Lasszóval kell fogni divattervezőt, aki hajlandó „más” adottságú modelleket foglalkoztatni. Míg a bőrszín szempontjából tényleg sokat javult a helyzet, a fogyatékkal élők és idősebb manökenek egyaránt ritkaságszámba mennek a kifutókon, de még a legfelkapottabb kategória, a plus size vonal hölgyeiről sem lehet mondani, hogy ellepték volna a divatbemutatókat. Sőt!
2,2%
Az ausztrál Vogue kutakodása alapján a legutóbbi divathetek során például 2203 modellt szerződtettek le a 76 legjelentősebb bemutatóra, közülük azonban siralmasan kevés, 49 plus size modell volt csak, ami 2,2%-os részvételi aránynak számít. És ez is több volt, mint egy szezonnal korábban. A The Fashion Spot már tavasszal megkongatta a vészharangot, mikor közzétette saját elemzését arról, hogyan változtak a plus size modellek szereplései a divatbemutatókon. Lenti grafikonjukon jól látszik, míg például a transzneműek foglalkoztatottsága jelentősen megugrott, addig a teltkarcsú modellek iránti érdeklődés finoman szólva is stagnált.
A helyzet még inkább elkeserítő, ha azt nézzük, az átlag amerikai nők ruhamérete 44-46-os és ettől Európa sincs látványosan lemaradva, Magyarország pedig pláne, ahol az elhízás sajnos még mindig népbetegség. Bármi is legyen az oka azonban egy nő ruhaméretének, az biztos, hogy a 2,2%-os részvételi arány távolról sem reprezentálja a nagy átlagot, márpedig akkor hogyan várható el, hogy elképzelhessük magunkon, miként állnának a felsorakoztatott ruhacsodák.
A plus size fogalma önmagában is zavarba ejtő, ugyanis a jelölésbe már lazán beleszámolják az amerikai 10-es (38-as) ruhaméretű modelleket, akik még bőven karcsúnak kellene, hogy számítsanak. Az őszi divathetek alkalmával például a 49 plus size modell közül 14-es (nálunk 42-es) méret feletti lányból összevissza 7 volt.
Ha innen nézzük, az, hogy a Victoria’s Secret bemutatóján egyetlen plus size hölgyemény sem volt látható, még hibahatáron belüli teljesítmény a négy teljes divathét 2,2%-os értékéhez képest. A szégyenletesen alacsony beválogatási arány pedig diszkréten sugallja, bőven akadtak divatházak, például a Chanel, a Fendi, a Louis Vuitton vagy a Balenciaga is, akik a 2019 tavaszi–nyári kollekciókat felvonultató bemutatóikon épp úgy fütyültek a méretbeli sokszínűségre, mint a fehérneműs angyalok főnökei.
Amerika jobban teljesít
A négy kiemelt divathét közül a New York-i szerepelt a legjobban, ahol mind testsúly, mind bőrszín vagy épp életkor szempontjából jóval vegyesebb volt a mezőny, mint az európai trió esetén, igaz itt is a legtöbbjüket Christian Siriano és a Chromat kifutóján láthattuk. Üde újdonságnak hatott még Rihanna divatbemutatója is, fehérneműmárkája, a Savage X Fenty kollekcióját gondosan összeválogatott modellcsapat prezentálta, talán ők maxolták ki a leginkább a sokszínűség fogalmát.
Londonban egyetlen plus size modellt, Raisa Flowerst szerződtették le és ő sem rohant végig az összes kifutón, egyedül Nicholas Kirkwood bemutatóján volt látható. Párizsban sem volt jobb a helyzet, ott az Alexander McQueen divatház volt oly kegyes, hogy felkérte Jill Kortleve plus size modellt, mutassa be egy kreációját. A Milánói Divathét forgatagában is csak egy divatház volt a talpon, a Dolce & Gabbana tervezőpárosa gondolta úgy, hogy Ashley Graham, Lady Kitty Spencer és Lori Harvey is erősíthetné modellcsapatát plus size fronton.
Míg fast fashion szinten a plus size öltözékek könyvelhetik el a leggyorsabb piaci növekedést, addig maguk a márkák felkészültsége sok kívánnivalót hagy maga után. Sem a divatosság, sem a kínálat bősége alapján nem mondható el, hogy vágynának a plus size hölgyek vásárlókedvére, és ez szépen egybevág a luxusmárkák viselkedésével.
Volt, ahol vették a lapot
Míg a legfontosabb négy divathét csúfosan leszerepelt a plus size modellek szerepeltetése terén, addig a fürdőruhadivatra erős hatást gyakorló Sports Illustrated divatbemutatója csak úgy hemzsegett a teltkarcsú modellektől.
A sportmagazin esetében 2016 hozta meg a változást, akkor szerepelt első ízben a hasábjain Ashley Graham topmodell, akit idén már harmadszorra is visszatapsoltak, sőt, többen is követték őt az olvasók legnagyobb megelégedésére. 2018-ban láthattunk elsőként színes bőrű plus size modellt Tabria Majors személyében, a Miami Divathéten megrendezett show-n pedig hasonlóan változatos volt a modellek származása és testmérete.
A mainstream divatházak azonban még mindig ragaszkodnak a kifogáshoz, amivel kirekesztő hozzáállásukat indokolják, ez pedig nem más, mint annak problematikája, hogy a kifutókon bemutatott kollekciókat igen költséges plus size méretekre átültetni. A tervezők gyakorta a legkisebb, 34-es alapméretben tervezik meg a kollekció darabjait, ha ennél több vagy más méretek is szükségesek, az mind csak plusz költséget jelent, amit ha van rá mód, elkerülnek. A ruhák nagyobb méretekre való átültetését csak akkor kezdik meg, ha a bemutató követően beérkeznek a konkrét megrendelések és elkezdődik a gyártás. Ezért maradnak a divatbemutatókon a vékony modellek mellett, ahelyett, hogy alapból a valódi nők méreteiből kiindulva terveznék meg ruháikat.
A költségtöbblet persze egy kezdő vagy kisebb, független divatmárkánál érthető probléma, a nagy divatházak esetén azonban inkább tűnik kifogásnak, tekintve, hogy többségük szép bevételnövekedést ért el idén is, de sok esetben elég magát a divatshow-t megnézni. Több tízezer dollárt tapsolnak el dekorációra és látványelemekre, a (vékony) topmodellek krémjét kérik fel a szerepléshez, de arra már nem futja, hogy 2-3 ruhát (a sokszor 40-50 darabos kollekcióból) pár mérettel nagyobba gyártsanak le?
Minden csak döntés kérdése és ha a divatmárkák nem kapcsolnak, a vásárlók meghozzák majd a döntés helyettük is.