Szex vagy alvás? – Soma Mamagésa válaszol

Kedves Soma!

Szeretném a segítségedet kérni.

Tizenöt éve vagyok együtt a férjemmel, van két szép gyermekünk, mindenünk megvan,
amit csak kívánhatok, persze bizonyos korlátokon belül. Boldognak kellene lennem, ehelyett fásultságot érzek, szegény gyerekek csak azt látják, hogy anya ideges és állandóan fáradt. Tudom, hogy a gyökere a rosszkedvemnek az, hogy nem igazán kívánom a szexet. Ha lehet választani a szex és az alvás között, inkább alszom. Nem kívánom a férjemet, már nem tud felizgatni mint férfi. Ha nagy ritkán (kéthetente egyszer) összebújunk, rutinszerű az egész. Bevetettem vibrátort, szexi fehérneműt, egy darabig érdekes volt, de most már az se jó. A másik dolog, hogy az évek alatt igencsak felszedtem egypár (20-30) kilót, utálom magam! Utálok a tükörbe nézni! Most mit csináljak? Nehogy azt írd, hogy fogyjak le, és csábítsam el újra a férjemet!

Gondolkodtam a váláson. Ha elengedném őt, egyszer biztos megköszönné valaki, de itt a két gyerek, egyedül képtelen lennék őket felnevelni. Ha anyagilag független lennék, már lehet, hogy leléptem volna, de ahogy anyám mondaná, mással se jobb. Rosszat nem tudok róla írni, annyi káros szenvedélye van, hogy néha pornót néz (persze titokban), de azt mondják, hogy erre szüksége van a férfiembernek, főleg akkor, ha anyu (jelen esetben én) aszexuális.

Várom a válaszod!

Kedves Asszonytársam!

Szerintem a gyökere a rosszkedvednek nem az, hogy nem igazán kívánod a szexet, hanem hogy nem áramlik benned kellőképpen az életenergia. Ennek a következménye az, hogy nem vágysz a világon az egyik legélvezetesebb dologra. De vajon mi az, amitől ez az áramlás elakadt, és hogy lehet a „dugót” kiszedni? Mi az, ami miatt nem vagy boldog?

Nem hiszem, hogy erre a kérdésre csak a tudatos szinten kell keresni a választ. A 20-30 kiló magadra pakolása mindenesetre már üzen valamit: valaminek a hiányát. Azt szokták mondani rá, hogy pótcselekvés. Valamilyen információ hiányzik (ez lehet szeretet, tudás is), és ennek a hiánya mintegy „visszahullik” a testbe, és a fizikai éhség szintjén manifesztálódik. Lehet bizonytalanság, védelmi pajzs, de lehet egy jó kis eszköz a férfiak távoltartására. Az egyik barátnőm (aki ráadásul pszichológusként fel is ismerte ezt) épp ezt csinálta magával. Úgyhogy eszem ágában sincs azt mondani, hogy fogyj le, és csábítsd el újra a férjedet. (Ez a mondat legfeljebb csak egy újabb véres hurka dühödt és szenvedélyes elpusztítására sarkallna.) A lefogyáshoz motiváció kell, amely neked jelenleg nincs is.

Ami viszont fontos lenne: energiát begyűjteni. Ezt több úton-módon is megteheted. Szépen gondold végig, mi az a cselekvés (de nem az evés), amely neked örömöt, jó érzést, erőt ad. Mi az, amitől ellazulsz, amit élvezel? Vagy mi az, amin már egy ideje gondolkodsz, hogy szívesen kipróbálnád? Amikor fogytán az energiánk, érdemes valami vágyott új dologba belekezdeni, még akkor is, ha az embernek fizikai erővel kell is odavonszolnia magát.
A másik, hogy az energiát lehet kérni is! Én mozgás-, egyedüllét- és természetfüggő vagyok, ez azt jelenti, hogy amikor csak tehetem (hetente minimum 3-4-szer, de ha időm van, mindennap), elmegyek kocogni vagy bringázni az erdőbe, úszni a közelünkben levő gyönyörű tóhoz, és figyelve a természet ezernyi csodáját, kérem az energiát. Már megtaláltam az úgynevezett „erőhelyeimet” is, ahol a tenyeremet vagy kifordítva, vagy a földre lerakva szabályosan „felszippantom” az energiát. Érzem, ahogy lüktet, pulzál, szakaszokban lökődik belém az erő.

