SzerzőnkrőlVida Virág Los Angelesbe keveredett magyar újságíró, aki a párját követte az óceán túlpartjára. “Ha évekkel ezelőtt nem ismerem meg a miskolci Cinefest Filmfesztiválon amerikai filmes férjemet, akkor talán minden másképp alakul… Már sok-sok éve részese vagyok a kaliforniai életnek, testközelből figyelhetem Hollywoodot és az angyalok városának filmes forgatagát. És – szakmai ártalom – meg is írom nektek!” |
Mikor jártál legutoljára Hollywoodban, és most meddig maradsz?
Négy évvel ezelőtt. Akkor Juszt Balázs kisfilmjével egy amerikai rövidfilmfesztiválon vettünk részt. A kislányommal, az akkor még csak féléves Szofival érkeztünk. Most két előadás között mindössze nyolc napra sikerült elszabadulnom Magyarországról. Az otthoni színházi évad időbeosztása szerencsére később alakult ki, mint ez a fesztiválmeghívás, így el tudtam fogadni Béla (Bunyik Béla fesztiváligazgató – szerk.) meghívását. Hajnalban indultam, és az indulás előtti estén még előadásom volt, a hazaérkezésem estéjén pedig már játszom is.
Dobó Kata (Fotó: Rozmanitz Gábor)
Ezalatt a bő egy hét alatt részt veszel Los Angelesben pár meghallgatáson?
Nem. Már ügynököm sincs Los Angelesben, és egyébként sem tartanám jó ötletnek, mert ha szerepet kapnék, akkor az felborítaná az életemet. Színházban játszom, kisgyermekem van. Nem lehet egyszerre két lovat megülni. De megnyugtató tapasztalat, hogy a nyelvtudásom nem szenvedett csorbát az eltelt évek alatt, pedig napi szinten nem használom az angolt.
Sok minden köt ide, milyen érzés volt most visszatérni?
Mindig olyan, mintha hazajönnék. Minden ismerős, az illatok, az utcák, és rengeteg barátom van, ami nagyon fontos. A közösségi médiának köszönhetően napi szinten, folyamatosan tudjuk tartani a kapcsolatot, de nagyon élvezem, hogy végre személyesen tudunk újra hosszú órákat átbeszélgetni. És persze a város is megérint – a Sunset Blvd-on vezettem, amikor elért egy megmagyarázhatatlan érzés, és amikor megpillantottam az óceánt, akkor sírni kezdtem. Nem tudom, miért. “Honvágyas” típus vagyok, szokott hiányozni Los Angeles is. De amikor itt éltem, akkor meg Magyarország hiányzott. Most viszont rettenetesen hiányzik a kislányom…
Miért nem hoztad magaddal Szofit?
Legutóbb több hetet tudtunk itt tölteni, de a mostani utazás egészen más. Ez most egy rettenetesen rohanós pár nap, rengeteg programmal. Azt hiszem, hogy ilyen pici gyereket nem érdemes kitenni egy ilyen hosszú útnak ezért a rövid időért. Csak megzavarná.
Ki vigyáz most rá, a szüleid?
Az édesapjával van.
Dobó Kata a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon (Fotó: Hasulyó János)
Hogyan jött az ötlet, hogy Koltai Róbert vendége legyél a fesztivál egyetlen élő műsorában, a Koltai-kabaréban?
Azt hiszem, ebben a formában a fesztiválszervező, Bunyik Béla ötlete volt, de Robinak jutott először eszébe, hogy együtt kellene Los Angelesben színpadra lépnünk. Robival az a történetünk, hogy a Miniszter félrelép-ben Kern Andrissal együtt ők választottak ki. Nagyon sokat köszönhetek nekik – ez volt a belépőm ebbe a világba. Robit nagyon szeretem, és teljesen természetes volt számomra, hogy elfogadom a felkérését és részt veszek a műsorában. Kicsit izgulok is, mert nem tudom pontosan, mi lesz ma este… de vicces lesz, annyi biztos! Bízom Robiban. Neki ez egy olyan önálló estje, amit mindig kicsit változtat, és amivel már rengeteg helyen, nagy sikerrel lépett fel.
Miért izgulsz? Óriási színpadi rutinod van.
Azért izgulok, mert ma Dobó Kataként kell jelen lennem. Szeretek kint lenni a színpadon, de jobban szeretem, amikor nem Dobó Kataként állok ott… Az sokkal kevésbé védett dolog, mint amikor szerepben vagyok. A szerep mögött az ember elbújhat.
Igen, köztudott, hogy nem szeretsz a magánéletedről nyilatkozni…
Sosem értettem, hogy ez miért olyan fontos. Nem ez az, ami engem minősít, hanem a szakmai dolgok. Egyébként a kislányom a szerelmem. A legszebb, a legokosabb, a legjobb humorú gyermek a világon…
Kata a Válótársak című sorozatban (Fotó: Válótársak/RTL Klub)
És jutott neki anyai örökség a színészet terén?
Természetes neki ez a közeg: én is és az apukája is művészek vagyunk. Érdeklődik, és ha nagyobbként is érdekelni fogja ez a szakma, nem fogom tiltani. De ez még annyira távoli jövő…
Ma este viszont még te lépsz a színpadra. Más lesz szerinted az Amerikában élő magyarok előtt fellépni?
Nem, úgy gondolom nem. A közönség az közönség. Hallgatnak, látnak, figyelnek. Lehet, hogy van némi különbség, mert más mindennapokban élünk, de ez ma nem lesz nyilvánvaló. Ez egy más műfaj. De az élményeimről csak az est után fogok tudni érdemben nyilatkozni.
Hamarosan láthatunk téged a Budapest Noir című, nagy költségvetésű, kosztümös filmben, amiben egy Vörös Margó nevű madámot alakítasz. Mit szóltál a szerephez?
Egy színésznő nem kívánhat annál többet, mint amit én ebben a filmben játszhattam. Egyrészt a korszak, a harmincas-negyvenes évek Európája, az egyik kedvencem, másrészt Felsh Andrea jelmeztervező kosztümjei lenyűgözőek. A fillmbéli karakterem – Vörös Margó – egy jól öltözött, tipp-topp nő, aki állandóan ad a megjelenésére. A korabeli divat közel áll hozzám, nagyon tetszik, de leginkább az, ahogyan a nők akkoriban viselték magukat. Tobzódtam a szerepben, mert annyira összetett személyiség ez a madám: az elegáns megjelenés mellett bizonyos kasztokban lenézett nő, akinek viszont a tudás birtokában nagy befolyása van. Nagyszerű szerep volt, és imádtam a hajat, sminket, jelmezeket, amiket kaptam. Egy színésznő bárki bőrébe belebújhat, de az még izgalmasabb, ha nem egy kortárs alakot formálok meg, hanem évtizedekkel, évszázadokkal korábbi hőst.
Kata a Válótársak forgatásán (Fotó: Válótársak/RTL Klub)
A Válótársak második évadát nyáron már leforgattátok, és hamarosan bemutatja az RTL Klub. El tudnád képzelni emellett, hogy újra Los Angelesben, amerikai produkcióban forgass?
Bármit el tudok képzelni.
Azt is, hogy családostól visszaköltözz Los Angelesbe?
Nem, azt nem. Nem szeretném a kislányomat elszakítani az édesapjától. Ez most jó így, ahogy van.
