A lány, aki beleőrült a balettbe

Szemezgess farsangi programtippjeink közül! »

Viki
Ha be kéne lőnöm a célközönséget, a DreamWorks legújabb szuperprodukciója azoknak a fiúknak készült, akik rendszeresen elkísérték a barátnőjüket az aktuális Alkonyat-premierre, de a filmekben túl soknak találták a románcot és túl kevésnek az akciót. Amerikában már csak azért is nagy várakozás előzte meg a produkciót, mivel Pittacus Lore (írói álnév) a mostani hagyományokhoz méltón szintén sorozatban gondolkodott, az első rész pedig szép sikereket ért el a tengerentúlon még úgy is, hogy a koppintásszag egészen nyilvánvaló. A modellkatalógusból kiválogatott szereplők még a legképtelenebb mondatokat is képesek elképesztő komolysággal előadni, a romantikus szál kissé elnagyolt és hiteltelen (örök szerelemről papolnak, de ennek a vásznon nyoma sincs), az ellenséget mintha gyengébb Star Trek-epizódokból importálták volna, az akciókról pedig ordít a CGI. A szándék ellenére ez a film bizony sokkal inkább hasonlít a Transformers 2-re, mint bármelyik Alkonyatra.

Csaba
Érezted magad magányosnak és kívülállónak a középiskolában? Epekedtél titokban a suli legcsinosabb lányának/pasijának szerelméért? Álmodoztál arról, hogy szuperképességeid legyenek, melyekkel elintézed a sok bunkót, aki megrontja az életedet? Erre a nagyon egyszerű képletre épít a DreamWorks új produkciója, és persze arra, hogy hőse egy ember formájú űrlény az XY bolygóról, aki a középiskolában próbál elvegyülni, miközben az ellenségei vadásznak rá, és bár nem szabadna, közben beleszeret egy emberlányba. A negyedik klasszikus példája a lopkodásból összerakott történeteknek. Végy egy kis Haragban a világgalt, keverd össze az Alkonyattal és adj hozzá némi Star Treket és Transformerst, és ha a szereplőid elég jóképűek tinibálványnak, akkor minden adott a sikerhez. Az újrahasznosítás a környezetvédelemben jó dolog, a filmekben viszont nem mindig.

Rendezte: D. J. Caruso
Szereplők: Alex Pettyfer, Teresa Palmer, Timothy Olyphant, Dianna Agron
Eredeti cím: I Am Number Four
A film honlapja: www.findnumberfour.com »
Forgalmazza: Fórum Hungary
Értékelés: 2,5/5 (Viki: 2, Csaba: 3)

Viki

Létezik egy klasszikus előítélet, miszerint mi, lányok nem szeretjük a westerneket. Tény, hogy ha egy filmben minden pasi úgy néz ki, mint aki hetek óta nem látott tükröt és fürdőszobát, az nem túl jó ómen, és a klasszikus macsó csörték és párbajok világa is távol áll tőlünk, ráadásul ez egy olyan műfaj, ahol egy-két üdítő kivételt leszámítva sosem játszhatnak főszerepet a nők. Miután megtudtam, hogy a Coen-fivérek legújabb westernjének főszereplője egy tizennégy éves lány, és azt állították, hogy ez az ő Alice Csodaországban történetük, elkezdett érdekelni a dolog. A félszeműben az a jó, hogy lehet nézni hagyományos vadnyugati filmként, de akár egy kislány felnövéstörténeteként is, és ez utóbbi bizony még női szemmel nézve is izgalmas. Csak azok a bajszok és ruhák…

Csaba
Charles Portis regényéből a hatvanas években már készült film John Wayne főszereplésével, de most a Coen tesók (Nem vénnek való vidék) is leporolták. A testvérek stílusához képest meglehetősen régimódi westernt vittek a vászonra egy apja gyilkosát üldöző kislányról, ami sokkal inkább tűnik az érett Clint Eastwood munkájának, mint Coen-műnek. Szabályos vadnyugati road movie ez vérbeli gazfickókkal, és a spagettiwesternekhez hasonlóan csöppet sem makulátlan hősökkel. Jeff Bridges remekel a folyton magában morgó, túlsúlyos Cogburn szerepében, de a lelőhetetlen beszélőkével rendelkező Matt Damon és a tizenévesen is bámulatosan játszó Hailee Steinfeld (erre a lányra figyeljünk oda, szép jövő vár még rá) is felnőnek a feladathoz. A rendezőpáros egy kissé ódivatú, lassú tempójú filmmel állít most emléket a western műfajnak, majd a film végén méltó módon el is temeti azt.

