Óriási vagyon pucér testekből
„Higgyék el, gyerekkorom óta nem vettem könyvet a kezembe. Attól félek, ha túl sokat olvasnék, a műveltségem emelkedésével egyenes arányban veszíteném el az érzékemet a népszerű dolgok felismerésére” – kérkedett idősebb korában Paul Raymond, akinek kétségtelenül volt érzéke ahhoz, hogy kiszolgálja a nagyközönség igényeit.
Angliában mindenki előtt ismerte fel, hogy az emberek imádnak pucér nőket nézegetni, és mindezt sokkal jobban élvezik, ha nem sötét, dohos pincékben, olcsó pezsgő társaságában, hanem exkluzív klubokban és varietékben tehetik meg, luxuskörülmények között. A férfi gigászi vagyonát – a csúcsponton 1,5 milliárd angol fontra, vagyis közel hatszázmilliárd forintra becsülték – 1958-ban alapozta meg a Revuebar nevű londoni szórakozóhely megnyitásával, amit később 400 értékes londoni ingatlan megvásárlásával gyarapított.
Siker a kiskapukon át
Paul Raymondot nyugodtan nevezzük ki tiszteletbeli magyarnak, ugyanis karrierjét és vagyonát jórészt annak köszönhette, hogy a törvény betűit jól ismerve találta meg a neki való kiskapukat. Erre már csak azért is szüksége volt, mert az ötvenes évek Angliájában tilos volt a meztelenséget színpadra vinni. Ezt a showman először úgy játszotta ki, hogy a gondolatolvasó haknifellépéseinél a meztelen lányok végig szoborszerűen álltak, egyfajta speciális díszletként téve izgalmasabbá az előadást, és így a törvény szellemében nem minősültek előadóművésznek.
Ennél is nagyobb húzása volt, hogy a londoni Revuebart a megnyitásakor nem varietészínházként vagy sztriptízbárként, hanem privát klubként vezette be, ahol minden belépőnek alá kellett írni egy klubtagsági nyilatkozatot, így a hely kikerült a törvény ellenőreinek szigora alól. A módszer sikerességét jól példázza, hogy röpke két év alatt 45 000-en (!) váltak klubtagokká – köztük számos korabeli sztár – London első olyan szórakozóhelyén, ahol legális volt a sztriptíz. Persze mindig találtak indokot arra, hogy pár ezer fontra megbüntessék, de az óriási bevételeihez képest ezek csak aprópénzek voltak, ráadásul Raymond a fiatal éveiben feketekereskedelemmel is foglalkozott, úgyhogy nem hatódott meg, ha időnként ránéztek a körmére a hatóságok.
Egy brit playboy
A Revuebarban szerzett pénzből további klubokat, bárokat, színházakat és luxuséttermeket nyitott, és a hetvenes években saját kiadója főnökeként közel egytucatnyi szexlap kiadása fölött őrködött, melyek közül a Men’s Only örvendett a legnagyobb sikernek. A legsikeresebb lapszámából félmilliót értékesítettek, így nem csoda, hogy Raymondot sokan az amerikai Playboy és a Hustler lapok tulajdonosaihoz, Hugh Hefnerhez és Larry Flynthez hasonlították, bár azt mindenki elismeri, hogy Flyntnél sokkal finomabb, Hefnerhez képest pedig kevésbé fényűző fickó volt. Raymondnál a szexualitás és a meztelenség nem közönséges, hanem erotikus volt, és ez a jelző maradt jellemző rá a teljes pályafutása során.
Botránymentesen botrányos
Ahhoz képest, hogy birodalmát meztelen nőkből építette fel, Paul Raymond nem vonzotta a bulvárbotrányokat, bár ennek nem tudni, mennyi köze van konzervatív katolikus neveltetéséhez. Bár feleségét, Jeant elhagyta az egyik táncosnője, Fiona Richmond (Fiona később rendszeresen publikált Raymond lapjaiban, majd sikeres írónővé vált, aki a saját szexuális kalandjairól írt könyveket olyan címekkel, mint a From Here to Virginity vagy a The Truth About Women) miatt, és szerette, ha a szerelme mellett egy másik lány is ott hever meztelenül az ágyában, ismerősei szerint csendes, a vagyona nagyságához képest visszafogott életet élt. A kirívó külsőségek közül csak a méregdrága öltönyökhöz, az aranyszínű Rolls Royce-ához, az állandó pezsgőzéshez és egy kényelmes jachthoz ragaszkodott, ráadásul lelkes támogatója volt a konzervatív Margaret Thatchernek, a Vasladyként ismert brit miniszterelnök-asszonynak.
Nem minden fenékig tejfel
A fentiek alapján talán az rajzolódik ki, hogy azon felül, hogy Raymond szerette a szép és pucér nők társaságát, túl sok dráma nem történt vele élete során, ám ez nagy tévedés, és természetesen csak a meztelen mellekre alapozva senki nem készítene róla életrajzi filmet. A szenvedély királya című mozi azonban rávilágít az élete árnyékos oldalára is. Raymond képtelen volt teljesen megbízni az emberekben, így nem igazán voltak barátai, és távolságtartása a kapcsolataira is rányomta bélyegét.
Született egy házasságon kívüli fia, későbbi szerelme, Fiona Richmond pedig azért hagyta el, mert a férfi képtelen volt csak rá figyelni, és az ágyukat minduntalan más nőkkel is megosztotta. Ez még úgy is sok volt, hogy mindezt nem Fiona háta mögött, hanem a társaságában tette. Hatalmas vagyona miatt megfenyegették, sőt IRA-terroristák zsarolni is próbálták, de ő még ezt is képes volt humorral és lazán kezelni. Egyetlen embert engedett csak igazán közel magához, a lányát, Debbie-t.
Egy tragédia árnyékában
Debbie igazán az apja szeme fénye volt, és Paul őt szerette volna megtenni a birodalma örökösének. Egy ideig azzal is próbálkozott, hogy színész/énekesnőként is befuttassa, de a feladat még az ő erejét és hatalmát is meghaladta. Ugyan színpadi előadóként Debbie nem volt tehetséges, ám okos és határozott lány volt, így apja egyre többet bízott rá a családi bizniszből, sőt egy idő után már a lány vezette apja lapkiadó vállalatát.
A gond csak az volt, hogy Paul az éjszakai életbe is bevitte a lányát, aki nem volt kimondottan ellensége az alkoholnak és a drogoknak. A legenda szerint az utóbbi beszerzésében időnként az apja segített neki, hogy ha már drogozik a lány, legalább minőségi anyaggal tegye. Vérbeli, állandóan mosolygó party girlként járta a londoni éjszakát. 1992-ben halt meg herointúladagolásban. Harminchat éves volt.
„Nem tudom, mi vitt engem tovább azután. Vele együtt az életem értelme is elveszett” – mesélte később Raymond, aki a lánya halála után remeteéletet élt londoni penthouse lakásában. A vagyona és üzletei feletti ellenőrzést fokozatosan adta át rokonainak. Szomorú és megtört öregemberré vált, aki végül nyolcvankét évesen hunyt el, több mint hatszázmillió fontos vagyont hagyva unokáira. A legenda szerint azonban offshore számlákon még ennél is sokkal több pénze volt. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen Paul Raymond mindig is nagyon tehetséges volt a kiskapuk megtalálásában.
Titkod van, amit nincs kivel megbeszélned? Kíváncsi vagy, mások mit rejtegetnek? Már mobilon is könnyen, gyorsan írhatsz-olvashatsz anonim módon a Megsúgom oldalon!
