Rengeteg kérdés felvetődik a gyerekeink öltöztetése kapcsán, amire születésükkor nem is feltétlenül gondolunk. Azon túl, hogy nem fázik-e, nincs-e melege, mikor növi ki az adott darabot stb., egyszer csak azt vesszük észre magunkon, hogy amiatt is elkezd főni a fejünk, hogy az adott ruha kisfiúnak vagy kislánynak való-e. Illetve, hogy miért szeretne másmilyen nemű ruhákban járni a gyerekünk?
Először mindegy, aztán hirtelen nagyon fontos lesz
Érdekes dolog ez, sok anyuka azért öltözteti jellemzően „fiús” vagy „lányos” színekbe és mintákba a babáját, hogy elkerülje az utcán az idős nénik „Jaj, de cuki, kisfiú vagy kislány?” jellegű kérdéseit. Otthon a négy fal között viszont a legtöbbünket nem érdekli, hogy az a body éppen autó (amit ugye csak fiú holmikra nyomnak, de hogy miért, azt sosem fogom megérteni) vagy Jégvarázs mintás (ezt a bizonyos rajzfilmet meg nyilván csak kislányok szerethetik, ugye…?). A lényeg, hogy büfi-, kaki-, egyéb koszfoltoktól mentes legyen. Ha a tesótól örökölt, aki ellentétes nemű, akkor is jó lesz.
Szóval kezdetben a baba bármiben cuki: rózsaszínben, feketében, hupililában, aztán ahogy egyre többet járunk vele utcára, tehát emberek közé, úgy jön az észrevétlen (de a közösségi média korában gyakran nem is annyira észrevétlen) külső nyomás, hogy a nemének megfelelő dolgokat viseljen. Később, amikor már a kisember is beleszól abba, mit szeretne aznap felvenni, akkor meg pláne nem hagyjuk, hogy kedve szerint kombináljon. Pedig ez nagyon nincs jól.
Valami baj van vele?!
Már a gyerekruhák terén is megfigyelhető az a bizonyos kettős mérce, ami a kisfiúkat és kislányokat elválasztja. Amíg a lányoknál fel sem tűnik, ha nadrágot vagy ingecskét viselnek (ami egyébként 100 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna), a kisfiúkra elég furcsán néznek a felnőttek, ha szoknyában merészkednek utcára. Sőt, a saját szülei is aggódni kezdenek, vajon miért akarja a kis Petike minden áron a nővére ruháit hordani. Talán valami baj van vele? A gyerekpszichológusokat számtalanszor keresik fel ehhez hasonló kérdésekkel a szülők. Az 5 éves kisfiú anyukája sminkjével játszik, a 4 éves elcseni a testvére szoknyáit, a 3 éves fiú Hófehérkének szeretne öltözni farsangkor. „Ez talán már a homoszexualitás jele? Vagy még rosszabb, a kisfiú belül lánynak érzi magát? Mit tegyek?”
A gyerekek már hároméves korukban tudják, hogy ők milyen neműek, de csak hatéves korukban tudatosul bennük, hogy ez örökre így is marad. Így tehát hatéves kor alatt bármilyen furcsa öltözködési kattanás a gyerkőc részéről csak kísérletezés és játék. Nincs nagy különbség, hogy aznap rendőrbácsinak vagy királykisasszonynak szeretne-e öltözni, mindkettő jelmez, ami a fantáziáját mozgatja. Gyakran pusztán a kíváncsiság vezérli őt, tudat alatt kíváncsi, milyen érzés lehet apának vagy anyának, fiúnak vagy lánynak lenni, amivel természetesen együtt jár a másik ruháinak felpróbálása is.
A megoldás: ne tegyél semmit!
Brian Austin Green és Megan Fox cuki kisfiát, Noah Shannont gyakran láthattuk lányruhákban a szüleivel sétálgatni, amire persze beindult a kommentgyár. Sokan megkérdőjelezték, vajon milyen szülő engedi ezt a gyerekének. A színész válasza csak ennyi volt: „A fiam 4 éves. Hallottam emberektől, hogy nem értenek egyet azzal, hogy szoknyát viselt. Nekik csak annyit üzennék, hogy engem nem érdekel. Ha ő 4 évesen ezt akarja viselni, hát tegye. Mindegy, hogy lányruháról, úszószemüvegről vagy papucsról van szó… Szerintem 4-5 éves korban az a lényeg, hogy kísérletezzen, és élvezze az öltözködést. Senkinek nem árt ezzel.”
Ha tényleg zavar, hogy a kisfiad egyik reggel csak piros szoknyában, a lányod pedig öltönyben hajlandó elindulni az oviba, akkor a legjobb, ha elengeded, és nem teszel semmit. Nyugtasson meg a pszichológus válasza: a gyerekek nem tesznek különbséget női és férfiruha között, azt választják, amihez kedvük van, amire kíváncsiak. Valószínűleg észre sem vennék, hogy valami „abnormálisat” tettek, ha a felnőttek nem reagálnának a megszokottól eltérően. A társadalom eléggé ki van hegyezve a „másságra”, egy átlagos felnőtt rögtön arra gondol, hogy a kisgyerek szexuális beállítottságát, vagy nemi identitását befolyásolhatja az efféle játékos öltözködési hóbort. Erről pedig egyáltalán nincs szó, ilyen kicsi korban nincs semmilyen összefüggés. A „baj” tehát nem a gyerekben, hanem saját magunkban keresendő.
