Nyári este Budapest belvárosában, a Nagymező utca sarkán. Egy teljes utcát foglalnak el a filmes stáb buszai és lakókocsijai. Itt forgatás folyik. Walkie-talkie-s emberkék aggodalmas arccal rohangálnak fel-alá, és óriási reflektorok világítják meg a hatalmas kirakatokkal büszkélkedő Deák Erika Galériát. A Coming Out című szokatlanul merész új magyar mozin dolgoznak, a Nők Lapja Café színeiben pedig én jöhettem el, hogy a forgatás szüneteiben elkapjam egy-egy gyors beszélgetésre Csányi Sándort, Tompos Kátyát, a bankreklámokból és a Moszkva térből ismerős Karalyos Gábort, valamint a film rendezőjét, Orosz Dénest. Persze semmi sem annyira egyszerű, mint amennyire elsőre látszik.
A nagy lelkizés
Ha az ember este fél kilenc körül azt hallja egy filmforgatáson, hogy kilenc körül ebédszünet, nem szabad csodálkozni. Ezek az emberek napok óta éjszakai műszakban dolgoznak, és fordított életet élnek. Megtudom, hogy aznap hajnali négyig tart a „műszak”, bár ez az arcokon egyelőre nem látszik. Az, hogy ez nem egy könnyű műfaj, akkor derül ki, amikor Orosz Dénes rendezőre várok, akinek hirtelen el kell rohannia a színészekkel konzultálni. Mivel az utcán vagyunk, látom, amint maga köré gyűjti Csányi Sándort, Tompos Kátyát és Karalyos Gábort, és kicsit aggodalmas arccal beszélgetnek. És ez így folyik bő háromnegyed órán át. Nem hallom, miről van szó, de amikor Orosz Dénes végre odalép hozzám, egyből letámadom: „A forgatási szünetekben még ennyi instrukcióra van szükség?” Dénes, aki rendezői mivolta ellenére a legnyugodtabb arc az utcában, gyorsan helyreigazít: „Ez inkább afféle lelkizés volt. Egy forgatáson heteken keresztül vagyunk összezárva, és ha valakinek problémája van, olykor szükség van rá, hogy megbeszéljük egymással.” Mivel diszkrét fazon, ennél többet nem hajlandó elárulni.
Másképp meleg
A beszélgetést a másik forgatási helyszínen, a Mai Manóban folytatjuk, ahol a díszletesek egy szinkronkiállítást rendeztek be a Filmarchívum fotóit felhasználva. Miközben a képek között korzózunk, Dénes elmondja, hogy ez a fordított coming out történet – melyben egy híres meleg médiaszemélyiség egyszer csak szerelmes lesz egy nőbe – tényleg kissé merésznek számít Magyarországon: „Többen is mondták, hogy talán ezt mégsem kéne idehaza, de aki olvasta a forgatókönyvet, annak már nem volt kifogása. A másságról szerettem volna mesélni, és annak megéléséről. Egy hagyományos coming out történet nem érdekelt volna ennyire. A vígjátéki csavar azonban mindjárt más perspektívába helyezte a történetet és a központi karaktert. Ez egy nagyon hazai történet lesz. Nem egy fantáziavilágban, hanem a mai Magyarországon játszódik, ahol erősen jelen van az idegengyűlölet, és ezt én sem akartam rózsaszín köddel elfedni.” Dénes már első filmjében, a Poligamyban is egy nagyon személyes történetet mesélt el, ezért most adja magát a kérdés: a Coming Out mennyire önéletrajzi ihletésű? Dénes az elejétől számított rá, hogy félreértik majd: „Tudtam, hogy mindenki azt fogja gondolni, hogy ez a film az én coming outom, pedig csak arról van szó, hogy sok szempontból magam is másképp gondolkodom, mint az átlag, de ettől még heteroszexuális vagyok. Rengeteg meleg barátom van, tudom, milyen érzés másnak lenni. Ezt akartam a filmemben bemutatni.”
Újabb Poligamy?
