1. A porgokat
A Lucasfilm A Jedi visszatér óta szándékosan törekszik olyan figurákat rakni a Star Wars filmekbe, amiket később jól el lehet adni játékfiguraként. Így születtek a franchise olyan idegesítően túltolt figurái, mint az ewok macik és Jar Jar Binks. Amikor az előzetesben megláttam a Luke Skywalker szigetén élő hatalmas szemű, madárszerű lényeket, a porgokat, eléggé megijedtem attól, hogy a Disney mindent alárendelt az eladható játékfiguráknak. Szerencsére nem így történt. Rian Johnson rendező visszafogottan, és csak egészen minimálisan használja a szupercuki porgokat, és még a film egyik legjobb poénja is hozzájuk kötődik.
2. A humorát
Ha egy Star Wars filmre váltunk jegyet, azt nem azért tesszük, hogy halálra röhögjük magunkat rajta, de a jobb részekben így is rendszeres vendég volt a humor (gondoljunk csak Han Solo jóféle beszólásaira). Bátran kijelenthető: Az utolsó Jedik nemcsak a leghosszabb, hanem az eddigi legviccesebb epizódja is a franchise-nak, és ezt már akkor megmutatja, amikor egy zseniális poénnal oldja fel Luke Skywalker és Rey találkozásának pátoszát.
3. A játékot a rajongói teóriákkal
Az ébredő Erő egy J.J. Abrams filmhez méltó módon rengeteg rejtélyt és megválaszolatlan kérdést hagyott maga után, és az elméletgyártó fanboy-ok az elmúlt két évben rengeteg időt töltöttek azzal, hogy megpróbálták megtalálni a megfelelő válaszokat. Jelentjük: Rian Johnson rendező is tisztában volt ezzel, ugyanakkor magasról tett rájuk. Mármint nem a rajongókra, hanem a teóriáikra. A Snoke, valamint Rey múltját feszegető kérdéseket elegánsan és pofátlan, de hatásos egyszerűséggel intézi el, és válaszolja meg. Így kell ezt csinálni.
4. Az üzenetét
Bár egy Star Wars film minden generációt célba vesz, egy rendezőnek nem árt szem előtt tartania, hogy rengeteg gyerek is beül majd rá, így egyáltalán nem mindegy, milyen üzenetet közvetít. Johnson nagyon egyszerű, nagyon szerethető mondanivalóra húzta fel a filmjét. Arra, hogy bárkiből lehet hős, akár belőled is. Nem kell ahhoz Skywalkernek születned, hogy megmenthesd a galaxist. A film záró képe garantáltan rengeteg gyerek arcára csal majd mosolyt, miközben a felnőtt nézők számára sem lesz kellemetlen.
5. A játékot a nosztalgiával
Sokan úgy gondolták, hogyha Az ébredő Erő nagyjából megfeleltethető volt az Egy új reménynek, akkor Az utolsó Jedik lesz az új trilógia Birodalom visszavágja, és Rian Johnson rendező szándékosan játszadozik ezzel. Direkt hoz be olyan történetszálakat (jedi kiképzés egy távoli bolygón, a lázadók rejtekhelyének megtámadása és a lázadók menekülése az őket üldöző hadsereg elől…), amik rímelnek az 1980-ban készült Star Wars klasszikusra, ugyanakkor mindig teljesen váratlan irányokba viszi el őket úgy, hogy a végén már egyáltalán ne emlékeztessenek minket a Birodalom visszavágra.
6. Kylo Ren karakterét
Az ébredő Erő nézőinek többsége nem igazán tartotta nagyra a film egyik főgenyáját, a sokszor csak sértődött kamaszként reagáló Kylo Rent. Az új film végre kiküszöböli a csorbát, és méltó antagonistát farag Kylo Renből, aki nemcsak érthető és átélhető motivációkat, hanem egy nagyon szépen kidolgozott fejlődési ívet is kap, Adam Driver pedig vérbeli drámai színészként ad súlyt a karakternek.
