 Grecsó Krisztián olvasónaplója |
– A születésemkor komplikációk adódtak, édesanyám az életemért imádkozott. Akkor megfogadta: ha túlélem, minden évben megünnepli Szent József napját. Én pedig tovább folytatom az általa megkezdett hagyományt – mondta az író Isztambulban a sajtónak. Paulo Coelho tavaly Ausztriában ünnepelte ezt a napot, idén Törökországot találta megfelelő helyszínnek. Az író ilyenkor este imádkozik, utána pedig partit rendez, hogy megünnepelje patrónusának napját. Az ünnep előtti, egy délutáni eseményen, néhány dolgot elárult új könyvéről is.
Mit jelent az Alef címe?
– Az Alef az a pont, amikor a tér és az idő egyesül. Erre a pontra én 2006-ban egy három hónapos utazás során leltem rá. Az útról szól a könyv. 2006-ban válságba került a hitem, végül egy barátom, aki egyben a mesterem is, azt javasolta: utazzak három hónapig, hogy magamra találják. Azt mondta: a hit nem olyan valami, amit otthon ülve meg fogok találni. Igaza volt. Az út spirituális kutatás lett. A hit valami olyan dolog, amiért minden egyes nap meg kell küzdeni. Végül számos országban megfordultam, felültem a Transzszibériai Expresszre, hogy Moszkvából eljussak Vlagyivosztokba. Ezen a vonatúton találtam rá az alefre. Erről az utazásról szól a könyv.
Ezek szerint az Alef teljes egészében igaz történet…
– Igen. A könyv a három hónap „összefoglalója”. Ezért inkább azt mondanám, hogy 90 százalékban igaz, bár a maradék 10 százalék sem kitalált történet, csupán le kellett rövidíteni dolgokat. Ami többször történt meg, azt csak egyszer írtam le.
Mi motiválja az írásra? Kötelességének érzi, hogy írjon?
– Az írás az a forma, amelynek segítségével én megosztom a gondolataimat, a tudásomat. Úgy vélem, a megosztás mindenkinek kötelessége lenne. Szerintem önző dolog nem megosztani a tudásunkat másokkal.
A könyvének a főszereplői a legtöbbször fiatal nők. Ez azért van, mert az olvasói köre is nőkből áll?
– Nem hiszem, hogy az olvasóim között csak nők lennének. Sőt úgy vélem, egyre több férfi is a kezébe veszi a műveimet. A férfiak pragmatikusok, de azt látom, hogy elkezdett fejlődni bennük a feminin oldal, az érzékenység. Az erősebbik nem képviselői is egyre nyitottabbak. Az első író-olvasó találkozókon, dedikálásokon a közönség 70 százaléka hölgyekből állt, 30 százalék volt a férfi. Mára ez változott: most körülbelül 60–40 az arány.
