
Utalás egy sikeres filmre
A film címe ugyanúgy a film eladását szolgálja, mint a reklámja vagy a posztere, és a film magyar forgalmazója sok esetben csak úgy találja eladhatónak a náluk landolt művet, ha már a címmel is utal egy hasonló stílusú, de ismertebb mozira, esetleg valamelyik főszereplő egy másik, sokkal népszerűbb filmjére. A kövér kubai táncos megpróbáltatásait bemutató Flörti Dancinggel egyértelműen a Dirty Dancing-rajongókat próbálták megcélozni, és ehhez végül sikerült egy olyan címet választani, aminek se magyarul, se angolul nincs értelme.
Hasonlóan szerencsétlen címválasztás jutott a júniusban bemutatásra kerülő Hogyan rohanj a veszTEDbe című (igen, a Tednek csupa nagybetű jutott) westernkomédiának is, ahol a stúdió azt az üzenetet próbálja nem túl finoman közvetíteni felénk, hogy a Ted rendezőjének új komédiájáról van szó. Idén januárban a Franciadrazsék, avagy francia Borat robbantani Eiffel-torony! próbálta megszólítani Sacha Baron Cohen rajongóit egy Sacha Baron Cohen nélküli film kapcsán, és mostanság külön kategóriát jelentenek a Másnaposok népszerűségét kihasználni akaró produkciók (Harmadnaposok, Másnaposok szerencséje) is. Az utalást a szereplők ismert filmjeire néha egészen nagyban űzik. Rob Schneider például éveken át csak olyan filmekben volt látható nálunk, amiben szerepelt a tök szó (Tök alsó, Tök állat, Tökös csaj…), Pauly Shore mellé pedig kötelezően járt a kő is (Kaszakő, Kőbunkó, Kő egy csapat…).
Folytatása következik
Alcímek, címkiegészítések
Szójátékok kíméljenek!
A vígjáték veszélyes műfaj, mert a címadók sokszor úgy érzik, hogy már magának a címnek is viccesnek kell lennie. Ezen a vonalon az egyik legegyszerűbb megoldás, ha a cím szavai rímelnek egymásra, mert a cím ettől máris játékos és könnyed lesz. Legalábbis a kiötlői szerint (Börni, az eszelős temetős, Szimatnak szemét, szemétnek szimat, Szájkosaras kosaras). Ezután következnek a konkrét szójátékok, amik többnyire két szó erőszakos összerakásából születnek, és az ég irgalmazzon tőlük (Spancserek, Trancsírák, Erőszakik, A gondozoo, Ha/Ver).
Az elcsépelt címek
Vannak filmcímek, amiket egy filmadatbázis keresőjébe írva minimum öt film mellé besorolhatunk, és vannak szavak, amik előszeretettel kerülnek elő, ha címet kell adni. A halálos, az igazság, a totál, a végzetes vagy a bűn például mindenképp ide tartoznak, és néha nem is baj, hogy vannak ilyenek, mert legalább leleplezik, hogy csak egy B kategóriás filmet rejtenek. Annál nagyobb a baj, amikor a forgalmazó a fantáziátlansága miatt egy értékes filmet rejt egy ilyen cím mögé. A nagyszerű Breaking Bad sorozatot például Totál szívásra magyarítani egyenlőséget jelentett a széria hazai kinyírásával, és a pár hete a hazai mozikban bemutatott mélybúváros thrillernek, a Pioneernek se tett jót, hogy magyar keresztségben a Halálos mélység címre hallgatott. Matthew McConaughey jó kis ügyvédes thrillerét is kinyírták itthon Az igazság ára címmel, és Clive Owen és Naomi Watts thrillere, a The International sem köszönte meg a nálunk ráaggatott A bűn árfolyama szavakat.
Három szó egymás után
Se füle, se farka
Végül, de nem utolsósorban ott vannak a magyar címek, amiknek aztán tényleg semmi értelme. A szavak kombinációjából semmi értelmes nem áll össze, és maximum annyit tudunk mondani róluk, hogy legalább hangulatuk van: A Quantum csendje, Ölve vagy halva, Szerelem a végzeten, A guardista…
Ennél súlyosabb eset, amikor a cím a magyar fordításban valami nagyon mást, vagy épp az ellenkezőjét jelenti, mint az eredetiben. Michael Fassbender csodás filmje például eredetileg a Shame (Szégyen) címre hallgatott, aminek a hivatalos magyar cím, A szégyentelen pont az ellenkezőjét jelenti. Azt se nagyon értem, hogy Brandon Lee The Crow-jából hogyan lett A holló, amikor a crow eredetileg varjút jelent. Nehéz megvédeni Wolverine Farkasra fordítását is, ugyanis a szó Rozsomákot jelent, és nem véletlenül ehhez az állathoz hasonlítják Logan (Hugh Jackman) karakterét. A Farkas név biztos menőbbnek tűnt…