Szabadidő

A fivérem volt…Theo és Vincent van Gogh

Judith Perrignon páratlan költõiségû kötete a Van Gogh fivérek bensõséges, mégis ellentétekkel terhes, „se veled, se nélküled” kapcsolatának rövid krónikája.





„Elképzeltem, s nem kitaláltam dolgokat.” A szerző kulcsmondata is sejteni engedi, hogy a dokumentumokat bőven felsorakoztató kisregény egy szorgalmas, ihletett zsurnalisztától származik. (Ami természetesen nem jelenti az írói kvalitások hiányát. Hiszen megcsillantotta ő azt már másutt is: például a hírneves René Frydman nőgyógyász professzor még híresebb kiáltványának, a Levél egy anyához címűnek megalkotásában, amiben emlékezetesen bábáskodott.)

Bár van Gogh művészete már régóta az egész világé – tehát bárki jogot formálhat vele kapcsolatban véleménye kinyilvánítására – az életrajz történéseinek feltárása mégis elsősorban a hollandokat és a franciákat illeti meg. Az pedig, hogy Vincent és Theo – a két tragikus sorsú fiútestvér érzelmileg roppant ellentmondásos tartalmú egymáshoz viszonyulását éppen egy fiatal francia nő ábrázolja, mindenek előtt óriási beleélési képességet jelent. De nem csak ezt: az írói motiváltság hátterében más momentum is meghúzódik. Mégpedig Jo – Theo felesége – hűsége, megértése, áldozatkészsége és kegyeleti fennköltsége férje, és annak általa (is) világhírűvé tett testvére iránt. Jo gondoskodása juttatta Theót 1914-ben az auversi temetőbe Vincent mellé. (Ami egyébként meglehetősen példa nélküli történet. Az idegen földben nyugvókat inkább hazavinni szokták, sem mint fordítva, ahogyan itt történt.)

Korunk emberéből bármennyire is kívánkozik a kérdés, Judith Perrignon nem vágott bele, hogy a testvérek máig sem ismert (vagy ismertetett) kórisméiről tájékoztatást adjon. Bölcsen megmaradt a 19. századvég hivatalos álláspontjának ismertetésénél. Annál is inkább, mert ez az írás elsősorban Theo – a Vincent erőszakos halála által kiváltott – lelki terheiről, vívódásairól szól. Amelyek a sors akaratából mindössze 6 hónapig tartottak. Theot mindezek ismeretében a jövőben már nem tarthatjuk rideg, számító, kistehetségű embernek, és nem is hibáztathatjuk Vincent haláláért. Hiszen ő is megszenvedte „azt” a történetet, nem is beszélve arról, ami sajátjaként osztályrészéül jutott.

Most, a Szépművészeti Múzeum Vincent van Gogh kiállítása idején további bensőséges elemző gondolkodásra ösztönöz bennünket ez a rövid, látszólag „egy ülésre” megírt, mély érzéseket ébresztgető kis kötet.

Szerző: Judith Perrignon

A könyv címe: A fivérem volt… Theo és Vincent van Gogh

Kiadó: Palatinus Könyvesház Kft., 2007

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top