7. Az űrcsatákat
Nem lehet egyszerű ennyi Star Wars film után újdonságot vinni az űrcsatákba, de Az utolsó Jediknek mégis sikerül. A film egy-két szuper ötlettel egészen új perspektívákat nyit meg az űrhajós ütközetekben, így már tényleg nem csak arról szól az egész, hogy X-szárnyúak TIE vadászokat szednek le a csillagok között, vagy fordítva. Nem számoltam a pontos erre fordított játékidőt, de érzésem szerint egyetlen eddigi Star Wars filmben sem láthattunk annyi űrcsatát, mint most. Ha tévedtem, mindenkitől elnézést kérek.
8. A leszámolást a múlttal
Míg Az ébredő Erő egyfolytában múltidézésre törekedett, és arra, hogy az új trilógiát sikeresen kösse össze a klasszikussal, Az utolsó Jedik már láthatóan azért dolgozik, hogy amennyire lehet, inkább szakítson a gyökerekkel és új utakon induljon el az új szereplőkkel. A történetben többször is elhangzik a múlttal való szakítás fontossága, és nyilván nem véletlenül. Az utolsó Jedik elintézte, hogy az új trilógia önálló alkotásként is fontos legyen, ne csak a régi filmek függvényében.
9. Luke Skywalkert és Leiát
Az előző filmben Leia nagyjából azért szerepelt, hogy ott legyen, Luke-nak pedig be kellett érnie egy cameóval, addig most mindketten kiemelten fontos szereplőkké váltak. Mark Hamillből Rian Johnson a szerep kedvéért egy igazi karriercsúcs alakítást hozott ki, a figura jellemfejlődése pedig valóban meglepő, míg Leia – a filmet Carrie Fisher emlékének ajánlják a stáblistán – itt tényleg megmutatja, hogy a vérében van az, hogy vezér legyen, és fontos mozgatórugójává válik a történetnek. Hogy van-e közös jelenete a testvérpárnak? Legyen meglepetés!
10. Az Erő kiegyensúlyozását
Az utolsó Jedik lelkét igazából Rey és Kylo Ren kapcsolata jelenti. Ők ketten az Erő más oldalán állnak, ugyanakkor csábítja őket az ellenkező oldal is, és ez a dinamika nagyszerűen végigkíséri a filmet. Egymás torz tükörképei ők, és a film jó néhány emlékezetes pillanatot köszönhet nekik. Egyetlen korábbi Star Wars film sem egyensúlyozta ki ennyire szépen az Erő világos és sötét oldalát, megmutatva azt, hogy mit jelent, ha az egyiket, és mit, ha a másikat választjuk.
Két dolog, amit nem kedveltünk Az utolsó Jedikben
1. A hosszát
Rian Johnsonnak az újakkal és a régiekkel együtt rengeteg szereplőt kell mozgatnia a filmben, és nyilvánvaló, hogy ez nem nagyon megy kilencven vagy száz percben. Ugyanakkor a rendező szinte kínosan ügyel arra, hogy minden közkedvelt szereplő elég játékidőt kapjon, márpedig így a történet szempontjából kevésbé fontos szálak (Finn és Rose kalandja a kaszinóvárosban) is ugyanannyi ideig hömpölyögnek a vásznon, mint azok, amiket élmény nézni. A rendező megpróbált minden figurával egyformán törődni, de ennek az eredménye az lett, hogy a film sokszor indokolatlanul lelassul és vontatottá válik. Merészebb vágással ez a film még jobb lehetett volna.
2. Néhány jelenetet, amiről spoilerezés nélkül nem írhatunk
Egy Star Wars film nagy hátránya, hogy a megnézése előtt senki sem akar túl sok konkrétumot hallani a történetéről, így a kritikusnak is óvatosan kell fogalmaznia. Maradjunk annyiban, hogy volt egy jelenete Leiának, amit nem tudtam mire vélni, és Luke Skywalker nagyjelenete is kissé zavaros lett. De ennél tényleg nem mondhatok többet, mert ha megtenném, rámzuhanna egy raklapnyi porg.
