 |
| Bort választ helyetted a mobil |
A Nemzeti Múzeum újabban igyekszik nyitni a kortárs művészetek felé, és mi lehetne alkalmasabb a kissé konzervatív patina felfrissítésére, mint olyan kortárs művészek összeverbuválása, akik magyar származásúak.
Jelenleg a Festetics család leszármazottja, Hubertus von Hohenlohe kiállítását láthatjuk. Mellette tart bemutatót Ghitta Carell, szintén magyar származású fotósnő, amihez ha hozzávesszük a „Magyar–lengyel kapcsolatok ezer éve” című kiállítást, úgymond kiállítástrilógián jártunk.
 |
| Fotó: MTI |
A Nők Lapja Café már a kiállítás megnyitója előtt találkozott von Hohenlohe úrral, miközben a múzeumban még nagyban végezték az utolsó simításokat a képek elrendezésén. A herceg nem úgy fest, mint ahogy egy tipikus lichtensteini arisztokratát képzelnénk: gyapjúzakó, selyemsál, csokibarna bőr. Így inkább hasonlított európai vakációját töltő, kultúra iránt érdeklődő üzletembernek jól szabott könnyű öltönyében és gondosan befésült fürtjeivel, aki az interjú szüneteiben lazán telefonálgatott angolul, franciául, olaszul, spanyolul, valamint persze németül.
Amikor azt kérdezzük tőle, hogyan bírja ezt a tempót, azonnal rávágja, hogy sokat alszik. Bár mint megtudtuk, nagyon szeret Karl Lagerfelddel dolgozni, aki mindig reggel nyolckor akarja kezdeni a munkát. Karl ezért egyszer megkérdezte tőle, hogy akkor most inkább dolgozni akar, vagy aludni. „Karl elképesztő, lebegteti a kezeit, hogy neki csak 3- 4 óra alvás kell. Hihetetlen, hogy mennyit képes dolgozni, iszonyatosan tehetséges. Nekem viszont sajnos muszáj aludnom, különben nem megy semmi – tette hozzá.
Annak ellenére, hogy olyan körökből származik, amelyekben csak a nagyon tehetségtelen emberek nem viszik semmire, hiszen a hátszél nem csupán anyagi, de kulturális és műveltségi szempontból is erősen fújja az ifjakat, mégis van valami benne, ami az átlag arisztokratánál jóval messzebbre vitte. Karrierjét síelőként kezdte, ötször vett részt az olimpián. Amellett, hogy a mai napig is síel, azt mondja: a sport azért is volt fontos az életében, mert távol tartotta a drogoktól és a masszív ivászatoktól.
 |
| Fotó: MTI |
Von Hohenlohe azért nem maradt ki az igazán menő dolgokból: jó barátságot ápolt Andy Warhollal, a pop-art megteremtőjével, aki neki, mint sok más későbbi sztárnak is támogatta a zenei karrierjét. Hubertusnak volt is néhány slágere a nyolcvanas években, ezért megkértük, hogy énekeljen nekünk, de ezt arra hivatkozva elhárította, hogy most a képei miatt van itt.
Mint mondta, művésznek tartja magát, nem elsősorban arisztokratának, sőt elmondása szerint a sport is művészet. „Sok mindent kipróbáltam az életben, ezért a látásmódom érdekes, hiszen a szememet sok dologgal iskoláztam, így megtalálom a különleges dolgokat. Először magamat kezdtem el fotózni. A művészetnek köztudomásúlag a kort kell reflektálnia, én ezt szó szerint vettem és magamat reflektáltam mindenhol. Később úgy éreztem, hogy kényszerítve lettem a konzumálásra, és ez foglalkoztatott. Csakhogy Andy Warhol óta már nem a termék, hanem maga a szemét lesz a dolgok középpontjában, vagyis az lett a termék” – fejtette ki. Ezt a látogatók is megnézhetik majd, mert a képek valóban nagyrészt szemetet ábrázolnak; olyan formában, ami esztétikailag azoknak is értékelhető, akik nem feltétlenül tudnának rajongani egy szeméttelep-galériáért.
A herceg nem szívesen beszél számos nagy formátumú ismerőséről, pedig úgy nőtt fel, hogy Gina Lollobrigida és Sean Connery járt hozzájuk vendégségbe. Annyit elárult, hogy Audrey Hepburnt gyerekként is nagyon elegánsnak és stílusosnak tartotta, arra azonban nem emlékszik már, hogy kibe volt szerelmes.
Az ötvenéves herceg tizenhat éve él ugyanazzal nővel, aki „segít állandóságot teremteni az életében”. Nem lehet könnyű feladata az egyébként Olaszországban élő párjának, mert a művész összevissza lakik a világ minden táján, jelenleg talán leginkább Bécsben. Következő projektje egy tévéműsor, melyben érdekes városokat fog bemutatni, úgyhogy megint utazgatnia kell.
