repített volna a Holdra, vagy az első női asztronauta feljuthatott volna az űrbe, 1969-ben pedig az első színes bőrű barátnője, Christie is piacra került, nem sokkal azután, hogy ifj. Martin Luther Kinget megölték és javában dúltak a faji zavargások Amerikában. Sőt, bő húsz évvel Hillary Clinton elnökjelöltsége előtt már elfoglalta a Fehér Ház elnöki székét is.
Hiába volt azonban tucatnyi karrierképbe beültetve a szőkeség, gyártói ólajtónyi hibákat követtek el, amik mind csak mélyítették a baba negatív megítélését. 1966-ban például megjelent egy bébiszitter Barbie, aki egy könyvet is kapott, hogy olvasgassa, amíg a játék kisgyerek alszik. Aprócska malőr, hogy fogyókúrás könyvet kapott a leányzó, amiben ennyi szerepelt nagybetűkkel: NE EGYÉL (Don’t eat!).
Hasonlóan “építő jellegű” üzenetet hordozott az 1992-es beszélő tini Barbie, aminek olyan mondatok hagyták el a száját, mint “A matek nehéz”, “Gyerünk, tervezzük meg az álomesküvőnket!”. De a 2010-es infós Barbie sem jobb, aminek története szerint a kisasszonynak nem megy a meló, ezért mérgében szétveri a számítógépét és fiú barátait kéri meg, segítsenek neki.
A mai anyukáknak az efféle szexista, a nők (értelmi) képességeit megkérdőjelező szituációk távolról sem elfogadhatók még akkor sem, ha csak egy babáról van szó. A millenniumi generációs szülőkről globális szinten elmondható, hogy az előző generációhoz képest jóval tudatosabbak vásárlásaikat illetően, a seregnyi választási lehetőségben nem elvesznek, hanem éppen, hogy tudni akarják, mire költik el a pénzüket. Jóval nyitottabbak, elfogadóbbak a mássággal szemben, legyen az etnikai, vallási vagy a nemi identitást érintő, lányaiknak pedig nem csak a tündérhercegnős világot szeretnék megmutatni, hanem a valódi jövőkép felépítésében is segíteni szeretnék őket. Hogy a hercegnős álmokon túl lássák azt is, egy nő ma már többet elérhet annál, hogy főz-mos-takarít és tüchtig ruhácskában szervírozza a vacsorát ura és parancsolója tányérjára.
Mindezt nagyrészt én is tanúsíthatom, hiszen saját kislányom esetén magam is igyekszem nem csupa “lányos” játékokkal körülvenni és ahogy látom, remekül megfér egymás mellett a tiara és a tűzoltóautó is a gyerekszobában. Ehhez persze az sem árt, hogy a drága gyermeknél ne tomboljon a hercegnős korszak ezerrel. Ez esetben jó, ha megvárjuk, amíg csillapodik a helyzet, addig pedig szeretettel viszonyulunk hóbortjai felé.
Pink tenger: Csupa rózsaszín ruha borítja a hatalmas falat a Barbie baba kiállításon, Amerikában (Fotó: Getty Images)
A szülők elvárásaira 2016 óta a Mattel is megpróbál reagálni, lépései azonban elég ellentmondásosak. Két éve egy sereg új babatípust dobott a piacra, aminek köszönhetően alacsony, kerekded és magas babát is vásárolhatunk már hét különböző bőrszínnel, továbbá 22 szemszín és 24 hajszín közül válogathatunk. Emellett bemutattak már a hidzsábos Barbie-t is, a karácsony előtti időszakban pedig a szőke leányzó leszbikusságáról is felröppentek a hírek. Az Instagram oldalán közzétett képen legalábbis nem csak a melegek házasságáért indult amerikai mozgalom Love Wins feliratos pólóját húzta magára, de sokféleképp magyarázható a szituáció is, amiben lefotózták: barátnőjével mélyen egymás szemébe néznek, egymásra mosolyognak… nos, mindenki leszűrhette belőle saját verzióját arról, Aimee lett-e az új Ken.
A liberális nézetek támogatásának még politikai színezetet is adtak Amerikában, mikor is Christian Siriano divattervező People are people feliratos pólójában fotózkodott, ami tudvalévő, hogy Trump elnök bevándorláspolitikája ellen protestált.
Az emberi jogokért, a másság elfogadásáért harcoló Barbie képe azonban távolról sem épült még bele a vásárlók tudatába, a liberális eszmék fogadtatása pedig előre borítékolható módon ellentmondásos volt: többen épp azon háborodtak fel, miért kell a homoszexualitás témakörét vagy a politikát bevinni a gyerekszobába.
A legnépszerűbb típusoknak továbbra is az öltöztethető divatbabák számítanak, a nagy ajándékozós ünnepekkor pedig az (idősebb) rokonok már csak amiatt is ezek közül választanak, mert a 3-5000Ft körüli árkategóriába jobbára csak az alapváltozatok férnek bele szépen, csillogó ruháikkal. Igaz, a gyártó cég sem tolja az orrunk alá nagy hévvel a választási lehetőségeket, a kereskedők pedig biztosra mennek és a jól fogyó típusokkal töltik fel készleteiket, amivel igazi ördögi kört generál a folyamat. Nem látjuk a teljes kínálatot, a gyerek sem látja, így eszébe sem jut, hogy ne hercegnős babát kérjen, vagy ne adj Isten ne fehér bőrű legyen a babája. Ha végigpörgetünk például Barbie baba Instás oldalán, néhol látunk csak afroamerikai babákat, a fotók pedig realisztikus helyett csak divatmagazinokba illő látványt tolnak elénk, amiken plus size barátnőjét is csak elvétve pillanthatjuk meg.
Forrás: instagram.com/barbiestyle
Az, hogy a szülők és a gyerekek fejében más kép alakuljon ki a babáról, jóval erőteljesebb marketingmunkát tesz szükségessé, a változás pedig évekig is eltarthat. Az ebben rejlő üzleti kockázatot azonban lehet, hogy érdemes lenne bevállalnia a cégnek (már ha tényleg változtatni akar a beskatulyázáson), ugyanis a Barbie baba ellen szól az a játékpiaci változás is, miszerint a gyerekek egyre inkább kérik a Jézuskától a különböző okosjátékokat és elektronikai kütyüket.
Egy szimpla játékbaba, ami nem csinál semmit, sokat veszít a respektjéből, ha olyan játékok jelennek meg, mint például ami Amerikában a karácsonyi szezon legnépszerűbbje volt: egy pici robotmajom, a Fingerling, ami rákapaszkodhat ujjunkra, ránk mosolyog és puszikat dob. Mindezekből Barbie egyikre sem képes.
