Díszpanel
Film: Hattyúdal (1963)
A legtöbb panelfilm a hetvenes és nyolcvanas években készült, de a téma azért már korábban is ihletet adott a magyar filmeseknek. A Hattyúdal konkrétan az épülő sztálinvárosi panellakótelepeknek kívánt némi reklámot nyújtani – lévén a sztori az épülő József Attila lakótelep szomszédságában játszódik –, és néhány betétdallal („A Villa Negra nem apácazárda”), pár jó színésszel (Páger Antal, Szirtes Ádám…) és némi filmkészítői tudással sikerült egészen fogyasztható melodrámát varázsolni a propagandaszagú alapanyagból. A magyar kisember a szocializmus, a panelek és a munkásosztály árnyékában.
Panelfeszkók
Film: Családi tűzfészek (1979)
Igen, még egy panel is jelenthet receptet a boldogsághoz. A Családi tűzfészek összes problémáját az jelenti, hogy a szocializmus idején szinte képtelenség volt lakáshoz jutni, így volt, hogy komplett nagycsaládok szorultak egy-egy panel falai közé. A filmben egy kilenctagú család küzd ezzel a problémával, miközben a hivatalokban folyamatosan új akadályok gördülnek az útjukba, megnehezítve a helyzet megoldását. Végtelenül életszagú kor- és kórkép, amit szeretni nehéz, de értékelni kötelező.
Paneldepi
Film: Falfúró (1985)
Miután kiderül, hogy az újonnan nyílt lakótelepi lakásokban még egy olyan piszlicsáré meló, mint a falfúrás is nehezen kivitelezhető a falon, Géza úgy dönt, otthagyva gyári munkáját falfúró vállalkozónak áll. Vastagon adagolt paneléletérzés maszekokkal és egy tenyérbemászó gondokkal fűszerezve. A film kisebb botrányt, sőt társadalmi vitát (még a Nők Lapja is írt a jelenségről) generált annak bemutatásával, hogy lakótelepen unatkozó, gyesen lévő anyukák egy csoportja prostitúcióval kereste kenyerét.
Panelgyerekkor
Film: A világ legrosszabb gyereke (1987)
Kovács Robi neve hallatán a többségnek még mindig A világ legrosszabb gyereke, meg talán a Kölyökidő ugrik be. Kavicsként ő volt a klasszikus lakótelepi gyerek mintapéldánya, akivel nem foglalkoznak eleget a szülei, ő pedig csak társaságra vágyik, és ezzel a vágyával sok panellakó agyára megy. A videóról Bruce Lee-film-nézés vagy a pontos idő szolgálat felhívása mind klasszikus panelpillanatok, és a film még mai szemmel nézve is annyira szórakoztató, hogy csak azt sajnáljuk, hogy csupán alig egyórás. Hasonló témában az Égigérő fű is nehezen feledhető darab.
Csehovi panel
Film: A három nővér (1992)
A nagy csehovi darab az 1800-as évek végéről átkerült a rendszerváltás Magyarországára, ahol a három nővér szintén Moszkvába vágyik, ám ezúttal egy orosz laktanyai panelből szeretnének elmenekülni egy új élet felé. Hármójuk apró és jelentéktelen (ám számukra nagyon is jelentős) drámái kapnak egy vastag aláhúzást a fakó, apró fürdőszobás és kispolgári panelek által. Csákányi Eszter, Tóth Ildikó és Börcsök Enikő jutalomjátéka.
Sportpanel
Film: Fehér tenyér (2006)
A filmben Dongó Miklós végigmegy a debreceni lakótelepen, és az ottani szürkeséget látva mindenki gyorsan megértheti, hogy a tornászsrác később felnőve miért költözik inkább Kanadába. Persze láthatjuk a lakótelepi lakások előnyeit is: Miklós a szűk folyosókon elképesztő tornamutatványokat képes előadni szülei kérésére és a család vendégeinek nagy örömére. Mivel a film a rendező saját gyerekkori élményein alapul, így a hitelességet egy pillanatra se kérhetjük számon.
Jószomszédi panel
Sorozat: Szomszédok (1987–1999)
Végül, de nem utolsósorban a panelben élés non plus ultrája és kvintesszenciája a Szomszédok. Az általunk is tizenhárom éven át követett, erősen idealizált gazdagréti panellakók közt mindenki tisztességes magyar ember volt, és persze mindenkinek minden részben akadt egy-egy aktuális és bölcs mondata a nagy magyar valóságról. A gazdagréti presszó, a fodrászat vagy a folyton a folyosói ajtajában álldogáló gondnok mind-mind ikonikus képei voltak a paneléletérzésnek, ami sokaknak (és nem csak Gazdagréten) nemcsak nosztalgia, hanem nagyon is jelen idő.
Titkod van, amit nincs kivel megbeszélned? Kíváncsi vagy, mások mit rejtegetnek? Már mobilon is könnyen, gyorsan írhatsz-olvashatsz anonim módon a Megsúgom oldalon!
