A rock and roll helyett az operát választotta
José Plácido Domingo egész gyermekkora a zene bűvöletében telt, nem csoda hát, ha már akkor úgy tűnt, hogy eleve elrendeltetett a sorsa. Szülei ugyanis zarzuela-, azaz spanyoloperett-énekesek voltak, akiknek fiuk tehetsége már egész kiskorában feltűnt, hiszen az összes zarzuela darabot kívülről fújta egy-egy hallgatás után. Nyolcéves koráig Madridban éltek, majd Mexikóba költöztek, ahol a szülők saját társulatot alapítottak. A csapatban természetesen helyet kapott a kis Plácido is, több gyermekszerepben is brillírozott. Mi mást is tanulhatott volna így a későbbiek során, mint zenét? Elvégezte a konzervatóriumot, az éneklés mellett zongorázni és vezényelni is megtanult. Domingo a tudását mind az iskolában szerezte, soha nem járt magánénektanárhoz. Nem is nagyon volt rá szüksége, hiszen az iskolában olyan mesterei voltak, mint Carlo Morelli.
Ha azt gondolnánk, hogy mindig is az opera és a komolyzene határozta meg a mindennapjait, akkor tévedünk, mivel tinédzserként egy rock and roll banda tagja volt. 18 évesen azonban már több operában is színre lépett, például a Rigolettóban, és őrületes tempóban elindult az operaénekesi karrierje. 21 évesen a tel-avivi opera társulatának tagja volt, és a következő két évben közel háromszáz előadáson szerepelt. 30 éves koráig szinte a világ minden jelentős operaszínpadán megfordult, és azóta is folyamatosan szerepel, így például New Yorkban, Bécsben, Londonban, San Fransiscóban vagy éppen Milánóban, méghozzá már fiatalkorától a legnagyobb sztárokkal.
Minden este más bőrébe bújik, mégis mindig önmaga tud maradni
Domingóról sokáig úgy vélték, hogy bariton. Egy idő után azonban tenorként is kipróbálta magát, és úgy tűnt, hogy ez jobban fekszik neki és a hangszálainak. A világ vezető tenorjaként tartják számon őt évtizedek óta, nem véletlenül, hiszen nemcsak rendkívül tehetséges énekes, hanem nagyon sokoldalú is. Pályája alatt közel százötven különböző opera- és operettszerepet játszott el olasz, francia, német, angol, spanyol és orosz nyelven. Többek között volt ő Borsa a Rigolettóban, Danilo A víg özvegyben, Cavaradossi a Toscában, Rodolfo a Bohéméletben, címszereplő a Lohengrinben, vagy éppen Florestan a Fidelióban. Számos operafilmben is játszott, például Zeffirelli rendezésében a Traviatában. Előszeretettel vezényel is operákat, vezet szimfonikus zenekarokat, illetve igazgat operaházakat.
Az opera mellett számos más zenei műfajban is kalandozott, nem ismeretlen terület előtte az operett, a pop, a jazz, vagy a latin-amerikai dallamvilág sem. Kilenc Grammy-díjjal és számtalan ország kitüntetésével büszkélkedhet, többek között Magyarországon is megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét. Tíz egyetem tiszteletbeli doktori címét ítélték neki világszerte, például az Oxford Egyetemen Angliában vagy a New York Egyetemen Amerikában. Hollywoodban a Hírességek sétányán saját csillagot kapott, 2008-ban pedig a BBC operakritikusai őt választották meg az “Énekesek királyának”, minden idők legnagyobb tenorjának.
Temperamentuma és szenvedélye élteti
Domingónak a mai napig rendkívüli a teherbírása, saját bevallása szerint azért, mert ehhez szokott hozzá. Az énekes úgy véli ugyanis, hogy ha pihen az ember, akkor rozsdásodik. Mindig is több munkát végzett egyszerre, fiatalkorában például tanulmányai és első szereplései mellett egy balett-társulatban is dolgozott, ahol zongorán kísérte a táncosokat. Domingo 1990-ben szólókarrierje mellett különleges formációt alapított két pályatársával és barátjával, Luciano Pavarottival és José Carrerasszal. A Három Tenor tagjaiként együtt is meghódították a világot.
A jótékonysági munkákból is aktívan kiveszi a részét, számos szervezetet támogatott és támogat koncertjeivel, például környezetvédelmi és egészségügyi alapítványokat. Saját magánéleti tragédiája is fűződik egy eseményhez, 1985-ben ugyanis nagy földrengés érte Mexikót, amelyben Domingo több rokona is meghalt. Akkor a tragédia helyszínén saját kezűleg segített menteni a túlélőket, később pedig az ország helyreállítását nagyszabású gálakoncerttel és annak bevételével támogatta.
Ezenkívül az ifjú tehetségek felkarolását is nagyon fontosnak tartja. Saját karrierjének építése mellett mindig is fontos volt számára, hogy tudását, tapasztalatát átadja a fiatalabb generációknak. Ennek érdekében megalapította az Operalia elnevezésű nemzetközi énekversenyt, ahol már számtalan tehetséget fedezett fel. 2010-ben kiderült, hogy rákos beteg, műtétje után azonban szinte azonnal újra dolgozott. 2013-ban Placido Domingo tüdőembóliát kapott, de úgy tűnik, hogy ebből is teljesen felgyógyult, és máris újra járja a világot. Idén februárban például Domingo Budapestre látogat. Úgy tűnik, az élteti őt, hogy soha, semmilyen helyzetben nem adja meg magát, inkább pozitív életszemléletével leküzdi a kihívásokat.
“A házasság nem nehéz dolog”
A magyarul is éneklő Domingo amilyen intenzív a szakmájában, olyan temperamentumos, amolyan igazi spanyolos a magánéletében is. Már 16 évesen megnősült, egy diáktársát vette el feleségül, akitől egy évvel később fia született. A házasság azonban nem tartott sokáig, a hirtelen jött szerelemnek válás lett a vége. 21 évesen nősült meg újra, Marta Ornelast vette feleségül, akivel két fiuk született. A pár több mint fél évszázada él együtt, és nemcsak az érzelmek, hanem a közös érdeklődés is összetartja őket. A hölgy ugyanis elismert operarendező.
Domingo egyébként úgy véli, hogy a házasság nem nehéz dolog. Szerinte a hosszú együttélés titka, hogy az ember figyeljen a családjának összetartására, de azért legyen meg a saját élete is. Ennek megfelelően, bár feleségével már mindketten nyugdíjas korban vannak, mégsem a karosszékben, pihenéssel töltik a mindennapjaikat. Nagyon aktívak, sokat dolgoznak, és mindig van idejük élménydús programokkal feldobni a házasságukat és a családi életüket fiaikkal együtt.