Ezt már többször leírtam, most újra: a József Attila-i alapszükségleteken kívül („ehess, ihass, ölelhess” – ebbe a szeretkezés és a szeretet is beletartozik –, „alhass”) három dolog nélkül nem lehet egészséges életet élni: rendszeres mozgás, egyedüllét és a természettel való kapcsolat. Nem tudom, te ezekkel hogy állsz, de őszintén szólva nem tudom elképzelni sem, honnan van azoknak energiájuk, akik nem így élnek. Azt látom, hogy általában vagy nincs, vagy másoktól csapolják le. És még egy dolog, amit furcsállok az emberekben: ha érzik (még ha sokszor nem is mondják ki), hogy valami nem stimmel az életükben, mert nem boldogok, ezt így hagyják. Azonkívül, hogy panaszkodnak (ezzel még tovább hizlalva rossz érzéseiket és szíva embertársaik energiáját), nem tesznek magukért semmit. Ha fáj a fogunk, elmegyünk fogorvoshoz. Ha fáj a lelkünk, ha nem érezzük magunkat jól a bőrünkben, akkor miért nem kérünk külső segítséget? (Mondjuk, itt visszavonom a többes szám használatát, mert én rendszeresen járok különféle gyógyítókhoz.) Annyi energiablokk-oldó és energiaszerző módszer, technika létezik: pránanadi, csikung, jóga, tánc, kineziológia, pszichológia, Hellinger-terápia, transzlégzés, pszichodráma stb. Indulj el valamerre, éleszd föl az adó-vevő csápjaidat, érezd meg, mi kell neked!
Elég volt a keserűséggyártásból, indulj el, és tegyél magadért, ezzel együtt a gyermekeidért, a családodért! Ha a benned élő lélek nem számíthat rád, akkor kire számítson? Hogy mondhatsz ilyet, hogy utálod magad? Ezt a példát mutatod a gyerekeidnek, hogy utálod az anyjukat? Ébresztő, asszonytestvér, elég a siránkozásból, ennyi volt, lejárt az ideje! És elég volt a másra mutogatásból is, ennek az állapotnak a létrejöttéhez te kellettél, úgyhogy az elmulasztásához, a változáshoz is te kellesz! (Neked is ajánlom az Édesvíz Kiadó által nemrégiben kiadott „Négy kérdés” című könyvet, amely a saját gondolkodási hibáinkat nevezi meg problémáink forrásának.)

Az, hogy te válni akarsz, számomra menekvésre utal. Ki akarsz menekülni ebből az enervált helyzetből, csak hát ehhez sincs erőd. Holott az egészet feltehetően nem is a te jámbor urad generálja, hanem benned valami. Nemrégiben egy családállításon egy nő hasonló problémával rukkolt elő. Nála az derült ki, hogy az anyukájának az előző kapcsolatából levő két abortált testvérével tartott fönn lelki kapcsolatot, ami már jó ideje szívta őt. (Tudom, hogy ez elvontnak tűnik, de érzem, hogy van ilyen. A lélek különleges „műszer”, már ha például csak arra az állapotára gondolunk, mi mindent csinál, amikor alszunk.)
Erre mondtam az elején azt, hogy nem lehet mindent a tudatos szinten meglépni. Azt viszont igen, hogy teszel magadért. Ez pedig csak a te szabad akaratodtól (és persze a benned levő hajtóerők minőségétől) függ. Amíg nem hozod föl az energiaszinted, addig felejtsd el, hogy a váláson töröd a fejed! Azt majd tiszta fejjel, jó passzban tudod kompetensen eldönteni. Szerintem ha hirtelen becsajozna a férjed, és látnád rajta, hogy ki van virulva, egyből megváltozna a véleményed! Van egy nyolcvan felé járó fantasztikus barátnőm, aki azt szokta mondani: „Ha unod a férjed, képzeld el, hogy a szeretőjétől jön!” (Jó, nem érdemes nagyon elképzelni, mert még megtörténik, de akkor meg lehet, hogy épp az kell ébresztőnek.)

Ha szeretünk valakit, annak örülünk, ha a másiknak jó. A titokban pornónézésben van valami
gyermeteg. Nem a pornó, hanem amiatt, hogy titokban csinálja. Néha én is nézek pornót, de
el sem tudom képzelni, hogy ezt titokban tegyem. Elképzelem, hogy hallom, ahogy az emeletről jön le a férjem, és én hirtelen átkapcsolok egy másik csatornára, nehogy „rajtakapjon”, mint egy csintalan gyermeket. Viccesnek tartanám. Ahogy ezt leírod, viszont arra utal számomra, hogy ti bizonyos szempontból nem férj-feleség partnerviszonyban vagytok, hanem anya-gyermek viszonyban. Egy anya előtt titkolózik egy kamasz gyerek, ha olyasmit tesz, amit az tilt neki. Ezt te magad tisztán le is írod: „ha anyu (jelen esetben én)”. Úgyhogy nem csodálom, hogy a „fiaddal” nem szexelsz, és azt sem, hogy szexuális távoltartására elhizlaltad magad. Én mindenképpen javaslom, hogy kineziológus és Hellinger-terapeuta segítségével ezen is kezdjetek el dolgozni!

Nagyon izgalmas a tudatos út, a hétköznapi életünk mágusává válni! Megtapasztalni a teremtőerőt, a „kérjetek és megadatik” igazát, és élvezni ezt a rengeteg csodát, az élet hatalmas energiáinak áramlását!

Sok-sok örömöt, megvilágító élményt!

Soma Mamagésa

Kineziológia.lap.hu »
Hellinger.lap.hu »
Párkapcsolat.lap.hu »