Dénes először akkor mesélt nekem a filmről, amikor kb. egy éve véletlenül összefutottam vele a Blahán. Már akkor elmondta, hogy Csányi Sándor lesz a főszereplő, és amikor rákérdeztem, hogy Tompos Kátya lesz-e a partnere, határozottan ingatta a fejét: „Nem, nem akarok egy újabb Poligamyt.” Most itt vagyunk bő egy évvel később, forog a film… Tompos Kátya és Csányi Sándor főszereplésével. „Sokat gondolkodtam ezen, és arra jutottam, hogy a Poligamyban Sanyinak és Kátyának összesen tízpercnyi közös jelenete volt. Miután sokáig nem találtam meg a női főszereplőmet, végül Kátyát is behívtam a castingra. Az egész olyan volt, mint amikor bemész a boltba nadrágot venni. Felpróbálsz vagy tíz farmert, egyik sem az igazi, aztán egyszer csak felhúzol egyet, ami tökéletesen passzol. Azonnal tudtam, hogy ő kell ide.”
Szerelmi háromszög
A színészek közül az éppen a munkába beérő Karalyos Gábort kapjuk el először, aki kávéval izzít a hosszú műszakra: „A Coming Out egy szerelmi háromszög története, ahol az én karakterem a megcsalt fél. Balázs tipikusan az a figura, aki alárendelt szerepben van a kapcsolatban. Bár tudják róla, nem hangsúlyozza, hogy meleg. Munkába is konzervatív viseletben, ingben és zakóban jár.” Karalyos nem gondolja, hogy ez különösen merész film volna: „Szerintem az lenne a természetes, ha ebben az egészben nem volna semmi különös, és mindenki csak úgy gondolna a filmünkre, hogy ez egy jó kis romantikus vígjáték.” Nem sokkal később Csányi Sándort és Tompos Kátyát is sikerül „levadásznom”. Próbálunk valami nyugodt helyet találni a beszélgetéshez a buszok és lakókocsik árnyékában, végül egy kapualjban állapodunk meg. Utólag kiderül, hogy kissé büdös a hely, de sebaj, kibírjuk.
Nem Steiner Kristóf inspirálta
Csányi épp egy kiállításmegnyitós jelenet felvételéről érkezik, Tompos Kátya pedig az öltözőkocsiból, a fején egy fura papírlappal. „Azért van ott, hogy ne lapuljon le olyan gyorsan a hajam, és megmaradjon a hullám, mire a szettbe kerülök. Tudom, hogy vicces” – magyarázza gyorsan. Adódik a kérdés: Nem félnek-e attól, hogy ebben a felállásban túlságosan hasonlítani fognak a Poligamyra? Kátya szerint „Mind tudjuk, mi az, amin túl vagyunk, mit alkottunk együtt az előző filmben, és így tovább tudunk lépni.” „Számomra borzasztó fontos, hogy mindig valami újat, valami mást játsszak, mert ha már magamat is unom, akkor nem várhatom el a nézőktől, hogy ne unjanak rám. A Coming Out-beli figurám viszont friss és új, semmi köze ahhoz, akit a Poligamyban játszottam” – teszi hozzá Sándor. Amikor a szerepe kapcsán Steiner Kristófot hozom fel hasonlatként, Csányi ugyan érzi a két figurában meglévő hasonlóságot, de állítása szerint egyáltalán nem inspirálta a játékát Steiner. „Magyarországon amúgy sincs sok ilyen példa. Nagyon kevesen vállalják fel a másságukat a színészszakmában is, ugyanis úgy érzik, hogy ebből bajuk lehetne” – teszi hozzá.
Létezik fordított coming out?
Szóba kerül, vajon mennyire életszerű egy ilyen fordított coming out, és Sándor szerint bár ritka, ő azért ismer egy srácot, akivel ez megtörtént. „Talán a filmben látott sztori egyáltalán nem tipikus, de az egy létező jelenség, hogy az ember – főleg fiatalon – keresi önmagát, kísérletezik, és adott esetben olyan döntést hoz, amit később talán megbán. Mindegy, hogy az ember micsoda, a lényeg, hogy vállalja magát” – magyarázza. Bár komoly dolgokról beszélgetünk, de mindketten biztosítanak róla, hogy ez egy vígjáték, ami szándékosan viccesebb lesz a Poligamynál, afféle félreértések vígjátéka. Decemberben kiderül.
