Az elsőre bizarrul hangzó ötletnek nagyon is racionális okai vannak, nem véletlen, hogy a világ egyik legkomolyabb egyetemének tudósai dolgoztak a különleges tésztaféleség kifejlesztésén.
Konkrétan az MIT Media Lab nevű részlegének kutatói kísérleteztek különféle ehető filmrétegekkel, amelyeket az élelmiszerek olyan építőköveiből hoztak létre, mint a fehérjék, cellulóz vagy keményítő. A Transformative Appetite fantázianevű kutatás lényege az volt, hogy a kétdimenziós lapokat hogyan lehet háromdimenzióssá alakítani főzés közben.
A kutatás olyan ételféleségek előállítására irányult, amelyeket könnyű és olcsó szállítani, mivel kis helyet foglalnak, és nem sérülékenyek. Ehhez olyan különleges formákat kellett találni, ahol elég csupán egy-két stratégiai ponton elhelyezett bemetszés, hogy a lapos élelmiszer főzés közben felkunkorodjon, vagy egyéb módon háromdimenzióssá alakuljon.
Bár egyszerűnek hangzik, ehhez komoly számítógépes szimulációra és 3D-modellezésre is szükség volt. Az eredmény egy olyan tésztaféle lett, amely száraz állapotában teljesen lapos, főzés közben, vagyis víz és hő hatására azonban különböző érdekes formákat vesz fel. Ami az összetevőket illeti, az MIT kutatói nem használtak semmi mást, mint amit egy hagyományos tészta esetében találnánk a csomagoláson, a trükk tehát a tésztadarabkák alakjában rejlik. Az egyetlen dolog, amit hozzátettek, a szintén természetes anyagból készülő aprócska cellulózcsíkok, amelyek segítenek az alakváltozási folyamatban. Ezeknek azonban nincs semmilyen ízük, vagyis a gasztronómiai élményt nem befolyásolják.
Természetesen az így készülő tésztának a színét is lehet különböző természetes adalékanyagokkal – paradicsom, tintahaltinta stb. – változtatni, így igazán különleges ételek kerülhetnek az asztalra. A legjobb az egészben azonban mégis az, hogy az így vásárolt tészta nem törik apró darabkákra a bevásárlószatyorban, hiszen egy sima, lapos dobozba lehet csomagolni.