Rendezte: Joel és Ethan Coen
Szereplők: Jeff Bridges, Matt Damon, Josh Brolin, Hailee Steinfeld
Eredeti cím: True Grit
A film honlapja: www.truegritmovie.com »
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Értékelés: 4/5 (Viki: 3,5, Csaba: 4)

Viki
Akinek az életben volt már alkalma belekóstolni a profi táncosok világába, tudhatja, hogy kőkemény egy meló ez, ami számtalan lemondással jár, viszont a hasonló élményeket nélkülözők hajlamosak azt hinni, hogy a dolog nem több jól megfizetett hobbinál. A Fekete hattyút már csak azért is érdemes volt elkészíteni, hogy mindenki lássa, milyen megfeszített élet is a táncosoké, akik éveken keresztül kénytelenek a testük tűrőképességének a határán egyensúlyozni. Persze Darren Aronofsky filmje a lélekről is szól, és arról, hogy mi történik akkor, ha valakinek a személyiségével gyökeresen ellentétes feladatban kell helytállnia. Natalie Portman átalakulása a Hattyúk tava főszerepének eltáncolása közben lenyűgöző és Oscart-érdemlő, a film pedig egy őserejű, nyers támadás az érzékeink ellen.

Csaba
Régi tanulság, hogy az embernek a leggyakrabban nem másokat, hanem saját magát kell legyőznie. Így van ezzel Nina is, akinek a Hattyúk tava főszerepének kedvéért ki kell vetkőznie önmagából, és közben arra is figyelnie kell, nehogy a konkurencia elhappolja előle a nagy lehetőséget. Natalie Portman olyan átütő erővel játssza Nina szerepét, hogy bármikor pszichológiai esettanulmányt lehetne írni a karakteréről. Okos mozi ez, melyben mindent a főhősnő lelkében folyó drámai változásoknak rendelnek alá, legyen szó leszbikus ágyjelenetről vagy drasztikus testi önmarcangolásról.

Rendezte: Darren Aronofsky
Szereplők: Natalie Portman, Mila Kunis, Vincent Cassel, Winona Ryder
Eredeti cím: Black Swan
A film honlapja: www.foxsearchlight.com/blackswan »
Forgalmazza: Budapest Film
Értékelés: 5/5 (Viki: 5, Csaba: 5)

Viki
A gyászról és az elengedésről számos mozit készítettek már, de olyanból, ami ennyire intim és fantáziadús lenne, nem lehet Dunát rekeszteni. Julie Bertucelli filmjében egy családi ház oldalában növő hatalmas fa kezdi szimbolizálni a nemrég elhunyt férjet, és egyre nagyobbá növő gyökereivel szép lassan a család (anya + négy gyerek) életének minden szegletére hatással lesz olyannyira, hogy a további együttélés egyenesen lehetetlenné válik. A fa csendes és intim műként indul, hogy a film végi viharban aztán egy zaklatott és felkavaró drámává váljon, ami a csodálatos gyerekszínészeknek hála (a szülő-gyerek viszony ábrázolása a film egyik legerősebb pontja) literszámra záporoztatja a könnyeket…

Rendezte: Julie Bertucelli
Szereplők: Charlotte Gainsbourg, Morgana Davies, Marton Csokas
Eredeti cím: The Tree
A film honlapja: www.larbre-lefilm.com »
Forgalmazza: Szuez Film
Értékelés: 4/5

Csaba
Köztudott, hogy idén csak április végén lesz Filmszemle, de aki már nagyon hiányolja a magyar filmmustrát, az mindenképp váltson jegyet Elek Judit filmjére, mert itt egy moziban benne van az összes hiba és probléma, ami a mai magyar filmszakmára jellemző. A Svédországból Erdélybe hazatérő zsidó asszony és a megcsalt erdész története valahogy sehogy sem akar összeállni kerek egésszé, elvarratlan szálból is túl sok akad (a nő megcsalását valahogy elfelejtik kifejteni…), ráadásul Magyarország és Románia teljes XX. századi történelmét próbálják egy tévés képi világú, szegényes filmbe belezsúfolni.

Rendezte: Elek Judit
Szereplők: Kathleen Gati, Philip Zandén, Demeter András
Forgalmazza: Mozinet
Értékelés: 2/5

Martin Lawrence harmadjára próbál azáltal vicces lenni, hogy beöltözik kövér öregasszonynak. Mivel ezt a poént kétszer már elsütötte, ezért a fiát játszó Brandon T. Jacksont is nőnek öltözteti, aki az orosz maffia elől bujkálva egy lánykollégiumban talál menedéket. Aki évente két-három filmet azért meg szokott nézni, tudhatja, mi következik ezután…

Rendezte: John Whitesell
Szereplők: Martin Lawrence, Brandon T. Jackson, Max Casella
Eredeti cím: Big Momma’s: Like Father, Like Son
A film honlapja: www.bigmommaslikefatherlikeson.com »
Forgalmazza: InterCom

Az új médiatörvényünk alkalmából nézzük meg, mi újság az olasz médiában. Nagyjából 30 éve újfajta televíziós műsorok forradalmasították a médiát és a populáris kultúrát Olaszországban. A képernyőt ellepték a félmeztelen tánckarok és a sztárságra vágyó különcök, akik hírnévért és pénzért cserébe készséggel bocsátották nyilvánosság elé magánéletüket. Bárki bekerülhetett a tévébe és ez összefonódott egy politikai rendszerrel. Erik Gandini, Videocracy című dokumentumfilmjében ezt a folyamatot mutatja be.

Rendezte: Erik Gandini
Eredeti cím: Videocracy
Forgalmazza: Anjou LaFayette