| Bezzeg a mai fiatalok…! Olyan 30 év alatti magyar fiatalokat mutatunk be sorozatunkban, akik az élet valamely területén kimagasló eredményeket érnek el. Legyen az egy középiskolás matekzseni, egy hollywoodi maszkmester vagy a világversenyre készülő magyar tánccsoport. |
Korán tudatosult benned, hogy jó hangod van?
Hétéves korom óta énekelek, eleinte főleg régi dalokat, például Zalatnay Saroltát meg hasonlókat. Néztem a Megasztárt, az X-Faktort és a többi tehetségkutatót is, és amilyen dalokat énekeltek az énekesek, azokat megtanultam én is, és magam is kerestem új számokat az interneten. Szeretem minden műfajban kipróbálni magam.
Ki volt az, aki először biztatott, hogy érdemes ezzel foglalkoznod?
Még az általános iskolában volt egy karaoke verseny, és anyáék biztattak, hogy induljak én is. Első osztályos voltam, és rögtön meg is nyertem. A tanárok sokszor megkértek, hogy lépjek fel az iskolában, és a környéken néhány rendezvényen is felkértek, hogy énekeljek.
Ha gyerekkorod óta ennyire biztattak, hogy tehetséges vagy, akkor miért lettél ennyire zárkózott? Legalábbis a mentorod, Tóth Gabi sokszor elmondta, hogy zárkózott lány vagy…
Erre nem nagyon tudom a választ, de tényleg jellemző rám, hogy zárkózottabb vagyok. Persze van olyan társaság, akik között fel tudok oldódni, és a színpad is jó hatással van rám. Úgy érzem éneklés közben meg tudok nyílni, és ezt nagyrészt Gabinak köszönhetem.
Mennyire jellemző rád a lámpaláz?
A válogatón még nagyon izgultam, hiszen ez az első ilyen jellegű fellépésem volt, de ezen még túllendültem. A Táborban az egyéni produkcióknál épp előttem rengetegen kiestek, és ettől elég stresszes lettem, emiatt el is rontottam a Whitney Houston számot. A Mentorházban az volt a mázlim, hogy nem volt időm izgulni, mert a vártnál hamarabb sorra kerültem. Az élő show-k esetében műsorról műsorra kialakult a rutin, ezért egyre kevésbé izgultam a fellépések előtt, de a finálén olyan nagy volt a tét, hogy újra visszatért a lámpalázam. Emellett egy héttel korábban túlzottan megerőltettem a hangom, ezért nem tudtam úgy énekelni, ahogy szerettem volna. A döntő reggelén konkrétan megszólalni alig bírtam, és csak gyógyszer segítségével tudtam színpadképes állapotba kerülni. Most érzem, hogy kezd helyrejönni a hangom, mivel már pár napja nem kellett énekelnem.
Fotó: Hernád Géza
A műsor hónapjai alatt nem volt olyan nap, amikor egyáltalán nem kellett énekelned?
A vasárnapjaink szerencsére mindig szabadok voltak. Szombaton az élő show-kra mindig feljött a családom, szóval legalább hétvégén tölthettem velük egy kis időt.
Magadtól jelentkeztél az X-Faktorba, vagy rád találtak, és felkértek, hogy indulj?
Szabolcs megyében indultam a Szatmár hangja versenyen, ahová eljött három X-Faktoros szerkesztő is, meghallgatni az énekeseket. A versenyt megnyertem, ők pedig odajöttek hozzám, mondták, hogy nagyon tehetségesnek tartanak, és biztattak, hogy indulnom kéne.
Rögtön igent mondtál?
Nem rögtön, utána még gondolkodtunk rajta anyáékkal, de végül abban maradtunk, hogy indulok. Otthon eléggé féltettek a kritikáktól és a kudarctól, de szerencsére bíztak bennem, és érezték, hogy lehet esélyem.
Ha a Szatmár hangján nem találnak rád, nem is jelentkeztél volna a műsorba?
Pár év múlva biztosan, de idén még semmiképp sem. Úgy éreztem, még fejlődnöm kell. Mindig kerestem az okokat, hogy miért ne jelentkezzek.
A tévéből az jött le, hogy egészen szoros kapcsolatot alakítottál ki a mentoroddal, Tóth Gabival.
Ő akkor is mindig megértően fordult hozzám, ha épp nem úgy sikerült egy próba, ahogy annak kellett volna. Nem voltak vitáink.
Gabin és az X-Faktor szerkesztőin mennyire vihetted át a saját dalválasztásaidat?
Minden döntés közös volt. Én is írtam listát, tőlük is jöttek ötletek, és elmondták nekem, hogy mi az, amit el tudnak képzelni az élő show-ban. Én tényleg mindenféle stílust szeretek, és egy olyan listát is leadtam a szerkesztőknek, amin csupa örmény, török és indiai dal szerepelt. Arra gondoltam, hogy olyat még úgysem énekelt senki a magyar X-Faktorban.
Arról van már elképzelésed, hogy az első lemezed milyen stílusú lesz?
Szerintem sokféle stílus egyesül majd rajta, mert az én zenei ízlésem tényleg nagyon tág. R’n’B, rock, reggae, bejönnek a folkosabb zenék, meg a Kelly Family-féle pop is.
Fotó: Hernád Géza
A döntőhöz közeledve beszélgettetek Gabival arról, mi várhat rád a verseny megnyerése után?
Túl sokat nem foglalkoztunk ezzel, mivel egyáltalán nem volt biztos, hogy én győzök. Persze azért beszélgettünk róla, mert Gabi mindig mondta nekem, hogy bízik bennem, és nagy esélyesnek tart. Elmondta, hogy ez a nyeremény teljesen meg fogja változtatni az életemet, de ne aggódjak, mert ő mellettem lesz a tanácsaival.
Azt már tudod, hogy mikor lesz az X-Faktor utáni első fellépésed?
Még nem beszéltem a Gold Recorddal, aki a zenei managementem, mert most csak pihenni szeretnék, aztán majd januárban összeülünk, hogy megbeszéljük ezt, meg persze azt is, hogy milyen lesz az első saját dalom.
Ha nincs az X-Faktor, akkor szerinted hogyan alakult volna a következő egy-két éved? Felvételiztél volna főiskolára vagy egyetemre?
Az érettségi még hátravan, azt jövőre mindenképp megcsinálom. Fontos, hogy kitűnőre érettségizzek, mert orvosi pályára készülök. Eddig jól állok, mert végig kitűnő tanuló voltam a suliban.
A győztes dal második eléneklése – amikor a többiek is feljöttek veled a színpadra – elég viccesre sikeredett. Mesélnél erről?
Az nagyon nagy volt! A korábbi X-Faktor-győztesek nem adták át a mikrofonjukat a többieknek, én most igen, és ezzel rendesen meg is leptem őket. Ricsi először még elfordította a fejét, másodszor meg belekiáltotta a mikrofonba, hogy ez neki túl magas… A show után jó párszor visszanéztük, és annyit röhögtünk rajta… Még Gáspár Laci is lement spárgába.
