Papírforma szerint az ’50-es években véget kellett volna érnie modellkarrierjének, a ’90-es években pedig valóban nyugdíjaztathatta volna magát, mégsem így történt. Visszavonulásának két pénzügyi csőd is keresztbe tett, így Carmen Dell’Orefice a legidősebb modellek egyikeként manapság, 87 évesen is aktív.
Sanyarú gyerekkor
Még kislány volt, mikor beindult modellkarrierje, pedig eredetileg egyáltalán nem szerepelt a lehetséges jövőképek között, ha volt olyan neki egyáltalán. Bevándorlók gyerekeként 1931-ben született New Yorkban, magyar származású édesanyja balerina, olasz édesapja pedig hegedűművész volt – a fel nem fedezett fajta. A nincstelenség határán tengődő családot a viták és veszekedések sem kerülték el, apja végül elhagyta őket, anyja pedig plusz munkákat vállalt, hogy ne jussanak koldusbotra.
Fényűző gyerekkor helyett nélkülözés, munka és a „kulcsos gyerekek” kényszerű önállósága jutott neki, miközben arról álmodozott, hogy táncos lesz, mint anyja. 12 éves korában azonban reumás lázat kapott, ami örökre elvette az esélyét, hogy prímabalerina legyen. A hírnév mégis rátalált, mikor Herman Landschoff fotós felesége felfigyelt rá a helyi buszon, és javasolta neki, készíttessen pár képet magáról.
Alultáplált szépség
A közös munka jól sikerült, a tesztfotókat pár másik is követte, 15 évesen pedig keresztapja segítségével beajánlották a Vogue-hoz, és az le is szerződtette a fiatal lányt. Ettől kezdve bérelt helye volt a magazin címlapján, a 20. század legnagyobb fotósaival dolgozott együtt, köztük Cecil Beatonnel, Richard Avedonnal és Irving Pennel.
Hiába volt azonban 7,5 dollár az első hivatalos órabére (ami az akkori átlagfizetés többszörösének számított), olyan kevéske volt a család bevétele, hogy épp csak kijöttek a pénzből. A fotózásokra is gyakorta rollerrel ment busz helyett, hogy ezzel is spórolni tudjon, a nélkülözés mégis meglátszott alakján.
Roppant alultáplált volt, ezért a fotózások alkalmával sokszor kitömték a ruháját, hogy kicsit vastagabbnak tűnjön.
A modellszakma és maga a divatfotózás akkoriban kezdett felfutni, az elsők között jelen lenni pedig áldozatokat kívánt, bár idővel kifizetődő volt. Carmen a tökéletes „friss húsnak” számított, aki nemcsak szép volt, hanem elég eszes is hozzá, hogy megértse, mit várnak tőle, és tökéletes átéléssel pózoljon, tekintsen élesen a kamerába vagy révedjen el a tekintete a paravánok irányába. Képes volt rá, hogy megvalósítsa az elképzeléseket, miközben jól fizető játéknak, kellemes időtöltésnek tekintette, hogy a felnőttet játszhatta a pazar díszletek között.
Carmen Dell’Orefice Chanel kosztümben, a Harper’s Bazaar számára készült fotón, amelyet Párizsban készített róla Gleb Derujinsky divatfotós 1957-ben. (Fotó: instagram.com/clovis_sangrail)
Közben azonban sem szakmai példaképe, sem valódi, támogató háttere nem volt, magának kellett megküzdenie mindenért, úgy, ahogy tudott.
Sokszor tűrt csendben, és hódolt be az elvárásoknak, így volt ez akkor is, mikor orvosokkal hormongyógyszereket írattak fel számára, hogy a vékonyka, kislányos alakjára nőies idomokat „növesszen”. Mintha manapság Kaia Gerbert akarná Anna Wintour feltuningolni.
Nagy nevek, rossz férjek
Már karrierje elején összeismerkedett a legnagyobb nevekkel, a világhírű fotósok mellett barátnőjének tekinthette a korszak másik sztármodelljét, Suzy Parkert, aki Coco Chanel egyik kedvence is volt, de Dorian Leigh is közeli ismerőse lehetett. A legendás divatfotós, Horst P. Horst múzsája volt, Salvador Dalít pedig a művész haláláig barátjának mondhatta.
Kevésbé volt szerencsés a szerelemben, a férjekkel sorra melléfogott, a harmadik után megelégelte a dolgot, így a ’70-es évektől beérte szeretőkkel és barátokkal.
Első férjéhez 19 évesen ment hozzá, aki kisemmizte, elvette fizetése javát, többször is abortuszra kényszerítette, mert nem akart gyereket (végül mégis született egy lányuk), így 24 évesen Carmen már túl volt az első válásán is.
