Shrek
Ősbemutató: 2008, Seattle
Ha valaki járt mostanában Londonban, akkor láthatta, hogy a metrók teli vannak plakátozva egy zöld gúnyába és maszkba öltöztetett, nagydarab csávó képével, aki valljuk be: kissé idiótán fest így. A Shrek mesevilága első blikkre szinte megvalósíthatatlannak tűnik színházban, de a 24 millió dolláros költségvetés sok mindenre orvosságot jelent. A kétfelvonásos darab teli van dalokkal, állatoknak beöltözött emberekkel, viszont Csizmás Kandúr csak pár másodpercre jelenik meg benne, lévén a sztorit az első filmből kölcsönözték (ahogy a párbeszédek javát is), melyben ő még nem szerepelt. A darab már körbejárta a világot, többségében pozitív kritikák fogadták, így megszületett a tökéletes színházi szerep Gesztesi Károly részére.
Megnéznénk? A zöld ogrejelmez kissé taszító, és a Szamár is nehezen pótolható.
Viva Forever
Ősbemutató: 2012. december 11., London
Friss, forró, ropogós. Vajon mit is rejthet a Viva Forever cím? Igen, egy Spice Girls-musicalt! A kilencvenes évek ultrasikeres lánybandája a darab kedvéért még arra is hajlandó volt, hogy együtt pózoljanak a kamerák kereszttüzében, ráadásul mosolyogva. A zenei alap ilyenkor nem kérdés, lévén a Spice Girls írt akkoriban pár használható slágert, de mi lesz a történettel? Az alkotók a „girl power” szókapcsolatot szinte minden második mondatukban megemlítik, tehát ehhez biztos lesz valami köze, ahogy az is biztos, hogy ez nem az elhíresült Spice Girls-mozifilm adaptációja lesz, sőt még csak nem is a zenekar igaz története. A sztori egy lányról szól majd, aki a barátnőivel együtt igyekszik popénekesnői karriert befutni. A különbségek hangsúlyozása végett a darabban csak négy lányról van szó, nem pedig ötről. Mivel a Viva Forever színpadra állítói ugyanazok, akik anno a Mamma Miá-t is sikerre vitték, minden esély megvan arra, hogy egy igazi feel good musical szülessen.
Megnéznénk? Girl Power Forever! A Spice Girls-slágerekért bármit megadnánk.
Pókember
Ősbemutató: 2010. november, New York
„Van benne rock and roll, cirkuszi elemek, operai pillanatok és musicalbetétek” – így jellemezték a Pókember Broadway-musicalváltozatát (Spider-Man: Turn Off the Dark) a U2 tagjai, akik a darab zenéjét írták. Bono mint egy színdarab zeneszerzője? Nem piskóta. Már ebből is látszik, hogy a Pókember minden idők legdrágább musicalje, ami egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kritikák szerint az első film sztoriját feldolgozó színpadi változatban a látvány és a dalok már a történet és a karakterek rovására mentek, ezért az alkotók néhány hónapra levették a műsorról a show-t, hogy aztán egy átdolgozottabb és sikeresebb változattal térjenek vissza. A próbák során a veszélyes kötélmutatványok közben jó néhány kaszkadőr megsérült, de a nagy kérdés igazából az, hogy az eredeti képregény és film rajongói vajon tényleg kíváncsiak-e egy musicalváltozatra a szuperhős kalandjaiból?
Megnéznénk? Ha a darabra nem is, a U2 által farigcsált zenéjére azért kíváncsiak vagyunk.
Ghost
Ősbemutató: 2011. március, Manchester
Bár amerikai filmről van szó, a színpadi változat ezúttal Angliában született meg. Kezdjük az egyik legfontosabbal: igen, a darabban felhangzik az Unchained Melody, ám ezen kívül csupa felejthető popslágert hallhatunk benne. Legalábbis a kritikusok szerint, akik a szellemeffektusok és egyéb látványelemek megvalósítását nagyon dicsérték, ám összességében felejthető giccsként értekeztek a Ghost színpadi változatáról. A sztori esetében az alkotók ragaszkodtak a filmben látottakhoz, vagyis Sam és Molly éteri románca áll a középpontban, a vidám pillanatokról pedig Oda Mae, a jósnő gondoskodik. Londonban októberig lehet megnézni, de a darab épp most kezdi meghódítani a világ színpadait.
Megnéznénk? Nyáron, egynek, kólával. Legalább itt nem bőgnénk teli a zsepijeinket.
Doktor Szöszi
Ősbemutató: 2007. április, San Francisco
„Szeretné, hogy szeressék, meg szeretné találni az igazi gyilkost, és a manikűröshöz is időben oda akar érni…” – hangzik egy mondat a film hivatalos tartalmából, ami nagyban meghatározta a musicalt is, lévén elsősorban az első részből és a mozi alapjául szolgáló Heather Hach-könyvből dolgoztak. A szuperszőke jogászlány kalandjai annyira könnyedek és súlytalanok, hogy az már szinte musicalért kiált. Azt azonban senki nem gondolta volna, hogy a darabot keblükre ölelik a kritikusok, és imádni fogják a nézők. „Rengeteg energia, üres kalóriák” – hangzik az egyik legeltaláltabb kritika mondata, ráadásul a darabot elárasztották díjakkal, például a legjobb koreográfiáért. Igazi pop, tartják róla, mi pedig örülünk, hogy Elle Woods figurája kiállta az idő és a színpadok próbáját.
Megnéznénk? Naná, még szép! Ott a helyünk az első sorban!
