Nem tudom megbocsátani a hűtlenséget

Kedves Soma!

Elég komoly párkapcsolati krízisben vagyunk a párommal. Hat éve vagyunk együtt, van két gyönyörű gyerekünk. A gondot az okozza, hogy mindkét terhességem alatt megcsalt. Először megbocsátottam, de most nem tudok.

Szeretem őt, de mégsem tudom túltenni magam ezen. Nem is tudjuk megbeszélni, mert ő elzárkózik előle. Ami a legjobban fáj, hogy hazudott. Természetesen mindent tagad, amit nem tudok bizonyítani. Pedig a női megérzésem nem csal. A barátnője egy 16 éves lány volt, aki egyszer csak beállított hozzánk, hogy a párommal akar élni. Azt mondta, én menjek el, mert úgysem vagyok a felesége. Azóta megoldódott a dolog, a párom minket választott, de én mégsem vagyok nyugodt. Nem tudok bízni benne, nem tudom elengedni magam.
Akárhányszor ránézek, az jut az eszembe, hogy megcsalt. Nagyon szeretnék hozzábújni, megölelni, de félek az elutasítástól, és saját magamtól is. Hónapok óta nem szeretkeztünk, nem is tudom, képes lennék-e rá. Minden gondolatomban az jelenik meg, hogy mást ölelt, mással szeretkezett.

Mit tegyek? Kérlek, segíts!

Mónika

Kedves Mónika!

Ha egyszer meg tudtad bocsátani, akkor másodjára is menni fog. Az nem jó, hogy nem tudtok róla beszélni, valahogy másképp kell, hogy megközelítsd a témát. De nagyon belemélyedni, kutakodni, vájkálni benne nem érdemes. Szerintem két kisgyerek mellett a kibékülés és az újrakezdés lenne bölcs dolog. Egy-két kóbor szex miatt eldobni egy család boldogságának a lehetőségét mérhetetlen ostobaság és önzés lenne! Kérlek, most egy kicsit nézd meg kívülről a dolgokat, és a gyermekeid szemszögéből is.

Többnyire minden gondolkodó ember végigmegy a felnőtté válás útjának folyamatán. Kisgyermekként először mindannyian rajongunk a szüleinkért, kamaszként aztán lázadunk, ez kell a leváláshoz is. Aztán (jó esetben) elszakadunk, majd elkezdjük kívülről is látni őket, a hibáikkal együtt. Elkezdünk haragudni rájuk. Ahogy egyre bölcsebbek leszünk, úgy fogjuk megérteni őket, majd elfogadni mindenestül. Most rajtad múlik az, hogy huszon-egynéhány év múlva ne a következőket gondolják rólad a gyerekeid: „Annyira önző volt, annyira csak magával, a saját érzéseivel volt elfoglalva, hogy azzal nem is törődött, hogy mi mit élünk át!”
Megcsalt, elmúlt, túl kell lépni rajta! Igenis, ez is lehet egy döntés! Az, hogy hónapok óta nem szeretkezel a férjeddel, és nap mint nap a múltbeli sérüléseken rágódsz, senkinek nem hoz jót. Ismered a mondást: „Beteg a gyerek, gyógyítsd a szülőt!”

Kezdd el tudatosan alkalmazni a gondolatstop-technikát, ami a következőt jelenti: akárhányszor előtör benned a rossz érzés, a féltékenység, a fájdalom, a történtek (és a lány) vizualizálása, azonnal állítsd le! Ne adj a dolognak energiát, ne gondold végig, ne lásd belül, azonnal tereld el a figyelmedet valami pozitív dologra. AKARD magad kiegyensúlyozottnak, békésnek, harmonikusnak látni! Vizualizáld magad előtt azt az énedet, amikor nagyon jó passzban voltál!
Itt, földi energiatörvények szerint, amibe energiát fektetünk, az növekedni kezd. Ha a szorongásainkba, az, ha a nyelvérzékünkbe, az, vagy a bicepszünk, egyensúlyunk, hallásunk, intuíciónk, ritmusérzékünk, kapcsolataink, bármi, bármi képes fejlődni, amivel elkezdünk tudatosan foglalkozni. Te most a haragod, a sértettséged dédelgetésébe fekteted az energiát. Ha ugyanezzel az erővel az elengedésre koncentrálsz (naponta akár 20-szor is mehet a gondolatstop alkalmazása), akkor egy mindenki számára jobb irányba indulsz el. Szépen csitulnak a dolgok…

