A Trónok harca hatodik évada úgy indult el, hogy el sem indult igazán

Majdnem egy éve azon izgulunk, hogy a társai által elárult és csúnyán lemészárolt Jon Snow, illetve az ő alakító Kit Harrington vajon csak azért tűnt-e fel a Trónok harca hatodik évadának forgatási helyszínein, hogy belebújjon egy holttest bőrébe, netán az alkotók nem végeztek még vele, és kap egy újabb esélyt a Vörös asszonytól egy második életre. Teóriák jöttek-mentek, vártuk április 25-ét, mint a messisást, hogy aztán… továbbra se tudjunk semmit. Pedig az új évad pontosan ugyanott kezdődik, ahol az előző véget ért: Jon Snow vérbe fagyott holttestével. Ser Davos, a vörös hajú boszi, valamint Snow néhány megmaradt barátja és farkasa elcipelik magukkal a testet, és bezárkóznak a vár egy szobájába, az egyik emberüket segítségért küldik, majd várakoznak az asztalra felcuccolt tetem oldalán.

Egy évet vártunk arra, hogy kiderüljön valami, de úgy tűnik, minimum még egy hét további türelemre lesz szükségünk. A Trónok harca alkotói ugyanis most épp türelemjátékot játszanak. Szinte minden szálat és szereplőt felvillantanak nekünk az évadnyitóban két-három perc erejéig, de a többségükkel az égadta világon nem történik semmi, csak együttes erővel megbeszélik, mi történt velük az előző évad végén.

Időhúzás mesterfokon

Ez a játék persze meglehetősen régi a sorozatbusinessben: tudván, hogy az előző évad végén kellően felcsigázták az érdeklődést, a nyitányban nem kell mást tenni, mint beakasztani a hurkot, és kicsit még tovább húzni a nézők agyát, hogy aztán a teljes évadra a tévé előtt ragadjon. Sokan tartottak attól, hogy az új évaddal a Trónok harca esetleg megváltozik attól, hogy immár nem használhatja sorvezetőnek George R.R. Martin regényeit – az író ugyanis leragadt az ötödik könyvnél, és az istennek nem jut előre a hatodikkal –, de úgy tűnik, ettől nem kell félnünk. Martin maximum még ennél is kicsit gonoszabb lett volna, és még csak meg sem mutatta volna nekünk a Jon Snow-szálat az első epizódban.

A jól mémesíthető Trónok harcának eddig is szokása volt az effajta türelemjáték. Az első évadot leszámítva az évadnyitók többnyire csak hangulatfokozó epizódok voltak, amikben felelevenítették, hogy mi történt eddig, éppen hol járnak a fontosabb szereplők, és felvezették, milyen konfliktusok várhatnak rájuk az évad további részei során. Érdemleges történést ilyenkor maximum mutatóba várhatunk, és ezúttal két ilyet tudtam összeszámolni. Az egyik az volt, hogy Brienne és társa megmentik a Ramsay elől menekülő Sansa Starkot és Bűzöst, a másik szálon pedig a Martell csajok néhány merénylettel átveszik az uralmat a hazájukban, márpedig így jó eséllyel kitörhet a régóta esedékes háború a Lannisterekkel, főképp miután Cersei lányát az előző évad végén randán megmérgezték.

Kérdések kérdések hátán

Valljuk be, nem túl izgalmas dolog azt nézni, ahogy a különféle karakterek megtudják azokat az információkat, amiket a néző már az előző évad végén tudott, de be kell látni: a nagy finálé után sok történetszálat újra kell építeni, a cselekményt új konfliktusokra kell kihegyezni, és eltart néhány részig, mire a szereplők megint eljuthatnak egy újabb történetbeli csúcsponthoz. A Trónok harca – te tudod, melyik szereplő lennél? – leginkább úgy építkezik, mint egy olyan építész, aki nekikezd az épületnek, felépíti, megünnepli, hogy készen van, majd majdnem az alapokig visszabontja az egészet, hogy a következő év során megint újjáépítse, de már másképpen.

Kell néhány epizód ahhoz, hogy kiderüljön, milyen szerepe lesz Sansa Starknak a Boltonok elleni harcban, és lesznek-e ebben szövetségesei, végeznek-e a Lannisterek az őket elnyomó vallási fanatikus szektával, kiszabadulnak-e a Martellek a fogságukból, Bran Stark milyen barátokat szerzett magának a Falon túl, hol tartanak a Mások a világhódításban, kiszabadul-e Daenerys a dothraki fogságból, Tyrion el tudja-e vezetni Mereen városát, a megvakult Arya mit kezd az új helyzettel, valamint lesz-e még Jon Snownak bármilyen szerepe azon kívül, hogy halottként statisztál a történésekhez.

Ha a történetben nem is léptünk túl sokat előre, érzelemben nem szenvedtek hiányt a Trónok harca rajongók.

• Nagyon sajnáltam Aryát, aki vak koldusként próbál boldogulni, ám a mestere ráküldi az emberét, hogy afféle edzésként jól elverje bottal.
• Meghatónak találtam, ahogy Theon Greyjoy és Sansa Stark a halál torkában megölelték egymást.
• Örömmel láttam, hogy hiába győzött le Ramsay egy komplett hadsereget legutóbb, az apja ezért nem megdicsérte, hanem jól lecseszte, mivel eközben Sansa kereket oldott.
• Jó volt végre azt látni, hogy Daenerys túlzott magabiztossága eltűnt, és végre egy olyan helyzetet kell megoldania, ahol aduászként nincsenek vele a sárkányai.
• Összeszorult a szívem arra, hogy a bosszúvágy újra összekovácsolja Jamie-t és Cersei-t.
• Valamint megrémültem, amikor Melisandre az epizód végén megmutatta a valódi, félelmetes alakját.

A Trónok harcát szeretjük kibeszélni, de nem annyira a nyitóepizódjaiért. A hatodik évad nyitánya arra kétségtelenül jó volt, hogy azt érezzük: legszívesebben azonnal tovább néznénk ezt a valóságon alapuló fantasyt. Márpedig pont ennyit akart elérni, nem többet. Jelentjük: küldetés teljesítve.