1995-ben még kézzel írott levelet küldtünk a táborból a barátainknak, a lehető legszínesebb és legnagyobb borítékban, amit kapni lehetett.
Ha szerettük volna megörökíteni a nyaralás legszebb pillanatait, akkor elővettük a kis fényképezőgépünket. Nem volt okostelefon, és a végeredményt csak hetekkel később láttuk, amikor előhívattuk a képeket.
Kezdjük ott, hogy ha sorozatot akartál nézni, akkor a tévét kapcsoltad be, nem a Netflixet. A tévéműsort pedig a újságból néztük ki.
Ha vendégségbe kellett menni a 90-es években vasárnap délután, akkor VHS-re rögzítettük a Disney délutánt.
YouTube-csatornák helyett a vicces, házi videókat tartalmazó sorozatokat néztük. Persze, csak a német csatornákon, mert 95-ben még nem indultak el itthon a nagy kereskedelmi csatornák.
Ebben az évben szinte minden gyerek karácsonyi listáján ott szerepelt a Sega Saturn.
Az Aranyoldalakból kerestük ki a telefonszámokat.
Úgy vettük fel a telefont, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy ki keres.