Boszorkánypöröly 11. rész

Darabné Flóra, a pályaudvar-felügyelő felesége azonban egészen másra gondolt, amint a toronyszobából kiszűrődő, vagy inkább kisüvöltő hangorkánt hallgatta. Az ajtó előtt állt, kezében egy tepsi saját készítésű csokis szeméremmel. A süteményszállítás volt a legjobb ürügye, hogy bekukkanthasson Róza néni titokzatos és minden bizonnyal istentelen lakásába. Az extatikus hangokat hallva amúgy sem túl szép orcája valósággal megnyúlt a döbbenettől. Az ő tisztességes pályaudvari lakásaiban senki sem él nemi életet! Főleg nem ötszázhatvan éves anyókák! És főleg nem nappal! Flóra asszony ebben egészen biztos, mert ha nagy ritkán egy ifjú és boldog pár költözik a pályaudvari szállásra, gondoskodik róla, hogy jól irányzott pletykáival szétválassza őket. Apácáknál nevelkedett – az ott tanultakat sajátosan úgy értelmezte, hogy meg kell akadályozni a szexuális gerjedelmek eluralkodását. Sarkon fordult, és ahogy még mindig félig ájultan botorkált lefelé a lépcsőn átkozta a kort, amelyben már nem fordulhat a Szent Inkvizíció regionális képviselőjéhez.

Róza néni közben vadul tovább tornázott Szépvagy Norbi legújabb sajátdíjnyertes, sajátlistavezető fitnesz videókazettájára, mely az „Idősebbek is elcseszhetik – combnyaktörés még ma” címet viselte.
Katicával az éjszaka folyamán tüzetesen átnézték a granulátum-szérum elkészítésének receptjét. Egy-két hozzávaló hiányzott Róza mama kamrájából, ezért reggeli után Katica beszerzőútra indult. Ari és Piri már korábban elmentek. Dolgozniuk kellett, valamint jelenésük volt a Vulgár Rádió főnökénél. Aranka feladatul kapta, hogy gondolkodjék, miként lehetne becserkészni Mr. X-et, és megtudni, mit keresett a krokodilmúmiák között. Róza mama az így előállt röpke egyedüllét alatt próbálta kondícióját feljavítani: legalább olyan hiú volt alakjára, mint Katica barátnője.
– Norbi, te, hallod-e, ne vinnyogj a fülembe… – skandálta a körmönfont gyakorlatok ritmusára. A nem enyhén fejhangú aerobikdémontól és saját fújtatásától nem hallhatta, hogy ajtajához újabb hívatlan látogató osont. Mr. X. érkezett teljesíteni a kámzsás titkos társaságtól kapott még titkosabb és igen véres megbízatását: az ötödik kulcscsősznek is pusztulnia kell és a kulcsát meg kell szerezni! Ám vesztére éppen akkor tárta ki az ajtót, amikor Róza néni áttért a láblendítésekre. Nyújtott lábának fesztávja éppen megegyezett nappalijának hosszúságával, így a belépő titkos ügynököt azon melegében sikerült orrba rúgnia.
– Hogy lehet egy nő ilyen brutális?! – kiáltotta a mindenre elszánt ügynök, akinek nemcsak az orra vére, de a könnye is eleredt. Eléggé szexista volt ahhoz, hogy egy nő rúgását kifogásolja, miközben a maga férfiúi gyilkossági tervét helyénvalónak találta.
– Maga az az alak a Múzeumból! Mit akar itt?! – lihegte Róza mama.
Mr. X. közben a rúgástól megszédülve igyekezett a gyilkolászáshoz használt hegedűhúrral Róza mamát megközelíteni. A gyilkosnak szánt szerszám gyermekkori hegedűjéről származott. Játéka hatására százegy esztendős dédnagymamája a nagyothallásba menekült. Szülei kapcsolatában pedig a hegedűórák vigasztalan eredménye jelentette a végső válóokot. Félelmetes fegyverével már-már elérte a virgonc anyóka nyakát, amikor a rúgás utóhatásaként kissé újra megszédült. A megingást kihasználva Róza néni odanyúlt a Dögi varjú csőrében készenlétben tartott pótvarázspálcájáért (az eredeti még mindig Ari harci ridiküljében lapult) és nagy ronda fekete napszemüveggé varázsolta a délceg Bond-követőt. Nyomban tokot is bűbájolt hozzá, így tokostól tudta a szemétledobóba hajítani.
– A mai edzésnek ezzel vége. Jöhet a megérdemelt grépfrútlevem!