A ketteske, Richard Heimann fotóművész azután hagyta el, hogy Carmen úgy döntött, 28 évesen ideje visszavonulni, harmadik férjéről, egy nála fiatalabb építészről pedig kiderült, hogy diszkrét drogfüggő, így kilenc év után elváltak útjaik.
Furcsa döntésnek tűnhet, de Carmen a válásai után is gálánsan viselkedett exeivel. Évekig támogatta őket karrierjükben, pénzzel segítette ki őket, ha kellett, miközben családjáról sem feledkezett meg. Hiába nem volt apja mintaapa, gondoskodott róla, mint ahogyan anyjának is megteremtette a biztos anyagi hátteret.
Vén szatyor csődközelben
Az ’50-es években ugyan visszavonult a modellkedéstől, két évtizeddel később mégis visszatért. 41 éves volt, mikor Norman Parkinson divatfotós kedvesen megjegyezte, „vén szatyorhoz képest egészen jól néz ki, érdemes lenne újra modellkednie”. Így, miután harmadik házassága is befuccsolt, neki pedig pénzre volt szüksége, újra belevágott a munkába.
Hiába jött Twiggy és egy egészen új divatirányzat, egészen új szépségideálokkal és tökéletesen más igényekkel, a megbízások nem maradtak el, határidőnaplója újra megtelt a munkákkal.
Végigmodellkedte a teljes ’70-es és ’80-as éveket, nem kis vagyont felhalmozva, így mire a hivatalos nyugdíjas kort elérte, akár valóban vissza is vonulhatott volna, hogy élvezze a fényűző élet minden előnyét. A ’90-es években azonban rossz befektetési döntések sorozata miatt vagyonának nagy részét elveszítette a tőzsdén, a csődhelyzettől pedig csak úgy tudott megmenekülni, hogy elárverezte a róla készült divattörténeti jelentőségű fotókat.
Ezzel és akkori barátja, Norman Levy segítségével úgy tűnt, sikerült kilábalnia a nehéz helyzetből, de végül csak csöbörből vödörbe került. Levy ugyanis minden vagyonukat Bernie Madoffra bízta, aki a 2000-es években Amerika történetének legnagyobb piramisjátékát építette ki, amely 2008-as összeomlásakor szépen maga alá temette Dell’Orefice minden befektetését. A nyolcadik X-hez közel így ismét teljes erővel bele kellett vetnie magát a modellkedésbe, hogy kiadásait valahogy fedezni tudja.
Mázli, hogy a divatszakma akkoriban kezdett rájönni, jobban teszi, ha nem csak hamvas tizen- és huszonévesekkel népszerűsíti termékeit, és nyit a sokszínű szépség irányába. Ennek köszönhetően jöttek képbe az idősebb modellek (majd a plus-size, a fogyatékkal élő és bármilyen, a szépség nyugati típusú, szűköcske skatulyájába bele nem férő megjelenésűek egyaránt), akik között Carmen igazi főnyeremény volt hírességektől hemzsegő múltjával és királynői megjelenésével.
Tökéletes arccsontozata persze nem lenne elég hozzá, hogy még mindig ilyen tökéletesen nézzen ki. Sosem titkolta, hogy rendszeres szilikoninjekciózással tartja kordában az öregedés jeleit arcán, miközben küzd mindenféle időskori nyavalyával, ami bárki mást is utolérhet: műtötték már a térdeit, a csípőjét és bizony a napi rutin része, hogy álláról eltávolítsa a nemkívánatos szőrszálakat.
Egész fiatalon őszülni kezdett, a ’60-es évekig azonban serényen festette haját, mígnem harmadik férje nem átallott egy ősz hajszálat kitépni, miközben ágyukban heverésztek. Ez pedig elég volt Carmennek ahhoz, hogy úgy döntsön, felhagy a hajfestéssel, és vállalja teljesen fehér haját – a többiek pedig, ha szeretik, fogadják el őt olyannak, amilyen.
Az elmúlt években dolgozott a létező összes divatmagazinnal, kampányarca volt többek közt a Missoni, a H&M és a Philipp Plein világmárkáknak, és láthattuk a kifutókon Anna Sui, Guo Pei, Stéphane Rolland és Thierry Mugler bemutatóin is. Mint azt egy interjúban elmondta, az elmúlt huszonöt évben több címlapon szerepelt, mint karrierje kezdetén és úgy tűnik, nem tervezi a visszavonulást a divat világából.
Carmen Dell’Orefice zárta Guo Pei 2017-es haute couture divatbemutatóját is. (Fotó: Getty Images)
