Az evolúciós antropológiával foglalkozó Robin Dunbar arra a következtetésre jutott, hogy egyszerű földi halandóként képtelenek vagyunk 150-nél több emberrel kapcsolatban maradni.
A professzor olyan csoportokat vizsgálva állapította meg a számot, ahol alapvetően sok embernek kell együtt dolgoznia. Megfigyelt cégeket, társaságokat, sőt még a hadsereget is. Az eredmény pedig a következő: 150 főnél a csoportot még viszonylag könnyű összetartani. A tagoknak könnyű az együttműködés, és az olyan vállalkozások esetében, ahol az alkalmazottak száma nem éri el az 500-at, sokkal valószínűbb, hogy a kollégák között baráti viszony is kialakulhat.
Dunbar szerint ezt a létszámkorlátot őseinktől örököltük, ugyanis már az amerikai, afrikai őslakosok is nagyjából hasonló létszámú csoportokban éltek együtt. Megállapítása ráadásul a napjainkban is létező amish csoportokra is érvényes.
Ha túl sok ember tartozik a szociális hálónkba, fennáll a veszélye, hogy a viszonyok fellazulnak, a kapcsolattartás pedig szinte lehetetlenné válik. Ráadásul minél nagyobb a földrajzi távolság, annál nehezebb ápolni a barátságokat. A professzor szerint azonban még mindig van egy olyan közösség, ami minden körülménynek ellenáll, és ez a család. Dunbar úgy fogalmazott: „Nem számít, milyen messzire mész, a családod mindig szeretettel fogad majd.” Aggodalomra tehát nincs oka annak sem, aki a Facebook tükrében népszerűtlennek érezné magát.
