Szenvedélyes és elkötelezett kádban olvasó vagyok, ugyanis ez nem csupán annyi, hogy a nagy kád vízben elmerülve valami random könyvet olvasgassak. Mivel három gyerek és egy macska mellett a kádban heverés nem napi rutin, hanem kincset érő én-idő, amihez csak nagy néha jutok hozzá, számomra egy ilyen esemény felér egy wellness-élménnyel. Gondosan kiválasztom hozzá a fürdősót, a habot, mert nem mindegy, milyen az illata, körülnézek megfelelően vidám vagy filozofikus könyvet keresve a polcokon, majd egy pohár száraz vörösbor társaságában lopok magamnak 20 percnyi olvasós ázást. Aki belevág ebbe a kádban olvasós wellnessbe, annak egyrészt arra kell figyelnie, hogy milyen könyvet választ, másrészt pedig arra, hogy az a bizonyos könyv ne váljon a habok martalékává, azaz ne merüljön el a vízben egy óvatlan pillanatban.
Könyvet csak javasolni tudok, mert amúgy persze mindenki azt olvas, amihez épp kedvet érez magában. Van, aki a kádban épp a könnyezve nevetős olvasnivalót kedveli, más pedig itt tud annyira ellazulni, hogy egy jó önismereti könyvön elgondolkodjon. Ha könnyű olvasmányra vágyom, akkor rögtön két könyv ötlik eszembe, az egyik Christopher Moore: Biff evangéliuma, amit bármikor, bármennyiszer el tudok olvasni, a másik Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak könyve, az egyetlen öt részből álló trilógia, aminek akármelyik kötete is kerül a kezembe, a kádban mindig remek társaság. A bennük lévő poénok hatására erős hullámzás várható.
Amikor pszichológiai témában olvasnék, akkor jöhet Feldmár András: Most vagy soha könyve, vagy a legújabb kedvencem, John C. Parkin: F*ck it! – B..meg című könyve. Mindkettőből életigenlést, önbizalmat és feltöltődést kaphatunk. Néha pedig kifejezetten romantikus vagy krimis ponyvás olvasnivaló után nézek, ilyenkor egyértelműen Debbie Macomber: Színes szálak kötete kerül elő, vagy M.C. Beaton Agatha Raisin könyvei közül valamelyik, jellemzően az Agatha Raisin és a spenótos halálpitét olvasom újra meg újra, mert mindig az első kötet a legjobb.
Már csak a kádba beleesést kellene megoldani, bár még ez a kisebbik probléma, a nagyobb az, amikor csuromvíz kézzel fogom meg véletlenül a lapokat. Mert hát az ember lánya hajlamos olvasás közben belefeledkezni a habokba, aztán nagy lelkesen lapozni egyet csöpögős kézzel. Ehhez elég egy deszka keresztben a kádra, de azért felkutattam pár jópofa kelléket, amit készen is lehet kapni, és direkt erre találták ki. Nagy kádat is adhatnának hozzá ajándékba nyugodtan.
