Soproni borvidék

Kattints a térképre!

Abban az esetben, ha az általában vörösfenyőből készült, hengeres csokrot hosszában koszorú vette körül, a vándor jó öreg bort is találhatott a pincében. A csokron függő fehér vagy vörös szalag a bor színét volt hivatva jelezni. A szalmakereszt az óbort, míg a szőlőhajtásokból készült koszorú a must kimérését jelezte. Remélhetőleg ez a kedves régi szokás nem megy teljesen feledésbe.





A Fertő-tó körüli dombok és a Soproni-hegység déli illetve keleti lejtői rejtik a szőlőültetvényeket. A talaj ugyan nem kedvez a szőlőtermesztésnek, de ezen dűlők klimatikusan kedvező helye, illetve a hegység védelme a hideg ellen mégis lehetővé teszi a minőségi bor előállítását. A szarmata és pannon rétegek törmelékein, kristályos palán, mészkövön, löszön, löszös vályogtalaj, barna erdőtalajok, laza homoktalajok alakultak ki.
A vidék éghajlata országos viszonylatban hűvösnek, csapadékosnak számít. Ez a legcsapadékosabb borvidékünk. A telek enyhék és gyakoriak a légmozgások. Kiegyenlített, enyhe kontinentális éghajlatról beszélhetünk. Az a mondás is járja, hogy Sopronban vagy esik az eső, vagy fúj a szél, vagy harangoznak.






A soproni vidék elsősorban a vörösborról híres, ez teszi ki ugyanis a termés háromnegyed részét, de a kisebb mértékű fehérbor termesztést sem feledhetjük el.

Ajánlott fajták a fehérbort adó szőlők esetén: chardonnay, korai piros veltelíni, leányka, olaszrizling, ottonel muskotály és tramini.
Ajánlott fajták a vörösbort adó szőlők esetén: kékfrankos, cabernet franc, cabernet souvignon. Ezeket a bíborkadarka, merlot, kékoportó és zweigelt egészít ki.

A hűvös klíma és helyenként meszes talaj kedvez a vörösborok savhangsúlyának, tanninban azonban szegények. Az alkoholtartalom talán egy kicsit alacsonyabb az átlagnál, de ez napjaink bordivatját tekintve inkább előnynek számít, mint hátránynak. Ezen a vidéken a kékfrankosból kissé savas rosébor is készül. A fehér borairól elmondhatjuk, hogy kemény, száraz, gyümölcszamatban és illatban igen gazdagok.