|
Jó akart lenni, de már elmúlt |
Mennyből a Bieber…
A film rögtön úgy kezdődik, hogy a teljesen hófehérbe (Igen, a tisztaság színe. Nem, nem narancssárga rabruhába.) öltöztetett énekes hangszerekből összerakott (mert ő ZENÉSZ) gigászi angyalszárnyakon ereszkedik le az őt fanatikusan imádó közönsége közé, és elvárja, hogy higgyünk benne.
Nem popsztár: zenész
A filmből megtudtam, hogy a popsztár csak a hírnévért és a pénzért űzi az ipart, míg a zenész azért, hogy egyre jobb dalokat szerezzen, és egyre jobban énekeljen. Bieber zenész cimbijei szerint a kanadai srác egyértelműen az utóbbi kategória, mert ha csak a pénzért csinálná, már rég abbahagyhatta volna, hiszen annyi van neki, hogy az nyugdíjas koráig elég. Legalábbis szerintük.
A szülei szeretik őt, jó nevelést kapott
Bieber szerint ő részben azért is jó ember, mert gyerekként vasárnapi iskolába is járt, bár arról még nem olvastam statisztikákat, hogy ez a két dolog egyenesen következne egymásból. Saját bevallása szerint jó nevelést kapott, bár a filmben megszólaló szülei furcsa módon nem tűnnek sokkal idősebbnek és érettebbnek a fiuknál, de lehet, hogy csak túl jó volt a sminkjük.
Nem hirtelen haragú s*ggfej, neki is van szíve
Állítólag nem hobbija az őt követő fotósok megverése, hanem szándékosan provokálják őt. A filmben van egy pillanat, amikor egy angol ultra akarja őt visszaküldeni Amerikába, ám Bieber nem engedi el a bántó szavakat a füle mellett, hanem neki akar menni, és a saját testőrei tuszkolják vissza a kocsijába. Mondjuk nem sok pénzt tennék Justinra, ha tényleg bunyó lett volna belőle…
Ingyenjegyeket osztogat a rajongóknak
Bieber turnéstábjának régi szokása, hogy telt házas koncerteknél nagyjából száz jegyet mindig félretesznek, és a stáb egy tagja álruhában kimegy tök ingyen elosztogatni a kint rekedt fanok között, akik ennek úgy örülnek, mint én örülnék, ha valaki hozzám vágna egy piros-fehér Mini Coopert. Ez mondjuk tényleg jófejség, bármilyen cinikus vagyok, el kell ismernem.
Hangos jótékonykodás
Az egyik legátlátszóbb módja a sikamikálásnak, ha beteg embereknek segítünk a kamerák kereszttüzében, műmosolyok, műkönnyek és művi érzelemnyilvánítások kíséretében. Addig rendben is van a dolog, hogy Bieber egy hatéves, nagyon beteg rajongóját meglátogatja, eltölt vele egy-két órá,t és meghívja a koncertjére, de hogy mindebből egy érzelmes zenére összevágott, negyedórás blokkot tesz a filmjébe, és a kislány halálhíre után a koncertje közben “spontán” módon sír, és küld neki dalt, az már kicsit több a soknál. Ha valaki jót cselekszik, azt tegye szerényen!
Jobban imádja a saját kockás hasát, mint a rajongói
A filmből az is kiderül, hogy Bieber valósággal szerelmes a saját kockahasába. Egy csomószor kapja le a felsőjét, csak hogy feszítsen egyet, a koncerteken pedig láthatóan azt a pillanatot élvezi a legjobban, amikor a pólóját felemelve a rajongói sikolyok igazán dobhártyarepesztővé válnak.
Ő nem fog összeomlani, mert nem
A film egyik jelenetében a turnéstáb tagjai azt ecsetelik neki, hogy szinte törvényszerű, hogy a tini popsztárok (Britney, Michael Jackson…) előbb-utóbb megzuhanjanak, de ő makacsul kitart amellett, hogy vele ez egyszerűen nem történhet meg. A magyarázat: mert nem.
No alcohol, no cocain, no girls
A film nagyon vigyáz arra, hogy Bieber jófiús imidzse megmaradjon. Egyszer se látjuk őt alkoholt inni, egyetlen táncosnője melléről se szív fel kokaincsíkokat, és a csajozási szokásai se kerülnek terítékre, de annyit azért elárul (persze név nélkül), hogy volt már szerelmes, és már neki is törték össze a szívét. Hogy ez a brazil prosti meglátogatása előtt vagy után történt, nem tudni.
Mindenki tiszteli és becsüli őt
A filmben csak és kizárólag olyan zenészkollégák, turnészakemberek, koreográfusok és táncosok szólalnak meg, akik a legmélyebb tisztelet hangján képesek beszélni Bieberről. Most vagy tényleg nem léteznek olyanok, akik ne lennének odáig érte, vagy őket ügyesen kivágták a filmből.
Nem él normális életet, nem is lehet normális
A turnézással és a népszerűséggel járó élet minden, csak nem normális – állítja a film. Elmondják, hogy Biebert időnként kocsik csomagtartójában szokták kicsempészni a hotelből például fagyizni, és abból is kapunk egy kis ízelítőt, hogy milyen érzés egy olyan autóban ülni, amit körbevesznek és megrohamoznak a megvadulva sikoltozó rajongók. Csak annyit mondok: pokolian félelmetes.