A dögálmos Ari és Piri kedd délután betámolygott Sugár Győzőhöz a Vulgár Rádióba. Ő pedig azonnal belökdöste őket a stúdióba. Percek múlva kezdődött az a műsor, melyet nekik kellett vezetni. A FÉRFITIPRÓ – SÉRÜLT NŐK KETRECE című produkció eddigi háziasszonya, a kiélt arcú M. L. (Mindenkivel Lefeküdtem) Némber Éva ugyanis becsavarodott (na nem most) és két hallgatói telefon között kizárólag Cseh Tamás-slágereket volt hajlandó játszani. Győző bácsi kísérletképpen meghallgatott egy számot a hetvenes évek délceg és progresszív trubadúrjától, majd inkább kifizette Némber végkielégítését. Az életében először kielégített műsorvezetőnő utódait kutatva talált rá Ariékra a lábszépségversenyen.
– Lányok, szűz kéz szerencsét hoz! – mondta mintegy magát is biztatva. Bátorításul azonban inkább a whisky szolgált, melyet a fiókjában tartott. Nagy fiókja volt.
– Hát, nekünk a szüzesség már nem hoz szerencsét – suttogta Piri. Ezt belátva Aranka előhalászta Róza mama kibiztosított varázspálcáját. Gondolta, hátha jó lesz valamire. Aztán körülnéztek a stúdióban. Pár másodpercig döbbenten bámulták a mikrofont, meg az „Adás” feliratú piros lámpát. Aztán feloldódtak a gátlásaik:
– Miénk az éter! Nyomjunk egy kis Rolling Stones-t! – visította Piri az egyetemi előadásaitól kissé eltérő stílusban. Az üvegfal mögött üldögélő Sugár bácsi erre leesett a székről. Arit és Pirit azonban már semmi sem állíthatta meg.
– Megvan itt a Start Me Up? – kiabálták a technikusnak. Megvolt. Kezdődhetett az őrület.
Először kicsit zavarta őket, hogy ez egy betelefonálós műsor: a számok között mindenféle depressziós tyúkkal kell beszélgetniük, mikor megvan a maguk baja is – gondolták. De hamarosan együttérzően hallgatták az első történetet.
– A férjem megcsal a legjobb barátnőmmel. Éjjel kettőig várom itt a meleg levessel, és akkor még brutálisan felszólít, hogy vasaljam ki az ingét…! – zokogta egy asszony elkeseredetten.
– A szemét! Hogy esne a tökére a vasaló! – szaladt ki Aranka száján, miközben önkéntelenül hadonászott a varázspálcával. A következő pillanatban hatalmas robaj hallatszott.
– Mindjárt jövök, lányok. Megnézem, mi történt – mondta a könnyeit nyeldeső telefonáló. Egy perccel később lelkesen üvöltött bele a kagylóba:
– Most megkapta! Ott feküdt a díványon, az a hűtlen gazember. És ott volt fölötte a polc, tele családi emlékekkel. Az szakadt le. Szétzúzta a golyóit a nagyi faszenes vasalója! Hála nektek! Olyanok vagytok, mint Thelma és Louise, csak vezessetek óvatosan!
Ezután elszabadult a pokol. Négytől hatig égtek a vonalak. Kétségbeesett nők öntötték ki lelküket, Arankáék pedig szórták az átkokat.
– Mosolyogjon az uradra Kiszel Tünde!
– Keressen neki társat Kánya Kata!
– Főzzön rá Micukó!
– Öltöztesse Fiala János!
– Húzzák el a nótáját a Zámbó-testvérek!
– Lépjen a lábára Lagzi Lajcsi!
– Vegyen virágot Csongrádi Katának!
Rendőri kísérettel tudtak csak hazamenni. A rajongók és a bosszúszomjas férfiak ugyanis megrohamozták a rádió épületét. Győző bácsi akkorra már a tizenhetedik piásüveget tette a magáévá. – Ez az átokküldés, nagyon jó ötlet. Nem értem, miért nem nekem jutott eszembe… – mondta csuklásoktól kísérve. Végül a keverőpult alá rogyott. Aranka és Piri pedig távozott – exkluzív szerződéssel a zsebében.

