Negyven múltam – vállalhatok kisbabát?

Kedves Soma!

Negyvenéves múltam pár hónapja, van egy tizennyolc éves fiam, és egy barátom, aki babát szeretne. Nálam teljes a bizonytalanság. Nem tudom, hogy mit csináljak…
Szeretném is, meg nem is azt a pici kis jövevényt. A kedvesem nem erőszakos, de tudom, hogy nagyon boldog lenne, hisz neki még nincs gyermeke. Viszont én aggódom. Negyvenéves vagyok, tudom, hogy kockázatos ebben a „korban” babát vállalni. Most mit csináljak? Sokat gondolkodom. Vannak mellette és ellene is érveim. Ez persze természetes.

Tudom, hogy te nem dönthetsz helyettem, de azért fordultam hozzád, mert mindig olvasom az írásaidat és a másoknak adott válaszaidat. Szerintem sok segítséget nyújtanak a bizonytalanoknak.

Válaszodat előre is köszönöm!

Tina

Kedves Tina!

Ebben az esetben nemcsak azt kell eldöntened, hogy a babát szeretnéd-e, hanem azt is, hogy a barátodat (ez a szó módosulni fog, ha komolyabban összekötöd vele az életedet) szeretnéd-e megtartani. Ahogy írtad is, neki még nincsen gyermeke.

Az, hogy a „korban” szót idézőjelbe tetted, egyfajta tudat alatti elszólás, ami arra utal, hogy stresszelsz az életkorodon és ebből fakadóan az anyaság újbóli vállalásán. Ha ez nem így lenne, akkor elsősorban nem azt látnád a helyzetedben, hogy kockázatos ebben a korban babát vállalni, hanem az előnyeit: hogy most mennyivel érettebben, türelmesebben, tudatosabban élhetnéd át az anyaság örömeit. A hollywoodi sztárok között jelenleg kifejezetten „divatos” negyven fölött anyának lenni. Nem mintha ez példaértékű lenne, csupán azért hoztam föl, hogy lásd: a korszellemben is benne van, hogy ez egy nagyszerű dolog.

Ha már itt tartunk, el kell, hogy mondjam, már én is negyvenkettő vagyok, de még nem húztam le a rolót. (Van előttem családi példa, anyukám negyvenöt éves múlt, amikor megszülte ötödik gyermekét, aki ráadásul a legnagyobb súlyú és a legtovább szopó gyermeke volt.) Úgy gondolom, hogy két-három év múlva lehet, hogy én is bevállalok még egy babát. Most még tele vagyok munkával, tanulással és tettvággyal. Ezeket most besűrítettem, aztán pár év múlva meglátom, hogy gondolom. (Valahogy az az érzésem,
ha igazán nyitott lennék rá, bármikor megfoganhatnék, bár isten tudja, mi a valóság.) Majd megkapom én is rá a választ, amikor itt lesz az ideje. Most még pörgés van.

Egy egészséges és egészségesen élő 40-es nő a 21. században még nyugodtan lehet anya. Egyrészt kitolódott az átlagéletkor (főképp a nőknél), másrészt úgy az orvostudomány, mint a természetgyógyászat, a különféle alternatív önismereti és öngyógyító módok annyit fejlődtek, hogy ezernyi oldalról támogatják meg azt az asszonyt, aki ezt bevállalja.
Hogy mi a sorsod, hogy ez neked valóban utad, feladatod-e, arra a válasz benned van. Viszont mindaddig, amíg szorongsz, amíg stresszelsz ezen, nem leszel képes arra, hogy meghalld a belső hangot, amely a kérdésedre választ ad.

Köztudott, hogy az anyaság rengeteget fiatalít egy nőn, és az is nyilvánvaló, hogy most vagy (lennél) igazán érett erre a csodálatos élményre, ami persze életre szóló felelősség is.
A helyedben a következőkön gondolkodnék el a felvetett kérdéssel kapcsolatban:

– Van-e „kor-parám”? Azaz szorongok-e az öregedés miatt?
– Mennyire merek alapvetően felelősséget vállalni a döntéseimért?
– Valóban szeretném-e az életemet összekötni ezzel a férfival?
– Van-e elég türelmem, alázatom, energiám az anyaság újbóli bevállalásához?
– Mennyire vagyok önzetlen a kapcsolatomban, mennyire tudom figyelembe venni a partnerem érzéseit, érdekeit?

Én mindenképpen neked is ajánlom a már oly sokszor emlegetett módszereket, az elmélyülés (ami csakis csendben és egyedül lehetséges) mellett sokat segíthetnek abban, hogy feloldd a stresszeidet. Csak így fogsz tudni tisztán és éberen dönteni. Nem véletlen, hogy ezt hozta neked az élet, hogy most pont ezekkel a kérdésekkel kell szembenézned. De ne feledd, ez a helyzet izgalmas belső kalandokat és fejlődési lehetőséget tartogat számodra.

Minden jót:

Soma Mamagésa

Szülés.lap.hu »
Kismama.lap.hu »
Hellinger.lap.hu »