| Bezzeg a mai fiatalok…! Szeretnék új értelmet adni ennek a mondatnak! Olyan 30 év alatti magyar fiatalokat mutatunk be sorozatunkban, akik az élet valamely területén kimagasló eredményeket érnek el – legyen az egy középiskolás matekzseni, egy hollywoodi maszkmester vagy a világversenyre készülő magyar tánccsoport –, de itthon igencsak keveset, vagy semmit sem tudunk róluk. |
Szinte edzők lettek a szülőkből
“A szüleim 6 évesen írattak be akrobatikus rockyra, hogy lekössék az energiáimat, mert igen mozgékony kislány voltam – meséli Fanni. – Anyukám a megérzéseire hagyatkozva választotta ki nekem ezt az edzést, ami valójában a sport és a tánc ötvözete. Persze akkor még nem sejtették, hogy a fél életünket az edzőteremben töltjük majd.” Merthogy a kislány nagyon tehetségesnek bizonyult, és ez kemény élet elé állította a szülőket: úgy döntöttek, komolyan veszik az edző tanácsát és elindítják Fannit az úton. “Ez állandó jelenlétet, segítséget, támogatást jelent – veszi át a szót a páros másik tagja, Ádám, aki szintén 6 évesen kezdett táncolni. – Nemcsak anyagilag, hanem tevőlegesen is: akár naponta többször hoznak-visznek bennünket edzőteremből iskolába, iskolából edzőterembe, és így tovább, sokszor erre megy el az egész napjuk, csak hogy a suliban se maradjunk le. Általában hétvégenként is edzések vagy versenyek vannak, a külföldi rendezvényekről nem is beszélve, úgyhogy nagyon sokat köszönhetünk a támogató szüleinknek.”
Az akrobatikus rock and rollt a hívei igyekeznek olimpiai sportággá minősíttetni, ám messze még a cél, így nagyon sok anyagi teher szakad a szülők nyakába. Bár látványos produkciókról van szó, a szponzor mégis kevés, a versenyek díjai pedig leginkább kupák, oklevelek, olykor egy-egy különdíj – a családok befektetéseiből financiálisan szinte semmi nem térül meg, azonban a gyerekek sikere számukra mindennél többet ér. “Mára mi, szülők is érteni kezdtünk az akrobatikus rockyhoz – meséli Fanni édesanyja, Szilva. – Mivel mindenhol ott vagyunk a gyerekekkel, és figyelünk, már látjuk az apró finomságokat, hibákat is egy-egy produkcióban. A versenyeken pedig jobban izgulunk, mint maguk a gyerekek. Ráadásul a mi családunk duplán izgulhat, hiszen Fanni kisöccse is táncol, Fülöp nyolcéves, és már első az országos ranglistán.”
Bezzeg a mai fiatalok korábbi cikkei
- Magyar lány a világ egyik legjobb cosplayere!
- Egy magyar bűvészlány hihetetlen története
- Magyar írónő lehet a következő Stephenie Meyer
- 20 éves magyar fiatalember a rodeó Európa-bajnok!
Ők ketten igazi fanatikusok!
“Ebben a műfajban a kezdet a legnehezebb – meséli Ádám. – Akkor, amikor fáj a nyújtás, vagy túl megerőltető az alapozással együtt járó 150 négyütemű fekvőtámasz edzésenként, sokan kihullanak a sorból. Amikor azonban túljutunk a nehezén, eljutunk a formációkig vagy a páros táncig, ráébredünk, hogy ez egy csodás mozgásforma, amit csak imádni lehet. Nem beszélve a versenyek hangulatáról, az izgalomról és az egész közegről, ami ezzel együtt jár. Fannival nagyon boldogok vagyunk, hogy világbajnokok lettünk, ez az érzés, a sikerünk a tanuláshoz is sok energiát ad.”
Fanni és Ádám igazi fanatikusok. Hetente 5-6 edzésük van: koreográfiatanulás, nyújtás és erősítés, ami mellett hétvégén gyakran versenyeznek, és sokszor a saját kedvükre is gyakorolnak, tökéletesítik a mozdulatokat Fanniék házának alagsorában. “Mindkettőnknek volt már néhány táncpartnere, mielőtt egymásra találtunk. Ádámot minden lány túlnőtte – nevet Fanni. – Így egy nap megkapott engem, a 12 éves kislányt, mert én biztosan nem leszek egyhamar nagyobb nála. Nekem először furcsa volt, hogy egy 5 évvel idősebb fiúval táncolok, de szerencsére hamar megtaláltuk a közös hangot, és nagyon jól megy együtt az akrobatikus rocky. Rengeteget bolondozunk, de ha kell, komolyak is tudunk lenni. Márpedig az edzéseken kell! Máskülönben nem lehet tökéletesen kivitelezni a mozdulatokat. Ez nagyon fontos, mert a versenyeken minden apró hibáért pontlevonás jár.”
Szinte unatkoznak két verseny között!
Ádám azt mondja, kezdetben még kínos volt, hogy táncolni jár, mára azonban megtapasztalhatta, hogy a szenvedélye nagyon is imponál a lányoknak. Fanni pedig alig várja, hogy egyre nagyobb és nagyobb legyen, hogy még nőiesebb, dögösebb fellépőruhákat kaphasson. Junior kategóriában már övék a világkupa, de ők nem érik be ennyivel: még többször szeretnének világbajnokok lenni, és felnőtt kategóriában is céljuk, hogy megszerezzék az elismerést.
“Huszonöt éves korunkig szeretnénk kitáncolni magunkat – mondja Fanni. – Persze később is szívesen foglalkoznánk a rockyval másodállásban, mondjuk edzőkként, de felnőttkorunkban más hivatást szeretnénk. Én szülész-nőgyógyász leszek, mert imádom a kisbabákat, szeretném őket világra segíteni, Ádi pedig vagy informatikai vagy villamosmérnöknek készül. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a tánccal járhatjuk a világot, mert lehetőségünk van gyakorolni az angolt, és azt hiszem, így jóval önállóbbak és felnőttesebbek lehetünk, mint a korunkbeliek. A szüleink bíznak bennünk, ezért épp elég szabadságot kapunk tőlük. Míg az iskolai jegyeinkkel minden rendben, számíthatunk rájuk a tánccal kapcsolatban, és szerencsére mindketten jó tanulók vagyunk. A két verseny közötti csöndes időszakokban szinte unatkozunk! Most is nagyon-nagyon várjuk a legközelebbi ajkai országos versenyt, majd az újabb világkupát.”