Amikor Ari hazaért, azonnal nekiállt vacsorát készíteni Vilinek. Azt hitte, a mai nap végre más lesz, mint a többi. Vili ugyanis – teljesen váratlanul – heves udvarlásba kezdett. Megígérte: nyolcra érkezik. Aranka megterített, majd a gyertyák fényében még este tízkor is azon tűnődött, merre cammoghat. Aztán váratlanul különös sms-ek kezdtek záporozni mobiljára. Vilii elküldte az egész Nibelung-ciklus szövegkönyvét. Hajnali kettőkor Ari nem bírta tovább és felhívta. A háttérből különös tibeti halottas zene hallatszott: javában tartott az aznap esedékes műsor a Café Abstractban. Aranka még Csillaghegyen is érezte a jakszar és a füstölők illatát.
– Kihűl a vacsorád – búgta a kagylóba a legszexuálisabb hangján. – Miért nem jössz már?
– Én úgyis csak anyám főztjét eszem – brummogta a medve vonal túlsó végén. – Mi újság? – érdeklődött a világ legtermészetesebb hangján.
– Tudom, hogy nem zavar, de nyolc óta várok rád. A gyertyák már csonkig égtek. Vettem málnás óvszert is. A legnagyobb méretet.
– Azt meg minek?
– Mert még nem akarok bocsokat tőled – felelte Ari viccelődve.
– Lassan elindulok – dünnyögte Vili.
Tényleg nem siette el. Hajnali négykor Ari már azt gondolta, hogy a botja helyett a csendőrnagypapa kardjába dől. Ezért a harakiri szakirodalmát kezdte keresni a polcán. De csak a középkorban használatos japán versforma, a haiku készítésének módozatairól talált egy helyre kis tanulmányt. A haikuírás művészetét a középkori Japánban csak férfiak és nemesek gyakorolhatták. Ari az emancipáció jegyében úgy döntött, most maga is gyárt néhány versikét. Fontos szabály, hogy a költemények első sora 5, a második 7, a harmadik pedig megint csak 5 szótagból állhat. Első haiku-gyöngyszeme szexuálisan kissé túlfűtöttre sikeredett:

Férfié feláll,
Legyen strapabíró ágy,
A nő tegye szét.

A vers utolsó kétharmada adott is volt, már csak a belevalónak kellett megérkeznie. Nem késett sokat, reggel nyolcra be is futott.
– Végül is nyolcra jöttem, nem? – mondta pofátlanul. Ari aléltan hullott a karjaiba. Viszont ami ezután következett, az felülmúlt minden várakozást. Délután fél kettőkor még az előjátéknál tartottak. (Ari betelefonált a munkahelyére, és közölte, hogy belé állt a görcs. Azt nem részletezte, melyik testrészébe.) Vili fantasztikus volt. A málnás óvszert viszont sehogyan se akarta felvenni. Azt mondta, hogy az ő exkluzív klubjában (értsd: korábbi barátnői) nem szokás ilyen megalázó inzultusoknak kitenni a férfiakat. Aranka erre rosszmájúan megjegyezte:
– Nem is baj. Ahogy elnézem, az extra mérettel túlzásba estem…
Az óvszerrel ellentétben Vili mindvégig ragaszkodott extra vastag frottírzoknijához. És dolga végeztével kegyetlenül horkolt. De Aranka azt is imádta. Vili délután háromkor távozott. Ari boldogan és pilledten hevert végig sokat látott ágyneműjén.

Nem telt el öt perc, mikor valaki csengetett.
– Már vissza is jöttél te csillagszemű, a te csillaghegyi babádhoz? – turbékolta Ari, miközben rohant ajtót nyitni. Ám a küszöbön nem Vili, hanem Mr. X. állt.
A titkosügynök csak néhány órája nyerte vissza eredeti alakját, így egyelőre kicsit bizonytalanul mozgott. És különben is, úgy tűnt, nagyon el van anyátlanodva. Először csak szégyellősen nézte az egy szál törülközőben pózoló Arankát, aztán sírós hangon, lefelé biggyedő szájjal azt hüppögte:
– Ojjbajúgott… Védjél meg…
Aranka gyorsan felmérte, milyen szerencsésen alakulnak a dolgai. Először Vilit kaparinthatta végre a keze-lába közé, most meg házhoz jött a nyomoznivaló.
– Mr. X., már alig vártam, hogy újra találkozzunk – hazudta kacéran. – Nem akar elnyalni velem egy jégkrémet?

Folytatás a jövő héten!