Ugye nem gondolod azt, hogy jó döntés lenne a család boldogságának és egységének a szétzúzása, mert megsértett a férjed? Nincs egyensúlyban a kettő! Törekedj a bölcsességre, a nagyvonalúságra és a szeretetre! Tényleg durva helyzet lehetett, amelyet leírsz. Nagyon ostoba és fejletlen teremtés lehet ez a lánygyermek, komoly küzdelmek várnak még rá itt, a tanulóbolygón. Biztosan meglátta a párod is, mekkora hibát követett el. Ezek szerint még ő sem igazán érett személyiség, keresgéli a határait. De ha szeretünk valakit, akkor úgy fogadjuk el, ahogy van, és végtelen türelemmel, megértéssel nézzük, ahogy fejlődik, változik mellettünk. De neked is fejlődni és változni kell! A sérülésekhez való ragaszkodás csak lefelé húz. A boldog, harmonikus élet csak azoknak adatik meg, akik túllépnek a fájó pontokon, és továbbmennek az ÉLET felé! Oldasd magad kineziológussal, ha egyedül nem megy! Ez már a te tanulóleckéd, amelyet lehet, hogy épp azért kaptál, hogy ezt a nagyon fontos dolgot megtanuld! Ezen tudás nélkül nem lehetsz boldog ember, az élet mindig hozhat (és hoz is) sérüléseket.

A múlt heti levelemben írtam arról, hogy a hűségnek a szeretetből kell fakadnia. Ezt Bert Hellinger mondta. Én még azzal egészíteném ki, hogy az igazi hűség az önmagunkhoz való hűségből fakad. Ezen gondolkozz el!
Hellinger a következőket írja a házasságon kívüli kapcsolatok megbocsátásáról: „Ha bocsánatot kérek a partnertől, ezzel rá hárítom a felelősséget, hogy újra jó legyen a kapcsolat. Most már minden a másiktól függ. Ezért az, akitől bocsánatot kérünk, rendszerint dühös lesz. Úgy érzi, kihasználták. Hasonló érzés, mint gyónásnál. Hirtelen annak, akinek valójában nincs is köze a dologhoz, tevékennyé kell válnia, miközben én passzív maradok. Jobb lenne, ha azt mondaná: »Elkövettem ellened valamit. Viselem a következményeit. Sajnálom az ezzel neked okozott fájdalmat.« Ezekkel a kijelentésekkel önmagáról beszél, és cselekvőképes marad. És megtiszteli a partnert.”
Világos, de ezt a párodnak kellene meglépnie. (Esetleg lepd meg őt – és magadat – ezzel a könyvvel, hadd okosodjon.) Hasonló az is, amikor az, aki együtt volt valakivel, őszintén elmondja a másiknak. Ezzel könnyít a saját lelkén (sőt még azt is érzi, hogy ő milyen klassz, egyenes volt, őszinte a másikhoz), csak arra nem gondol, hogy ezzel átpakolta a fájdalmat, az őrlődést a másikra. Mérhetetlen önzés kell hozzá. Az egyenrangúan nyitott kapcsolat egészen más. Ebből következően még ezt is idézem Hellingertől: „A kibékülés érték, a megbocsátás nem az. Kivéve, ha a felek kölcsönösen megbocsátanak egymásnak. Ha kölcsönösen okoztak valamit a másiknak, és később azt mondják: megbocsátjuk kölcsönösen, akkor senki nem kerül fölérendelt helyzetbe. Azt is mondhatjuk: kibékülünk. Ez azt jelenti: adunk magunknak egy lehetőséget az újrakezdésre. De ez azt is jelenti: SOHA TÖBBÉ nem térünk vissza a korábban történtekre. Annak vége. Olyan ez, mint egy újrakezdés. Ez a tulajdonképpeni kibékülés.” (Ismételten Johannes Neuhäuser: Mitől működik a szerelem? Bert Hellinger párterápiája című könyvéből idéztem.)

Én ezt a megoldást javaslom neked. Bár ti nem kölcsönösen követtetek el valamit egymás ellen, de ha nem tértek vissza a történtekre, az építő lehet. (Főképp, ha nem elfojtásból, hanem megértésből teszed.) És ezzel nem csupán a közös családi életeteken segítesz, hanem megtanulsz valami olyasmit, ami az életben sokat fog neked adni. Elvégre ez egy „tanulóbolygó”, ahova azért jöttünk, hogy fejlődjünk. Ha nem oldjuk meg azt a feladatot, amit kaptunk, újra és újra elénk rakja majd az élet. Mindenkinek egyenrangúan joga van a boldogsághoz! Rajtunk múlik, mennyire élünk vele! A spirituális értelemben is felnőtt ember már nem játszhatja el a másikra mutogatást.

Most rajtad a sor, van választásod! Sok-sok erőt hozzá!

Soma Mamagésa