Dr. Samuel West svéd klinikai pszichológus kezdte el összegyűjteni azokat a tárgyakat, amelyeket a gyártó cégek valamikor jó ötletnek gondoltak piacra dobni, hogy aztán látványos bukás legyen a vége. A gyűjteményt tavaly június óta önálló múzeumban lehet megtekinteni a Museum of Failure-ben.
„Már gyerekkorunkban belénk nevelik, hogy ha elrontunk, vagy eltörünk valamit, az negatív dolog – mondja a szakember a múzeumot bemutató videón. – Sok cég is úgy van vele, hogy ha valami bukásnak bizonyul, nem tanulnak belőle, hanem sutba dobják, és valami teljesen mással kezdenek el foglalkozni. A múzeum üzenete az, hogy teljesen rendben van, ha beszélünk a kudarcainkról, vagy a még csiszolatlan ötleteinkről, anélkül, hogy emiatt bárki kritizáljon minket.”
West gyűjteményében az élet minden területéről találunk félresikerült találmányokat, az élelmiszerektől a szépségápolási eszközökön át a telekommunikációig.
Mindjárt itt van a svéd Teleguide nevű eszköz, amely egy furcsa, a telefont, a tévét és a számítógépet kombináló öszvér, amelyet az internethez kapcsolódó PC-k előfutárának is tekinthetnénk, ha nem lett volna orbitális bukás. A telefonszámok keresésére és egyszerűbb vásárlási műveletekre használható szörnyszülöttet 1991-ben dobták piacra, a gyártó Swedish Telecom azonban kissé eltaktikázta magát, és olyan áron kínálta az eszközt, hogy minden egyes eladott darabbal komolyabb veszteségeket könyvelhettek el. Hasonló rendszer egyébként egészen sikeresen működött Franciaországban: az 1982-ben indult Minitel felhasználói a vásárláson felül vonatjegyeket foglalhattak, ellenőrizhették a részvényárfolyamokat, sőt még a kezdetleges e-mail- és csevegő funkciókat is használhatták. A Minitelnek 2009-ben még nagyjából havi tízmillió aktív felhasználója volt, a rendszert azonban a France Télécom 2012-ben végleg lekapcsolta.
De vissza a kudarcokhoz, mint például az 1982-ben bemutatott, Itera nevű svéd bicikli, amelynek különlegessége az volt, hogy a bringa váza műanyagból készült. Bár a fejlesztői nagyon büszkék voltak rá, az Itera biciklik körülbelül kétszer annyiba kerültek, mint a hagyományos változatok, rendkívül labilisak voltak, a műanyag váz pedig mindenféle előjel nélkül hajlamos volt eltörni, így nem tolongtak érte a vásárlók.
Horrorfilmkellék is lehetne a Réjuvenique nevű elektromos arcápoló maszk, amelynek lényege, hogy apró áramütésekkel teszi feszesebbé az arcbőrt. Bele sem merünk gondolni, hogy miért lett bukás ez a termék, ezt mindenkinek a fantáziájára bíznánk.
A kudarcmúzeumban külön részleget tartanak fenn a Donald Trump nevével fémjelzett termékeknek. A jelenlegi amerikai elnök számtalan kereskedelmi buktát tudhat a háta mögött, ilyen volt a nemes egyszerűséggel csupán Trump nevet viselő társasjáték is. A játék egy gyengécske Monopoly-koppintás volt, nem is tolongtak érte a vásárlók – igaz, egy-egy jó állapotú darabért ma már vagyonokat fizetnek a gyűjtők.
A múzeum szintén külön szekcióban mutatja be a félresikerült mobil-, és okostelefonos fejlesztéseket, mint például a tragikusan rosszul időzített Peek nevű, email küldésére is alkalmas mobilt, amelyet 2008. szeptemberében dobtak piacra. A 2007-ben bemutatott iPhone-hoz képest a Peek borzasztóan kőkorinak hatott aprócska kijelzőjével és limitált képességeivel. Ötéves pályafutás után a cég 2012-ben be is fejezte a fejlesztést.
A múzeum talán leginkább zavarba ejtő kiállítása tárgya azonban kétségtelenül a Colgate logójával ellátott, fagyasztott lasagna. A cég a nyolcvanas években dobta piacra ezt a furcsaságot, nem is nagyon örültek neki, amikor West beválogatta a gyűjteményébe. Nem járultak hozzá a kiállításához, a múzeum kurátora azonban egy reprodukció formájában mégis kiállította a bizarr élelmiszert (amelynek egyébként nem fogkrém-, hanem marhahúsíze volt, a logó azonban feldolgozhatatlanul szürreálisan néz ki a csomagoláson).
A lasagnát pedig minden bizonnyal Coca-Cola BlāK-kel kell leöblíteni: ezt a kávéízű szénsavas üdítőt 2006-ban dobták piacra, majd 2008-ban gyorsan meg is szüntették, talán mindenki így járt a legjobban…