Még ma is tartja azt, amit szombat este a New Level Empire és Tóth Vera produkciója után mondott? A tartalmát és a stílusát sem bánja az elhangzottaknak?
Pierrot: Természetesen tartom az álláspontomat, és nem érzem, hogy bármit bánnom kellene. Stílusát tekintve sem bántó, csak szokatlanul egyenes volt az, amit mondtam.
Építő jellegű kritikának tartja a New Level Empire-nek mondottakat? Nem gondolja, hogy zsűritagként árnyaltabban kellene fogalmaznia?
Az “építő kritika” megfogalmazása nem egy verseny és válogatóműsor zsűrijének feladata. Itt kész produkciókat hallgatunk professzionális előadók előadásában. A középdöntőnek pedig végképp célirányba kell állítania a mezőnyt. Az elődöntők finom javaslatainak sincsen már hely véleményem szerint, és vannak produkciók, ahol nem pusztán a refrénvokál szólamában keresendő az ok, ami miatt nem javaslom a továbbjutását.
Miért tartja a New Level Empire frontemberét, Zolát arrogánsnak és civilnek? Ön szerint miben kellene változtatnia?
Azért tartom annak, mert ez mutatkozik meg a produkció láttán és hallatán, valamint a nyilvános szereplésein. És pont ezek alapján alkot véleményt mindenki más is. Ha hamis a kép az arroganciáját illetően, akkor talán ezen tud változtatni. A “civilségén” nehezebb lesz. De hátha sikerül!
Tóth Vera így reagált Pierrot véleményére!
Manapság, amikor minden dal hasonlít egy másikra, miért eurociki, hogy Tóth Vera dala hasonlít a tavalyi győztesére?
Hangsúlyozom: nem mondtam, hogy a dal “eurociki”. Azt mondtam, hogy azzal, ha csak itthon futja be a köreit, akkor nem válik azzá. Minden áthallásos dal automatikusan magával rántja a jogos fanyalgást. Ez egyszerűen elkerülhetetlen. Viszont ha ez egy Magyarország képviseletét betöltő európai versenydal esetében történik, akkor az igen kínos mindenkire nézve: a szerzőre, előadóra, az azt beválogató zsűrire és bizony az egész országra nézve is. Én nem “üldözöm” az áthallásos dalokat, és azok között is megkülönböztethető a szándékos és szándék nélküli, valamint széles a skála az utánérzéstől a plagizálásig, de ha a tét az, ami most, akkor nekem az a dolgom, hogy egy határon túl mindet kiszűrjem. Függetlenül attól, hogy magánemberként fáj-e a szívem az előadó elbuktatása miatt, vagy sem.
Hasonlatként a pattogatott kukoricát hozta fel a New Level Empire-rel kapcsolatban. Az orosz öreg néniket és maszkos finn metálosokat felvonultató Eurovízió nem maga a könnyűzenés pattogatott kukorica?
Szórakoztatás és szórakoztatás között van különbség, mint ahogy a fast food és a kulináris élvezetek között is, pedig végső soron mindegyik az éhségünket csillapítja. De ez mind elhanyagolható ahhoz képest, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál egy olyan seregszemle, ahol minden egyes induló az adott ország popzenei nagykövete is egyben. Tudjuk, hogy rengeteg egyéb szempont is közrejátszik a végső eredmény kialakulásában, ezért nem is érdemes a nyerésre játszani. Viszont A Dal arra született, hogy a néző szeme előtt és közreműködésével olyan követet küldjünk a versenybe, aki miatt nem szégyenkezünk, sőt akire helyezésétől függetlenül is büszkék vagyunk, mert tudjuk, hogy a produkciója szakmai értelemben minőségi. A zsűri feladata idáig terjed, és ezt a feladatot már a szerződésem értelmében is én messzemenőkig komolyan veszem.
