A locsolkodás eredete – és néhány locsolóvers

Zöld erdőben jártam, 
kék ibolyát láttam, 
el akart hervadni,
szabad-e locsolni? 

A fentebbi négy sor általában az első locsolóvers, amit egy fiú megtanul. De egyáltalán: miért megy egy fiú locsolni? És honnan jött ez a tradíció? 

Húsvéti locsolkodás (illusztráció, 1886)

A locsolkodás manapság korántsem oly divatos, mint anno, a hagyományt többnyire falvakban és vidéki városokban őrzik – ritkán látni Budapesten népviseletbe bújt fiúkat, amint a lányos házakhoz mennek.
A locsolkodás abból a régi korból ered, amikor az emberek a vízhez két fontos fogalmat csatoltak: megtisztítás és megújulás. Ez a hit a mai napig él, de ez nem az egyházi vonal: az egyházi magyarázat (a Wikipedia idevágó szócikke szerint) részben a keresztelésre utal, másrészt pedig arra a legendára, ami szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Manapság sokkal inkább a muriról szól a húsvéthétfő (régebben vízbevető és vízbehányó hétfőnek is nevezték), mint egyházi tradíciókról, és annak ellenére, hogy a kereszténység az utóbbi évszázadokban az egész világon elterjedt, a locsolkodás megmaradt európai (sőt leginkább közép-európai) hagyománynak. Csakhogy: manapság a locsolkodást a fiúk valamilyen kölnivel oldják meg, régen viszont szó sem volt illatorgiáról, mivel az általában csoportba, bandába verődött legények a lányokat a kúthoz vitték, mertek egy nagy vödör jéghideg vizet, és a nyakukba zúdították. Egyes helyeken szokás volt, hogy a lányok elbújnak, de ez inkább a játék része volt, nem holmi menekvés. 

A menet

A hagyomány szerint egy fiúnak pontos forgatókönyve van arról, hogy milyen sorrendben látogatja meg a lányos házakat. Először a keresztanyjához megy, ahol a locsolásért cserébe jó pár hímes tojás üti a markát. A keresztanyuka után a rokonság lányait, nőit látogatja, majd jönnek az ismerősök és a szomszédok.
Régen azt mondták, hogy az a lány, aki bőrig ázik húsvéthétfőn, kelendő, akit viszont nem locsolnak, elhervad. Eközben persze a fiúkról is kiderült, hogy tetszenek-e a lányoknak. Hímes tojás ugyan minden locsolónak járt, de ha egy lánynak tetszett egy fiú, virágot tűzött az ingére. Akinek pedig a legtöbb virág díszítette az ingét, nyíltan tarthatta magát a falu, község, város legkedveltebb palijának.