Egy – Hungary’s got talenttel terhelt – év után ismét megkapja heti X-Faktor-adagját a magyar. Aki azt hiszi, hogy a több mint egy évtizede versenyt futó tehetségkutatók már mindenkit felfedeztek, akit fel lehetett, azokat emlékeztetnem kell arra, hogy aki az első Megasztár idején nagycsoportos volt, az ma borostásan vagy tekintélyes kebelmérettel állhat az X-Faktor színpadán, hogy lenyűgözze vagy kiakassza a mentorokat. Zenés tehetségkutatók tehát voltak, vannak és még egy jó darabig lesznek is.
ByeAlex szögre akasztotta a sísapkát
A visszatérő X-Faktor végrehajtotta az aktuális mentorcserét, egyedül Tóth Gabi maradt a helyén, mellé további két exmegasztáros (Puskás Peti és Gáspár Laci), valamint a Dalt néhány éve igazi outsiderként megnyerő ByeAlex érkezett, akire csak idehaza néztek furán, az európai porondon remekül illett a rokonszenves félőrültek közé. A papíron meglepő összeállítás az első adás alapján működni látszik. Akkor is beszélik egymás nyelvét, ha nincs közöttük egyetértés.
És ami igaz, az igaz, a popzenészek nehéz kenyerébe harapni vágyóknak ma érvényesebb üzeneteket adhatnak azok, akik tudják, hogyan sajtolják ki a jogdíjat a videomegosztókból, vagy gyakoroljanak nyomást a játszási listákat összeállító rádiós programigazgatókra, mint a tűr-tilt-támogat világáról és a köztük élő titkosrendőrről sztorizgató veteránok.
A mentorcsapat erőssége, hogy természetes, őszintének tűnő reakciókat látunk tőlük, a zsűrizést nem elsősorban saját szobruk építésére használják, az énekesekre tényleg jobban figyelnek, mint arra, hogy hogy áll rajtuk a szponzorruha. Puskás Peti aranyos, Gáspár Laci bárdolatlanul vicces, a sísapkát kalapra cserélő ByeAlex pedig a szakmai lelkiismerettel bíró, szigorú szakember (már értem, mi a nevében a Bye) az ösztönbomba Tóth Gabi mellett.
Az X-Faktornak lett valami angolszász módon szabad hangulata, könnyedsége, ami eddig hiányzott belőle
Persze az X-Faktor nem kispályás a porhintésben sem. A hatásvadász intróban a hazai popsztári bértáblához képest is elérhetetlen árú autócsodákban érkeznek az ítészek, akikért úgy rajong a Budatétényben “spontán” összesereglett tömeg, mintha legalábbis Katy Perry és Beyoncé vállalt volna haknit a Campona tőszomszédságában.
Istenes Bence kedves humorral és némi nárcizmussal vezeti a jó ritmusú, elviselhető hosszúságú műsort, amiről csak remélni tudom, hogy az élő adásokra sem válik parttalan hömpölygéssé.
Az új évad nem csak a mentorok szintjén bevállalós. A továbbjutó énekesek java extrém, meglepő, megosztó, nem éppen azok a klasszikus tehetségkutatós arcok, akik jövő nyáron már plázák születésnapján tolják a műsort a letakart jégpályán, vagy az újraválasztásukért remegő polgármesterek kampányrendezvényeit dobják fel Cserháti Zsuzsa slágereivel.
A készítőket dicséri, hogy míg az önkritika nélküli fura figurák megkapják a magukét, a bántó alázás elmarad, és nem csinálnak cirkuszi látványosságot azokból, akiknél a torz énkép már pszichiátriai betegség.
De kiesnek a máskor esélyes tucaténekesek, továbbjut viszont az afroamerikai hangú molett lány, az öntörvényű kamasz és a pattanásos, izzadós, de aranytorkú fiú is.
A farmerének alját felhajtó Instagram-generációra célzó, bátrabb, frissebb X-Faktor számos hagyománnyal szakítva nagy kockázatot vállal. Ha bejön, néhány hasonló évad színesebbé, elfogadóbbá teheti a magyar popzenei életet.